Luis Enrique Martínez vezetõedzõ hónapok óta gondolkozik a jövõjén , és egyáltalán nem biztos, hogy meghosszabbítja a nyáron lejáró szerzõdését. Az egyesület a támogatásáról biztosította a trénert, és vár a válaszára májusig bezárólag . A párizsi kudarc után aztán az sem biztos, hogy lesz mérlegelési lehetõsége Luchónak, hiszen a klub a hírek alapján fontolgatja az elküldését . Így vagy úgy, a tendenciózus problémák megléte miatt egyre valószínûtlenebb, hogy a következõ idényben is Luis Enriquének hívják majd a Barça vezetõedzõjét. Többrészes sorozatunkban bemutatunk néhány potenciális jelöltet, akik kinevezésében bõven van fantázia. Az elsõ rész fõszereplõje nem más, mint a Sevilla dél-amerikai mestere, Jorge Sampaoli. 

Az argentin mester napjaink egyik feltörekvõ trénere a nemzetközi színtéren. A chilei nemzeti csapattal egyedülálló stílusban futballozott, úgy, ahogyan csak nagyon kevesen, ezáltal sokak elismerését kivívta a különleges játékfelfogással. Egy dél-amerikai tréner esetében viszont mindig adódik a kérdés, hogy mennyire tudja a tudását egy másik kultúrában és egy magasabb színvonalú környezetben a gyakorlatba átültetni.

Mielõtt erre rátérnénk, egy rövid áttekintést adunk Sampaoli pályafutásáról. A Sevilla jelenlegi trénere még 19 esztendõsen kettõs lábtörést szenvedett, így labdarúgó karrierje ezen a ponton szerte is foszlott. Sampaoli ezután nem döntött rögtön az edzõi hivatás mellett, megviselte az, hogy fel kell hagynia az aktív labdarúgással. Ebben az idõszakban dolgozott pénztárnokként egy kereskedelmi bankban, valamint néha a falu bírójává lépett elõ Casildában. Az, hogy végül mégis visszatért a labdarúgás világába, Bielsának köszönhetõ, aki 1990 és 1992 között a Newell’s Old Boys trénere volt.

Sampaoli alázatáról mindent elmond az, hogy hajlandó volt az álma szertefoszlása után pénztárnokként dolgozni. Miután azonban rátalált Bielsára mint az ideáljára a futballban, még jobban kirajzolódott az egészséges emberi oldala mellett a gyõztes jelleme. Amikor Bielsa az argentin válogatott szövetségi kapitánya lett, Sampaoli képes volt több mint 350 km-t utazni, hogy láthassa, hogyan tart edzést Bielsa. Ráadásul a tréningek nem voltak minden esetben nyilvánosak, ilyenkor 400 méterrõl egy távcsõn keresztül figyelte a pályán folyó munkát. Eközben amatõr együtteseket már edzett, a Newell’s tartalékcsapatát azonban akkor kapta meg, amikor a klub vezetõi tudomást szereztek arról, hogy a trénert elküldték a kispadtól egy meccsen, de a kerítés mögött, egy fa ágai mögé elbújva, napszemüveget viselve adta az instrukcióit tovább.

Az emberi oldal és a gyõzni akarás mellett további pozitív tulajdonsága a tanulni akarás. Saját költségén európai körútra ment Sampaoli a 2000-es években, hogy olasz, spanyol és holland edzésmódszereket figyeljen meg. A tréner költségvetése azonban igencsak feszes volt, és akadt olyan nap, amikor a hajléktalanok között aludt egy-egy téren.

Az argentin állomások után perui, ecuadori és chilei idõszakok következtek, a nagyobb ismertséget végül klubszinten az Universidad de Chile egyesületénél végzett munkája hozta meg, ahol csaknem mindent – Copa Sudamericana, Clausura és Apertura címek – megnyert, ezt az elismertséget pedig csak megsokszorozta a chilei nemzeti csapat élén végzett munkája.

Sampaoli – Pep Guardiolához vagy éppen jelenlegi segítõjéhez, Juanma Lillóhoz hasonlóan – tehát Marcelo Bielsa „tanítványaként” jellemezhetõ. Bielsa a proaktív, magas intenzitású futball szerelmese, egy idealista, aki nem hajlandó feláldozni az elveit a siker érdekében, és csapatai rendre mély letámadással, az ellenfél térfelén szerzett labdákkal és háromszög alakú passzsávok kialakításával jellemezhetõek. Bielsa, aki 2011 és 2013 között a Bilbao mestere volt, nem egyszer átlag feletti iramra kényszerítette a Barcelonát, ugyanakkor ennek köszönhetõen rendre kijött a két csapat játékosai közti minõségbeli különbség. Ezeken a meccseken a Bilbao ugyanúgy akarta a labdát, mint a Barcelona, ugyanúgy megpróbálta megtartani azt, mint a katalán csapat, mindezt akkor, amikor Pep Guardiola volt az együttes trénere.

Hiába vall Sampaoli is sok mindent magáénak Bielsa felfogásából, honfitársával ellentétben a Sevilla jelenlegi trénere egy bizonyos pont felett sokkal gyakorlatiasabb, és pragmatikusabb célok is vezérlik. Az alapstílus kõbe van vésve, másképpen a szintén idealista Lillo valószínûleg nem lenne a segítõje, ugyanakkor Sampaoli hajlandó alkalmazkodni az ellenfélhez.

Erre tökéletes példa a chilei válogatottnál valamint a Sevillánál végzett munkája. Mindkét helyen a vezérelvek ugyanazok, és ezt módosítja a tréner az aktuális keretére szabva, nevezetesen a labdát a védõharmadban és a középpályán akarja birtokolni, a támadójátékot pedig olyan közvetlenné és vertikálissá akarja tenni, amennyire csak lehetséges. Guardiola – Cruyff után – azt vallja, hogy ha nincs az ellenfélnél a labda, akkor nehezen kaphatsz gólt, és ez a kiindulópontja Sampaoli stratégiájának is, aki a labdabirtokláson keresztül akarja kontrollálni a meccseket.

A pragmatizmusa azonban éppen abban nyilvánul meg, hogy amennyiben az ellenfél egészen biztosan megnyerni a labdáért folytatott küzdelmet, úgy hajlandó e téren visszavonulni, és alkalmazkodni az ellenfélhez. A chilei nemzeti csapat élén ennek tökéletes példája volt a 2014-es világbajnokságon a spanyolok elleni mérkõzés, ahol Chile csak 37%-ban birtokolta a labdát, ám összességében teljesen megérdemelten nyert 2-0-ra a csoportkörbõl búcsúzó, regnáló világbajnok ellen.

Sampaoli a múltban egy alkalommal így foglalta össze a labdabirtokláshoz fûzõdõ viszonyát: „Egyik nap elmentem egy kocsmába, ahol megismerkedtem egy hölggyel. Egész éjjel beszéltünk. Nevettünk, flörtöltünk egymással, számos italra meghívtam. Reggel 5 órakor egy srác bejött, karon ragadta, a mosdóba vitte, ahol szeretkeztek, majd együtt távoztak. Ez ugye nem számít, mert én voltam vele több idõt aznap este.”

Alkalmazkodási képességét mutatja azonban az is, ahogyan Leo Messit semlegesítette a chilei nemzeti csapat a két válogatott meccsén a Copa América fináléjában. Messi ellen rendre a két végletben gondolkodnak az edzõk: nem kap külön õrzõt a támadó vagy szoros, egyéni emberfogással követi õt a kijelölt játékos. Sampaoli ezt a két elemet ötvözte, amikor is Aránguiz feladata csakis Messi követése volt, míg Valdívia és Medel voltak kijelölve arra, hogy a Messi körülötti területet lezárják.

Sampaolival kapcsolatosan alapvetõen az lehet a kritika, hogy a szenvedélyességét látva túlságosan is az elvei vezérlik, ami egy bizonyos ponton túl – ahogy az Bielsa európai karrierjében látható – megkötheti az ember kezét. Erre a fentiek alapvetõ cáfolatot adtak. A másik pont az európai tapasztalatlansága lenne, ám a Sevilla idén nem csak eredményes, de felismerhetõ stílus mentén is játszik, aminek a megvalósítása az egyik legnehezebb feladat az edzõi szakmában. A Ligában a harmadik az andalúz csapat mindössze két egységgel lemaradva a Barcelona mögött, míg a Bajnokok Ligájában a Leicester City ellen lép pályára a nyolcaddöntõ elsõ felvonásán. Mindezt az elsõ európai idényében, így ez aligha lehet hátrány.

A Sevilla idén átlagosan 57%-ban birtokolja a labdát, és meccsenként 12.4 lövést ad le az ellenfelek kapujára, mindeközben a Barcelona hasonló mutatói 62%-on illetve 16.6 lövésen állnak a ’Whoscored’ adatbázisa alapján. A különbség nem számottevõ, pláne, ha figyelembe vesszük a két keret támadói közti minõségbeli különbséget. Ahogy azt már említettem, Sampaoli jelenlegi segítõje nem más, mint az a Juanma Lillo, akit Pep Guardiola, a Barcelona történelmének egyik legjobb vezetõedzõje az egyik legnagyszerûbb és legnagyobb tudású edzõnek nevezett, akitõl saját elmondása alapján is sokat tanult. Sampaoli tehát amellett, hogy a katalán egyesület játékstílusához nagyon közel álló, támadó felfogással rendelkezik valamint egyben pragmatikus is, azzal az edzõvel dolgozik nyár óta, aki közvetve hozzájárult a katalán egyesület történelmének legszebb idõszakához.

Hogy Sampaoli elmozdítható-e a Sevillából? Egyértelmûen igen. Az argentin tréner lojalitását és elkötelezettségét ugyan jelzi, hogy a nyáron – a sevillai kontraktus aláírása után – megkereste õt az Argentin Labdarúgó-szövetség a kapitányi poszt betöltésére, ám maradt Andalúziában. Ez azonban nem keverendõ azzal, hogy Sampaoli – a legnagyobb trénerekhez hasonlóan – rövid távra tervez, figyelembe véve a professzionális futball eredményelvûségét és egyéb szempontokat is, mint például a sportigazgatóval és a klubvezetéssel való összhang megléte.

„Nem tudom, mit hoz a jövõ. Jelenleg boldog vagyok itt, egy hullámhosszon vagyok a sportigazgatóval, és komoly célokért küzdök. Meglátjuk majd” – így az argentin tréner, aki kulcsfontosságúnak nevezte Monchi sportigazgató szerepét. A Sevilla sikerkorszakának fõ letéteményese azonban már tavaly nyáron távozni akart a klubtól, és a spanyol média értesülései szerint idén nyáron Rómába teszi át a székhelyét. Ha pedig õ távozik, Sampaoli is átgondolhatja a sevillai projektet – pláne, ha az a klub hívná, melyben honfitársa, Leo Messi is futballozik.

„Messit edzeni egy álom, igen. Mindig is mondtam, hogy az argentin nemzeti csapat irányítása minél inkább vonzó azzal, hogy testközelbõl figyelhetném õt. Messit edzeni tehát nagy vágyam, de ez nem csak rajtam múlik” – reagált a múlt nyári történésekre Sampaoli, és adott egyben némi útmutatót arra vonatkozóan is, hogy miként viszonyulna egy esetleges barcelonai megkereséshez.

A Sampaoliról készült portré fõként a ’Süddeutsche Zeitung’ valamint a ’These Football Times’ anyagain nyugszik.