Nem túl jó hír, ha már októberben döntőt kell játszania a csapatnak bármilyen szempontból, az Inter ellen mégis ez volt a helyzet, a továbbjutás érdekében nyernie kellett volna Xaviéknak. Még matematikai esély maradt ugyan, de könyveljük el, hogy újra Európa-liga lesz tavasszal a 3-3-as eredmény miatt, mert az a realitás. Hogy miért alakult így? Sok összetevője van a dolognak, de amit láttunk, az alapján az elgondolás, ahogyan meg akarja nyerni a Barça a meccset, nem volt rossz, ezért is volt 1-0 a félidő. Aztán két öntökönszúrás elég is volt, hogy helyrehozhatatlan károkat okozzon, de mi egyelőre még nem kongatnánk a vészharangokat… Bővebben az alábbiakban, egyébként pontozásnál ilyen dolgokat szoktunk figyelembe venni.

Ötlettelenül a szakadék szélére: Barcelona – Internazionale 3-3

A kezdőcsapat:

Ter Stegen: 8

Már az első félidőben is volt dolga, aztán a másodikban három gólt kapott, mindháromnál eléggé kiszolgáltatott helyzetben – és mindezek mellett védett kulcspillanatokban többször is és rajta is múlt a találkozó végén, hogy döntetlen lett az eredmény, nem vereség. Kár, hogy sok különbséget ez nem fog várhatóan jelenteni a végelszámolás szempontjából. Rajta nem múlt semmi.

Sergi Roberto: 6.5

Az első félidőt itt nyerte meg a csapat. Jobbhátvéd volt eredetileg, de csak ha fel kellett állni védekezni; támadásban ő volt a plusz ember a középpályán és néha a támadósorban, így többször is felért a kapu elé, voltak lövései, valamint a labda visszaszerzésében is kulcsszerepe volt. És Dembélé gólja előtt pont azt a pluszt tette hozzá a támadáshoz a gólpasszán túl, ami Milánóban hiányzott, mert extra passzopciót jelentett az, hogy ennyire fent helyezkedett.

Roberto csoszog fel Lewa mellé – ezt lehetett volna még jobban kiaknázni…

Eric García: 2,5

Nehéz mit írni, de az Inter második góljánál egészen érthetetlen volt, ahogy próbálta levédekezni a beadást és aztán Lautarót. Egy bekapott gól önmagában is demoralizáló, de ahogy és amikor sikerült összehozni, amilyen szakaszban volt éppen a meccs, mikor 1-1 után próbált újra rést találni a milánói falon a csapat… Többszörösen fájó volt és emiatt még talán Piqué hibájánál is demoralizálóbb volt. A Lewandowskinak adott gólpassza szép volt, de szépségtapasznak volt jó.

Piqué: 2

Hétvégén kiemelkedő volt – most is, csak negatív irányban. Az Inter első góljánál irgalmatlan nagyot hibázott, nagyon fontos pillanatban, egyszerűen elfelejtett kilépni a többiek lesre állítása mellett, amit egyből büntetett Barella. Aztán később is csak Alonsónak köszönhette, hogy nem rúgta be nagyon gyorsan a másodikat az Inter… Nagy árat fog fizetni várhatóan a csapat azért, hogy ilyen hibákat követtek el Garcíával.

???

Alonso: 5

Kevés jó megoldása volt támadásban, a védelem mögé talán egyszer sem került, inkább csak fedezte Dembélét. Védekezésben inkább jobb volt, már amennyire 3 kapott gól mellett ezt lehet mondani, de gólt összehozó hibája nem volt, többször is jól mentett-szerelt, amellett, hogy voltak bizonytalanságai. De továbbra is igaznak tűnik, amit a milánói meccsnél írtunk, hogy nem gyors és nem is kreatív ahhoz, hogy szépen bejátssza a baloldalt úgy, mint Baldé, vagy Alba a jobb napjain.

Pedri: 6.5

Jó meccse volt, voltak szép szólói szokás szerint, kapura is veszélyes volt és nagyon fontos láncszem volt támadásban, mert sokkal közelebb helyezkedett Lewanodwskihoz, mint korábban. Ennek ellenére nem tudott döntő faktor lenni.

Busquets: 4

Az első gólig nem nagyon volt helye és tere, mert ott lógott megint mindkét milánói támadó a nyakán, de így is hozzá tudott tenni a támadásokhoz. Védekezésben viszont nem volt a helyzet magaslatán, Dzekóról lemaradt a kapufája előtt, a második félidőben pedig érthetetlen labdavesztései voltak, az egyikből ilyenből indult az Inter második gólja – persze ott kellett Eric García is hozzá a végén.

Gavi: 6

Az első félidő közepén elvesztett egy labdát a pálya közepén, amiből létszámfölényes kontrát vitt az Inter, de Dumfries kihagyta – ő sem volt tökéletes, de nála ilyen esetek voltak abszolút kisebbségben. Mert egyébként viszont mindent megtett azért, hogy ez a meccs ne döntetlen legyen. Nála nem nagyon kell külön kiemelni a meccshez való hozzáállását, mert ez most is parádés volt, agilis, agresszív, kellően attraktív volt, védekezésben volt legalább egy nagy mentése is. De az Inter gólját például nem tudta megakadályozni – nagyon lemaradt Barelláról, viszont ott Piqué lesre (nem) állítása hozta kiszolgáltatott helyzetbe.

Raphinha: 6,9

Elég sok pontrúgása teljesen kilátástalan volt, a 37. percben pedig ott volt a lábában a vezetést jelentő gól, de eltörte a labdát. Amúgy viszont iszonyatosan motivált volt, nem ismert elveszett labdát, teljesen kihajtotta magát és összességében végül pozitív volt a kép vele kapcsolatban. Övé volt egyébként a legtöbb szerelés (3), legtöbb kulcspassz (4) és (holtversenyben) legtöbb sikeres hosszú labda (3) is barcelonai oldalon. Az Inter első góljánál labdát vesztett a félpályán, de az még nem kellett volna, hogy automatikusan gólt jelentsen.

Lewandowski: 8

Ő hozta, amiért a csapatban van, gólokat szerzett. Már a meccs elején többször találta meg a labda a fejét és a lábát, mint Milánóban, a 10. perc körül már volt egy fejese, amit a gólvonalról tisztáztak a vendégek. Sokáig nem volt főszereplő, inkább mezőnyben dolgozott nagyon sokat, visszajárt labdákért, segített kimozgatni a védőket, aztán a második félidőben kétszer is klasszis módon (és az elsőnél kis szerencsével) fejezett be egy-egy támadást, amivel életben tartotta a továbbjutási esélyeket – kár, hogy ez inkább matematikai, mint valós.

Dembélé: 7

Nagyon felspannolt állapotban játszott, ritkán látni tőle ilyet, aztán egy komoly, Onana által védett lövés után a góljánál gyönyörűen kiszakadt belőle a feszültség, ami az addigi gólképtelenség miatt benne volt. Most a gólján kívül is jól és veszélyesen játszott, legalábbis jobban, mint az elmúlt meccseken, mert tökéleteset ő sem nyújtott.

Cserék:

Fati: 5

Egy-két ígéretes megmozdulás, de eredmény nélkül. Pedig végül egy jó félórát játszott csereként beállva és arra számított talán mindenki, hogy hatással lesz a meccsre. Nem lett, se gól, se gólpassz, se komoly helyzet.

Frenkie de Jong: 6

Rengeteget futott, labdával és anélkül is, passzolt, beleállt a párbajokba… Nem rajta múlt.

Kessié: 2

A harmadik kapott gólt nehezen fogja lemosni magáról, gyakorlatilag elfelejtett visszajönni az egyetlen emberrel, aki érkezett Lautaro passzára. Ezzel pecsételődött meg a csapat sorsa.

Baldé: 5

Több fantázia volt (megint) a játékában, mint Alonsóéban, de nem tudta megváltani a világot.

Ferran Torres: N/A

Csereként 15 perc jutott neki hosszabbítással együtt, volt 3 labdába érése, 1 passza. Nem tudott mit hozzátenni a meccshez.

Xavi: 5.5

Egy meccsre fel kell készülni fejben, taktikailag és fizikailag – egy ideig úgy tűnt, ez rendben is van minden szempontból, aztán a második félidőben kiderült, hogy mégsem volt tökéletes a felkészülés és minden összeomlott. Kezdjük az elején, alapvetően ült az, amit kitalált a meccsre. A játékosok borzasztó motiváltak voltak, Raphinha és Dembélé különösen, de volt válasza arra a catenaccióra is, amit képtelen volt feltörni a csapat Milánóban. Raphinha klasszisokkal jobb volt a jobbszélen, mint a balon, sok (jó és rossz) beadása és passza, lövése volt, de a milánói fal feltörésének nem csak ez volt a kulcsa, hanem egyrészt az, hogy Roberto képes volt fellépni plusz középpályásnak, néha támadónak, ott volt folyamatosan a félterületben a brazil társa mellett – az első gól is ebből jött, hogy Roberto olyan helyen helyezkedett, ahol Milánóban nem volt ember. Másrészt pedig több távoli lövés is volt – gyakorlatilag a kapuval szemben most sokkal kevesebbet gondolkoztak a játékosok, mit tegyenek, lőttek, ahogy volt rá lehetőség, és ahogy egyébként Xavi is kérte.

Aztán a második félidőben Piqué és Eric Garcia, akárhogy is nézzük, lenulláztak mindent, amit addig nagy nehezen felépített a csapat. És ez is kulcs, erről már írtunk mi is korábban: nehezen, nem egyik pillanatról a másikra épül a csapat, sok új ember van, hangadó emberek szorultak perifériára és a jó szezonkezdet ellenére még rengeteg megoldandó feladat van, hogy tényleg ütőképes legyen a csapat Európában is. B terv pedig most nem volt, és itt már újra a pszichés rész is képbe jön: a hibák demoralizálták a csapatot, futni kellett az eredmény után, és az volt a csoda, hogy innen kétszer is sikerült még egyenlíteni. Ha Xavit lehet hibáztatni valamiben, az az, hogy elfelejtette a játékosokat felkészíteni arra, hogy ha már annyira a vezetés megszerzése volt a cél és sikerült, hogyan kéne ezt megtartani. Mert abban biztosak lehetünk, hogy az Internél a fal felhúzása mellett arra készültek, hogyan menjenek át azonnal támadásba, ha hátrányba kerülnek.

És milyen változásra van most szükség? Semmilyenre leginkább. Legalábbis nem fundamentális változásra, azt meglépte a klub akkor, amikor idén kicserélte a fél keretet és tavaly, amikor bizalmat szavazott Xavinak. Csak türelemre van szükség, de abból sokra. Mindenki ezt mondta akkor, amikor kinevezték, most pedig itt az ideje annak, hogy ezt tartsa, és ne vonja – még – senki kétségbe a képességeit és azt, hogy képes lesz tartósan jó eredményeket hozni. Az eredmény persze a legfontosabb, ebből jön a pénz is, de látni kell azt is, hogy a csapat képes olyan futballt bemutatni, hogy legyőzzön egy (nem 100%-ban motivált) Real Madridot tavasszal 4-0-ra, vagy hogy pár hete Münchenben megmutassa, Európa egyik legjobb csapata ellen csak nüanszokon múlva ne vezessen 3-0-ra idegenben a félidőben, vagy hogy góltalansági rekordot döntsön a Ligában ter Stegennel. Ezek igenis előre lépések onnan, ahonnan indultunk, Setien, Koeman után, ezek korábban nem voltak meg, mert ott hosszú heteken keresztül nem látszott a változás és fejlődés legkisebb jele sem.

Igen, óriási bukta és csalódás, hogy megint Európa-liga lesz tavasszal, de szerintünk ez most még nem az újabb vég kezdete.

***