Ha a szívünkre tesszük a kezünket, várható volt egy olyan év, mint a mostani. A mai modern fociban – ahogyan az életben – sem tart minden örökké. Az idei – úgy játékban, mint eredményekben – gyengébb év pedig felszínre hoz bizonyos „elemeket”: érkeznek a kritikák, a szakértők, a kevésbé hozzáértők, akik hosszú évek hallgatása után végre elmondhatják sommás véleményüket a per pillanat igen mélyen lévő klubról. A mostani megnyilvánuló olyan szempontból sajátos, hogy 23 évvel ezelőtt, az 1997-98-as szezonban ő is a csapat tagja volt, habár nagy valószínűséggel kevesen emlékeznek rá…Christophe Dugarry a francia RMC Rádiónak beszélt a Barcelonáról.
„A Barcelona jelenleg nagyon rossz képet sugároz magáról. Minimális elegancia van a klubon belül…Ez a klub a bohócok klubja. Minden fordítva halad. Az az érzésed, hogy nincs semmi terv a jövőre nézve. Megveszik Coutinhót, megveszik Dembélét, aztán megvesznek másokat, őket meg eladják. Az egyedüli prioritás az, hogy az elnököt újra megválasszák.
A Barcelona nem találta meg Xavi és Iniesta utódját. Minden egyes átigazolási időszak problémás. Kétszer, háromszor többet dolgoznak, éjt nappallá téve, de hiába költöttek el egy halom pénzt, nem találták meg ugyanazt a játékot, ugyanazt a minőséget, mind amit a Xavi-Iniesta duó képviselt.
Rengeteg problémájuk van, és ezek közül kiemelkedik a kép, amit kialakítottak magukról. Egy olyan klubhoz képest, amely ilyen szintet képvisel a labdarúgásban, túl sok az olyan ember, akikben nincs meg a szükséges elegancia. Ez most egy olyan klub, aminek nincs stílusa.
Úgy éreztem magam a Camp Nouban, mint a pokolban. Egy év alatt hét meccset játszottam, Louis Van Gaal pedig védekező középpályásként akart játszatni. Annyira boldogtalan voltam, hogy sírva akartam könyörögni Van Gaalnak, hogy elengedjen más klubokhoz. Hat hónapon keresztül azt kérdeztem magamtól: mit csinálok itt? Szürreális volt.
A legrosszabb dolog az volt, amikor bementem az irodájába megkérni, hogy engedjen el. Távoznom kellett, bármilyen áron, mi több, Aimé Jacquet (a francia válogatott akkori szövetségi kapitánya – a szerk.) elmondta, hogy a saját klubjainkban a kezdőcsapatban kell lennünk 1998 elején, ha be akarunk kerülni a világbajnoki keretbe. Úgy mentem be Van Gaalhoz, hogy ha kell, sírni fogok…Nem bírom tovább, mennem kell, mondtam.
…és akkor Van Gaal rám nézett, és azt mondta: Nem, nem mehetsz el. Hiszek benned. Micsoda? Hiszel bennem és védekező középpályásként játszatsz? Szörnyű 6 hónap volt. Megjártam a poklot.”
A legszebb Barçás labdát keresed? Itt és most megtaláltad! Irány a shop!
