Tiszteletlenség lett volna? | Henry: „Ugyan, kérem…”
Az FC Barcelona együttese vasárnap este a Celta Vigo elleni találkozó utolsó 20 percében szemet gyönyörködtetõ megoldásokat varázsolt a Camp Nou gyepére, méghozzá olyanokat, amit a szurkoló látni szeretne. Messi lepasszolta a büntetõt, Neymar adott egy esernyõt, Madridban pedig a média rögtön nekilátott a kampányának, hogy negatív színben tüntesse fel a katalánokat – szerencsére Madrid nem az egész világ. Szubjektív írás következik.
Elsõ körben már a mérkõzés alatt olyan anyaggal jelentkeztek a fõbb madridi sportlapok online kiadásai, melyben finoman utaltak arra, hogy a sportszerûség határát súrolhatta a rendhagyó módon elvégzett tizenegyes. Hétfõvel pedig kezdetét vette egy új hét, amihez új anyag kell, így hát megkérdezték a Celta Vigo néhány korábbi játékosát, hogy mit is gondolnak az esetrõl. Természetesen mindkettõ esetben az ítélet az volt, hogy ez már túlzás volt, és a katalán játékosok nem mutattak kellõ tiszteletet a vigói csapat felé.
Nacho Cantero, a Celtában 1989 és 1992 között futballozó hátvéd szerint ha így folytatja Neymar, akkor „egyszer majd egy ellenfele nagyon durván oda fog lépni neki”. Moncho Carnero, aki két évtizeden keresztül volt a vigói szakmai stáb tagja, úgy fogalmazott, hogy „nincs vele semmi probléma, ha akkor csinálja, mikor még döntetlen az állás. Mindenki azt mondja, hogy õ mindig így játszik, de kiélezett helyzetben még nem láttam tõle ilyet”.
A tizenegyesrõl ugyanaz a vélekedés, mint Neymar esernyõjérõl – ezt már nem ilyenkor, egy eldöntött szakaszban kellene végrehajtani.
Henry: „Ugyan, kérem…”
Elõször is már az gyanakvásra ad okot, hogy a madridi újságok hasábjain kapnak felületet a véleményük kifejtésére korábbi vigói játékosok, akik bizony nem naponta szerepelnek a ‘Marca’ vagy az ‘As’ hasábjain. Azt, hogy miért ez a két lap kapta fel az esetet, vélhetõen nem kell részletesen kifejteni.
Másodszor pedig az érvek eléggé ingatag lábakon állnak. A vigói exfutballisták és szakemberek hangsúlyozták, hogy eldöntetlen állásnál kellene ilyet csinálnia Neymarnak, és akkor semmi probléma nem lenne ezzel. A legegyszerûbb példa: ha egy játékos a gólvonalon megállítaná a labdát, és azt letérdelve, fejjel juttatná a hálóba, akkor ezt a labdarúgót 0-0-nál és 6-1-nél is egy bohócnak fogják elkönyvelni – legalábbis jobb esetben. Rosszabb esetben kikergetik a stadionból. A sportszerûtlenség nem az eredmény függvénye.
A probléma abban gyökerezik, hogy a legtöbb játékos nem tud veszíteni, és e tulajdonságot próbálja ösztönösen vagy tudatosan úgy leplezni, hogy az ellenfelét tiszteletlennek kiáltja ki. A futball a tehetségrõl szól, azért nézik az emberek. Az edzõk és a szakmai stábok pedig azon dolgoznak, hogy ezt a tehetséget a felszínre hozzák, és a csapatuk ezáltal gyõzelmet érjen el. Egy nagyon szûk réteget érdekel csak a szakmai aspektus, az, hogy ezt miként éri el az adott csapat, ám Neymar és Messi puszta tehetségének a megnyilvánulásai mindenkit ámulatba ejtenek. Mert ez a futball.
Ennek pedig semmi köze ahhoz, hogy éppen mennyi az eredmény. Ha valamelyik vigói játékosnak nem tetszik az esernyõ, az lenne a normális reakció rá, hogy addig fejleszti magát, és addig dolgozik keményen az edzéseken, míg Neymart szerelni tudják szabályos eszközökkel, az ellentámadásból pedig gólt lõnek. Ugyanez a helyzet azzal, amikor egyesek szerint egy többgólos gyõzelem esetén már nem illik az újabb gólért komoly erõfeszítéseket tennie a gyõzelemre álló csapatnak. Miért is? Pontosan az ellentétes reakció lenne a normális: akkor lenne tiszteletlen a gyõzelemre álló csapat, ha látva ellenfele gyengeségét, inkább leállna, és lealacsonyodna ahhoz a színvonalhoz.
Nacho Cantero szerint vannak viselkedési formák egy már eldöntött mérkõzésen, amiket be kellene tartaniuk a profi labdarúgóknak, és az egyik ilyen, hogy eldöntött állásnál már ne csináljanak ilyen látványos, az ellenfelet rosszul érintõ cseleket. Cantero és ezek szerint nagyon sokan még azonban összekeverik a viselkedési formákat a labdarúgás céljával. A foci célja a gyõzelem, a szórakozás és szórakoztatás, egy csel pedig egy egészséges lelkületû sportembert sosem sérthet meg. A viselkedési forma alatt egyébként sem a cselt kell érteni, hanem egy gólörömöt vagy egy szóbeli reakciót egy-egy konfliktusnál. Ha az ellenfelem egy csellel látványosan megtéveszt, az nem sértõ. Ha egy szabálytalanságnál vagy gólörömnél szóban inzultál, és lekicsinylõ megjegyzéseket tesz, az a sértõ.
Fel lehet hozni természetesen extrém eseteket, amikor egy támadó háromszor vagy négyszer egymás után kötényt ad az ellenfelének, és az a célja, hogy azt a bizonyos játékost a nevetség tárgyává tegye, de egyetlen egy esernyõ vagy leleményesen elvégzett büntetõ még semmiképpen sem tartozik ebbe a kategóriába, mert itt a cél – ahogy az a játékosok arcán és reakción egyértelmûen látszódott – továbbra is a szórakoztatás és a gólszerzés volt. Aki ezt nem látja, az egy kissé elfogult vagy a madridi médiában dolgozik.
Ahogy Henry fogalmazott: „Ugyan, kérem… Egy: szabályos. Kettõ: a szurkolók ezért a zsenialitásért fizetnek.”
