Vegyesre sikerült a játékosok teljesítmények pontozása az Athletic ellen elveszített Copa del Rey nyolcaddöntő-mérkőzésen. Magasan kiemelkedő teljesítményt senki nem nyújtott a csapatból, inkább csak villanásokra futotta, a küzdőszellem viszont egészen a 93. percig élt a katalán együttes futballistáiban. A továbbjutáshoz viszont sajnos ez sem volt elég, mivel a bilbaóiak kiejtették Xavi együttesét. Mi ezek után megpróbáltuk értékelni mindenkinek a teljesítményét ezen elvek alapján, és röviden megállapítani a gyengeségek okát.
A kezdőcsapat:
Ter Stegen: 6
Talán az első gól előtt helyezkedhetett volna jobban, de azt onnan és úgy, ahogy Muniain kapura küldte a labdát, kevesen tudták volna kivitelezni. Négy védése volt, köztük olyan, amihez bravúr is kellett, a rövid passzai és a hosszú íveléseinek többsége is pontosak voltak, szóval aligha őt lehet hibáztatni a vereségért, még úgy is, hogy három gólt kapott.
Dani Alves: 6
Nyilván nem lesz már olyan, mint 30 évesen, még ha az elszántság meg is van benne, akkor sem garancia, hogy fizikálisan végig fogja bírni a — főleg nagyobb jelentőséggel bíró — meccseket. De ahhoz képest, hogy az ellenfelet is megkínálta szép átadásokkal, egész pontosan passzolt (89%), sikerült egy gólpasszt is kiosztania Pedrinek, amikor visszaollózta a labdát a tizenhatoson belülre, ami klasszis megmozdulás volt, vagyis a technikai képességei megmaradtak még az idő múlásával is.
Araújo: 5
Nem titok, hogy a védelemben ő a legnagyobb ígéret, és nem véletlenül, de az is igaz rá, hogy nem mindig tudja a jó formáját stabilan hozni. Ez az Athletic ellen abban nyilvánult meg, hogy több párharcot veszített el földön és levegőben is, mint amennyit megnyert (földön 9/4, levegőben 5/2 sikeres), egyszer labdát is veszített, és bár komoly helyezkedési hibái nem voltak, az nyilvánvaló, hogy majd szükség lesz mellé egy lábbal technikásabb társra, aki az ő hiányosságait ki fogja tudni egészíteni, mert ez most nagyon hiányzik hátul.
Piqué: 5
Több párharcot nyert meg, mint Araújo, de az első félórában voltak olyan megmozdulásai is, amikor majdnem gólpasszt adott az ellenfélnek. Szerencsére nem sérült meg, amikor egy szöglet szituációnál közrefogták, mert az nagyon ijesztően nézett ki, azonban voltak azért szép mentései, illetve neki volt a legtöbb átadása is a mezőnyből (100).
Jordi Alba: 3
Nico Williams konkrétan úgy lefutotta a legtöbb támadásnál, hogy az szó szerint életveszély volt. Sokszor árulkodó volt a testbeszéde, amikor vagy a csapattársaknak, vagy a bírónak reklamált, mintha motiválatlan lenne, és igazság szerint nem is tudott érdemben mit hozzátenni a mérkőzéshez. Magához képest borzasztó gyenge pontossággal passzolt (79%, átlagosan 86% körül szokott) még úgy is, hogy voltak még az első játékrészben jó meglátásai, ráadásul nem csak a legtöbb rossz passzért felelős, hanem a legtöbb labdavesztésért is. Ha valaki fejében megfogant a gondolat, hogy kellene egy új/jobb balhátvéd a helyére, akkor (sajnos) nem véletlenül érzi ezt…
Pedri: 7
Sokat lendít a csapaton, mióta felépült a sérüléséből, de azért látszik még rajta a kihagyás, amelyek a rossz döntéseiben nyilvánultak meg (például egy ígéretes kontránál), viszont az ő gólja kellett ahhoz, hogy éljen még a remény a továbbjutásért. Az azért szédületes, hogy 105 percig tudta tartani a 90% feletti passzmutatót — még a látványosan elrontott passzok is belefértek, ugyanis ő volt a legpontosabb azok közül (93%, 53/49 sikeres), akik legalább 45 percet töltöttek a pályán.
Busquets: 7
Rengeteg párharca volt (20), amelynek körülbelül csak a felét sikerült megnyernie, de neki volt a legtöbb tiszta szerelése (5) a mezőnyben. Összesen 107 alkalommal ért labdához, 90%-os pontossággal passzolt, és kiosztott egy gólpasszt is. Idén ennél már biztosan volt rosszabb meccse is, most a csapat jól teljesítő játékosai közé tartozott.
Gavi: 3
Nagyon halovány volt, ha a kommentátor a mérkőzés elején nem mondja a nevét a kezdő felsorolásánál, akkor talán nem is vettük volna tudomásul, hogy a pályán van. Tízből nyolc párharcot veszített el, kétszer labdát is veszített, és a rá jellemző hatékony progresszivitás elmaradt tőle, inkább csak faultokban nyilvánult meg. Egyetlen próbálkozása, kulcspassza se volt, és igen, valóban még csak 17 éves, de tud ő ettől sokkal jobban is játszani, ha akar.
Jutglá: 3
Nagyjából ugyanaz igaz rá, mint Gavira, veszélytelen volt. Nagyon keveset, mindössze 11-szer(!) ért labdába, egyetlen párharcot se nyert, míg ötöt elveszített, ráadásul háromszor elpasszolta magát/szerelték.
Ferran Torres: 6
Azon kívül, hogy rúgott egy nagyon szép gólt, semmi mást nem tudunk feljegyezni a neve mellé — és mint kiderült az eredmény tudatában, ez nem is elég sajnos. Azért hogy mondjunk még valami pozitívat: a párharcai többségét földön és levegőben is megnyerte, és az mindenképpen biztató, hogy ha ,,nem is csinál semmit” egy meccsen, vagy nem megy úgy neki, akkor is képes olyan megmozdulásokra, mint a gól előtt. Fel kell még vennie a ritmust, amit Xavi diktál, és ha alkalmazkodik, remélhetőleg be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket.
Abde: 5
Ügyes-ügyes, de játékintelligenciában még fejlődnie kell. Technikás, viszont olykor feleslegesen vállalkozik bátor akciókra, és ennek az oka az is, hogy a három cselkísérletéből csak egy sikerült. Reméljük ebben a tekintetben nem/sem fog hasonlítani Dembélére…
Cserék:
Nico: 7
Abde helyére állt be a félidőben, és Busquets-cel egyetemben 20 párharcot sikerült megvívnia, amiből 12-t sikerrel abszolvált. Ő azon ritka játékosok egyike a csapatban, aki szinte mindig stabilan és megbízhatóan játszik. Nagyon fiatal még, de abban a tekintetben nyugodtak lehetünk, hogy mélységi irányító pozícióban — amennyiben ilyen tendenciával tud Nico fejlődni — nem lesz gond Busquets pótlását illetően.
Frenkie de Jong: 4
Jó volna tudni, hogy pontosan mi történik vele, mert egyre aggasztóbb a formája. Hetek óta gyengén játszik, nem érzi a ritmust, leginkább a testbeszéde árulkodik arról, hogy valami fejben nincs rendben. Elképzelhető, hogy nehéz neki az edzőkhöz is alkalmazkodni, és az ő taktikai elképzelésükhöz ilyen rövid időn belül, ha csak arra gondolunk, hogy nincs a klubnál olyan régóta, és már Xavi a harmadik edzője, de bármi is ennek a hanyatlásnak az oka, szeretnénk visszakapni azt a de Jongot, akinek csodáltuk a játékát.
Ansu Fati: 5
Mindig különbséget jelent, ha beáll, de az meg már lassan kockázatnak számít az utóbbi idők tapasztalatai alapján, mert újra megsérült úgy, hogy szinte még csak most kezdte felvenni a ritmust. Aggasztó az ő esetében ez a sok sérülés, és reméljük, hogy nem fogja beárnyékolni a pályafutását. A hírek szerint 2 hónapig is hiányozhat.
Dest: 3
Ha berúgja azt a helyzetet a 103. percben, amit gyakorlatilag hazaadott Agirrezabalának, akkor talán lett volna egy továbbjutás is. Rajta is egyre inkább azt érezni, hogy nem képes megugrani egy bizonyos szintet, ami azt segítené elő, hogy fontos játékossá váljon, persze nem is a jobbszélső pozíció az ő posztja. Dani Alves talán tud neki egy kis plusz segítséget adni hosszú távon, hogy jobb játékos legyen. Egyelőre úgy tűnik, számol vele Xavi.
Braithwaite: –
A hosszabbítás első félidejének végén állt be, de szegény a pályán töltött bő negyedóra alatt csak egyszer ért labdához.
Vezetőedző:
Xavi Hernández: 3
Ezen a találkozón nem lehetett azt érezni, hogy elindult volna a csapat valamilyen pozitív irányba, mert már az első félidőben a Barcelonának gyakorlatilag köze nem volt a meccshez (10-1 volt a kapura lövések aránya az Athletic javára). Az első gólon kívül szinte nem történt semmi, a második félidőre talán valamennyit javult a játék képe, de nem sikerült kiszenvedni a továbbjutást. A cserék közül Nico és Ansu Fati — utóbbi a sérüléséig — tudtak hozzátenni minimálisan a meccshez, de sajnos döntő különbséget egyikőjük se jelentett. Igaz, Dest helyett a ziccert Xavi nem tudta berúgni, és más, minőségi lehetősége sem igazán volt a változtatásra.
