11 meccsel többet játszottak a Madridnál | Sérülések, szûk keret…
„Meg kell akadályoznunk, hogy nálunk is színvonalcsökkenés következzen be, mint ahogyan az történt másoknál” – mondta Suárez még az idény elsõ felében, majd a teljesítményével hathatósan hozzá is járult ahhoz, hogy a Barcelona idén is aspirálhasson a triplázásra. Az út márpedig nagyon rögös volt, a szezon kezdetén pedig korántsem mutatott stabil formát a katalán csapat.
„Ott tartunk, ahol tartani akarunk” – mondhatta azonban a gijóni siker után Luis Enrique vezetõedzõ, és ez nem kis részben neki köszönhetõ. A spanyol tréner tavaly januárban a menesztés szélére került a katalán lapértesülések szerint, ám azóta nagyot fordult a világ, a gépezet összeállt, ráadásul Enrique rendre jó döntéseket hoz, következetes és remekül menedzseli a játékosok önbecsülését, valamint osztja el közöttük a játékperceket.
Kiváló állapotban a körülmények ellenére is
A Barcelona egyébként is egy rettentõen nehéz szezonnak futott neki, hiszen a triplázás után a legtöbb csapat veszít a sikeréhségébõl, ez természetes emberi reakció. Ráadásul a csapat elõtt több mérkõzés is állt, mint általában, hiszen kivívta a jogot a Spanyol Szuperkupa, az Európai Szuperkupa valamint a Klubvilágbajnokság elhódításának a lehetõségére is. Mi több, a januári nagy menetben is talpon maradt a Király Kupában, ami hetekig szerda-szombat ritmust jelentett. Végezetül Gijónban kellett helytállni a klubvilágbajnoki szereplés miatt elhalasztott bajnoki meccsen, a következõ héttõl pedig már következik is a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakasza.
A katalán csapat tehát összességében 11 összecsapással játszott többet, mint õsi riválisa, a Real Madrid, míg az Atléticóhoz képest, mely a Király Kupában az elõdöntõig jutott el, 7 találkozóval van több a lábában az idei szezonban. A Klubvilágbajnokság miatt pedig alig volt téli pihenõje Messiéknek.
A fentieket tehát már teljes kerettel is nehéz lett volna sikeresen abszolválni, ám a helyzet még komplikáltabb volt, miután a csapat dolgát sérülések is nehezítették. Rafinha egészen márciusig partvonalon kívülre került, két hónapra kidõlt Messi, a középpályáról Iniesta, Rakitic és Sergi Roberto is kiesett kisebb-nagyobb idõszakokra, a védelemben pedig Alvest, Albát, Vermaelent és Mathieu-t is utolérték a sérülések.
Mindezek tetejére köztudott volt, hogy amúgy is szûk a keret, hiszen a nyári igazolások, Aleix Vidal és Arda Turan csak januártól voltak bevethetõek a FIFA által az egyesületre kirótt transzfertilalom miatt. Sandro és Munir elvileg ugyan adtak némi alternatívát Luis Enriquének, de a két játékos csak elvétve tudott élni a lehetõséggel, ami azt jelentette, hogy a komolyabb ellenfelek ellen nem igazán lehetett számolni velük.
Lucho azonban kiállta a próbát, minden problémára megtalálta a választ, és maguk a játékosok is elõléptek. Messi hiányát Suárez és Neymar vezérletével átvészelte a Barcelona, a középpályán Sergi Roberto ragadta meg a lehetõséget, a védelemben pedig Piqué rázta meg magát, és igazi vezérként közelít ismét a tavalyi formájához. Mi több, Lucho olyannyira jól kezeli a játékosok egóját, hogy a hétvégén lecserélt Alves nem a trénerre volt mérges a cseréje miatt, hanem azért, mert nem hozta a tõle elvárható szintet.
A Barcelona a hátralévõ 14 találkozójából nyolcat idegenben vív meg, és ellátogat még az Anoetába, a Madrigalba és a Riazorba is, április 3-án pedig a Real Madridot fogadja. Mindeközben jövõ héten már kezdetét veszi a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakasza az Arsenal ellen, ahol egy apró hiba is a kieséshez vezethet. A Király Kupa fináléjára pedig május 21-én fog sor kerülni, addig még bõven van idõ.
A Bajnokok Ligája döntõjét május 28-án rendezik meg, két kupadöntõ egy héten belül egészen mámoros élmény lenne a katalán szurkolóknak… A BL-finálé azonban még nagyon-nagyon messze van – még úgy is, ha tudjuk: a fentiek abszolválása sem volt éppenséggel könnyû.
