Nem volt váratlan a BL-kudarc | Lucho az, aki ezt megoldja?
Megsemmisítõ vereséget szenvedett a Barcelona kedd este Párizsban. Történhetett volna az is, hogy a PSG két katalán kihagyást a meccs elején kihasznál, majd a francia csapatot a kapuja elé beszorító vendégek végül a találkozó vége felé annyira kitámadnak, hogy kapnak még két gólt gyors ellentámadásokból. A Barça ettõl nagyon messze állt, a felvételek alapján nem volt felfedezhetõ semmilyen stratégia, és a nyilatkozatok alapján egy meghatározott terv hiánya is elképzelhetõ.
Ramon Besa, az ’El Pais’ neves újságírója, aki ideológiai síkon megkülönböztet egy különleges katalán játékstílust, írta azt nemrég, hogy a klub „eladta a lelkét a támadóhármasának”. Nem csupán arról van szó, hogy a három játékos bértömege kezd aránytalanul magas lenni a többiekéhez képest, és gondokat okoz a klub költségvetésének, hanem arról is, hogy mindenki mindent tõlük vár el.
Ahelyett, hogy õk lennének a rendszer meghatározó elemei, õk maguk a rendszer. A különbség hatalmas, és lévén, hogy minden rajtuk fut keresztül, a tehetségük, mely vitathatatlanul egyedülálló, hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerszintû problémák felfedetlenek maradjanak. Egészen Párizsig. Aztán jött Emery, aki eddig 23 meccsen csupán egyszer gyõzte le a katalánokat, és – immáron legalább 4-5 világklasszissal a csapatában – nem csak gyõzelemre vezette a PSG-t, hanem megsemmisítette Luis Enrique Barcelonáját.
Hogy a katalán egyesületnél nincs minden rendben, az most nyilvánvalóvá vált. Aki egy kicsit jobban figyelt, annak már az egész szezon folyamán voltak intõ jelek. Már a tavalyi idény végén írtunk Enrique és az MSN egészségtelen kapcsolatáról, és ugyan az idei szezon elején volt egy-egy bíztató jel, ezek átmenetinek bizonyultak, és az Anoetában ismét intõ pofont kapott a Barcelona. Január elején sem úgy kezdte az új évet a csapat, ahogyan az tervezte, , és nem úgy tûnt, mintha a téli pihenõ alatt rendezte volna a sorokat a szakmai stáb.
Akit pedig a háttér is érdekel, annak egyenes következménye a gyengébb sportszakmai eredménysor az olyan eseményeknek, mint például az elnökség széthúzása, mely az elmúlt években öt különbözõ kommunikációs igazgatót fogyasztott el. Az igazolások nem váltak be, és nem adták meg a keretnek azt a mélységet, amit vártak tõlük. A klub gazdasági teljesítménye jelentõsen behatárolt a klasszisok hatalmas bértömegétõl. Dani Alves távozása óta nincs klasszikus, tapasztalt jobbhátvédje a csapatnak, a középpálya átlagéletkora egyre magasabb, ráadásul az elmúlt években alig verekedte be magát saját nevelésû játékos a keretbe.
Utóbbi vagy annak köszönhetõ, hogy a Masia képzésének a színvonala drasztikusan alacsonyabb lett vagy annak tudható be, hogy a szakmai vezetés már nem bízik a saját nevelésû labdarúgókban. Egyik sem egészséges egy olyan klubnál, melynek modellje a saját nevelésû, fiatal játékosokra épít.
Ezen kritika célja nem az, hogy kiálljunk az éterbe, és – mint a labdarúgás néhány szereplõje – a mellünket döngetve kijelentsük, hogy az idõ minket igazolt. Az írást az ihlette meg, hogy a Barça problémái mélyen gyökereznek, tendenciózusak, azokra a szakmai stáb nem reagált megfelelõen, és látva az egész szezont tetõzve a párizsi kudarccal minimum kérdéses, hogy az Enrique vezette stáb a legmegfelelõbb e kihívások sikeres abszolválására.
