Így kell akarni egy bajnoki címet | Egységesség és akarat

A Barcelona 2-1-re gyõzött az Atlético Madrid vendégeként a Liga 24. fordulójában, ezzel lélektanilag maga mögött hagyta az elmúlt hetek rosszabb meccseit, és nagy lépést tett azért, hogy harcban maradhasson a bajnoki címért. Nem volt a legszebb meccs, nem most játszott a Barcelona a legjobban, de most küzdött a legjobban, most akarta a legjobban a sikert. Az elsõ félidõben még jobb volt az Atlético, de gól nem esett, a folytatásban Rafinha szerzett vezetést, és ugyan a hazaiak 6 perccel késõbb egyenlítettek, a Barça egy hajszállal jobban akarta a gyõzelmet, és Messi gyõztes góljával meg is szerezte. A meccs legjobbjai között illik említeni a két gólban oroszlánrészt vállaló Luis Suárezt, és a meccs alatt minden védhetõt hárító ter Stegent.

A mezõnyben sok küzdelmet, de ehhez képest sok lehetõséget tartogatott magában az elsõ félidõ, ahol az Atlético kezdett jobban, és játszott eleinte jóval veszélyesebben. A Barcelona bár számított a kemény, egész pályás letámadásra, annyiból nem tudott mit tenni ellene, hogy a játéka töredezett volt, a labdakihozatalok pedig lassúak és nehézkesek – ha egyáltalán sikerültek. Az Atlético a presszingjének köszönhetõen labdákat szerzett és ezekbõl gyorsan eljutott helyzetekig. A Barcelona ugyanakkor nem tudott felérni az Atlético kapujáig, hiába tartotta magánál többet a játékszert.

Ez a szituáció valamelyest megváltozott a játékrész második felére, amikor az elõretoltan letámadó Atléticóval szemben hatékony eszköznek bizonyult egy-egy kontratámadás, így sikerült Neymarnak és Suáreznek is helyzetbe kerülnie, illetve Messinek is akadt egy nagyon pontos szabadrúgása, amit a léc alól tolt fölé Oblak.

A meccsben bármelyik csapat részérõl benne volt egy gól, és sokáig azt lehetett érezni, hogy aki megszerzi ezt a gólt, a meccset is megnyerheti. Végül nem így lett, elsõsorban azért, mert mindkét csapat nagyon meg akarta nyerni ezt a találkozót. Az akarással, a lendülettel, a gólratörõ játékkal, a kemény párharcokkal egyik oldalról sem volt probléma. Hozzáállásáért mindkét együttes megérdemelte volna a 3 pontot.

Ami a játékot illeti, a második félidõre veszélyesebbé vált a Barcelona, Suárez nagy helyzetet hibázott a félidõ elején Neymar kiugratásából, más kérdés, hogy pár perccel késõbb Griezmann is kihagyott egy nagy lehetõséget a másik oldalon. Ezzel együtt tény, hogy a Barcelona jóval több idõt tudott tölteni az Atlético térfelén, mint az elsõ félidõben, és végül ha nem is egy tudatosan, tervezetten végigvitt támadás után, de az akarat eredményeként sikerült vezetést szerezni. A 64. percben sokan próbáltak még lövõhelyzetbe kerülni vagy lõni, végül egy lepattanó Suárez-próbálkozást követõen került helyzetbe Rafinha, aki estében a hosszú sarokba lõtt. Oblak itt már tehetetlen volt, 0-1.

Néhány perc telt csak el azonban, és az Atlético ki is egyenlített: ahogy a másik oldalon Oblaknak, ezúttal ter Stegennek sem volt esélye. Egy baloldali szabadrúgást élesen lõttek be a hazaiak, a rövid saroknál érkezett a kiválóan fejelõ Godín, és a hosszú sarokba csúsztatott. A Barcelona részérõl itt a legnagyobb hiba az volt, hogy elkövette a szabálytalanságot.

A meccs ezzel azonban nem ért véget. Továbbra is mindkét csapat gyõzelemre játszott és próbált gólt szerezni, de a Barcelona játékán lehetett érezni, hogy a gyõzelem mégiscsak neki lenne fontosabb és több esélye is van, hogy lõjön még egy gólt. Messinek már volt korábban is nagy helyzete, de a gyõztes gólt is õ szerezte a 87. percben.

Olyan találat volt, amit az Atlético szokott szerezni, de egy ilyen mérkõzésen, ilyen ellenféllel szemben nehéz „csont nélküli” gólokat lõni. A tizenhatoson belülre befejelt labdát Umtiti levette, Suárezhez játszott, õ pontosan középre adott, Messi pedig már ziccerben lõtt, és ugyan az elsõ próbálkozása lejött Savicról, volt második esély, amikor már el tudott lõni Oblak mellett is. Nagyon-nagyon értékes gól, 1-2!

Megér legalább egy mondatot az is, ami az ezt követõ 8 percben történt a pályán. Az Atlético tiszta ziccerbe ugyan nem került, de ez elsõsorban azért történhetett, mert a Barcelonából mindenki tudta, mi a tét, és hogyan kell csapatként, koncentráltan védekezni és labdát tartani. Csapatmunka volt a javából, ahogyan ekkor együtt dolgoztak a játékosok, de az egész meccsre igaz, hogy most együtt volt, egyben volt a Barcelona, amit akkor is megilletett volna a dicséret, ha nem nyeri meg ezt a meccset.

De megnyerte, és ugyan ezzel bajnokságot nem nyer, de azt megüzente az ellenfeleinek, és leginkább saját magának, hogy küzdeni fog ezért a Ligáért, mert hosszú még ez a tavasz, és mert képes ilyen mérkõzéseket megnyerni.

Atlético Madrid – FC Barcelona: 1-2 (0-0)
Madrid, Vicente Calderón
55.000 nézõ
Vezette: Mateu Lahoz

Atlético de Madrid: Oblak, Vrsajlko, Savic, Godín, Filipe Luis; Carrasco (F. Torres, 68′), Saúl, Gabi (c), Koke; Gameiro és Griezmann.

FC Barcelona: Ter Stegen; Sergi Roberto (André Gomes 85′), Piqué, Umtiti, Mathieu (Digne 77′); Rafinha, Busquets, Iniesta (c) (Rakitic, 71′); Messi, Suárez és Neymar.

Gólok: Rafinha (63′), Godín (70′), Messi (87′).