Az FC Barcelona együttese 3-2 arányban nyert idegenben a Rayo Vallecano ellen a La Liga 11. fordulójában egy fordulatos találkozón, ahol Luis Suárez folytatta a kapu előtti jó formáját, és duplázni tudott. A katalánok vezetést szereztek, de a Rayo fordított, és még talán maga sem tudja, hogyan engedte ki a kezei közül a győzelmet. A Barça hullámzóan teljesített, a védekezése továbbra sem stabil, a támadójátéka pedig továbbra sem folyékony, vagyis az összkép a három pont ellenére nem éppen pozitív.
A kezdőcsapatot elnézve nem is férhet kétség hozzá, hogy Ernesto Valverde komolyan gondolta, amikor azt mondta a meccset felvezető sajtótájékoztatóján, hogy a Rayo elleni sikerrel együttese egy jó szériát építhet fel, mely hosszú távon a helyes útra terelheti a gárdát a kezdeti botladozások után. A tréner annak a csapatnak szavazott bizalmat, amely felvette a versenyt az Interrel és a Real Madriddal is, vagyis Rafinha kezdett a támadósor jobb oldalán.
Limitált emlékpóló a Madrid elleni Ötösről. Már csak néhány napig rendelhető – ne maradj le róla!
Az első játékrészben magas iramú meccset láthatott a közönség, ám a csapatok nem dolgoztak ki zsákszámra helyzeteket, hiszen mindkét együttes nagyjából két-két kialakított helyzettel és 50%-os helyzetkihasználással zárta az első játékrészt. 1-0, nem kezdett be a Barcelona, de Rakitic kiváló indítása révén Alba iramodott meg a bal szélen, sok időt adtak a szélsőnek a védők, hogy felnézzen, a lapos beadást pedig Suárez rúgta a hálóba a 11. percben. A vezetésnek különösebb előjele nem volt, ezután viszont a Barcelona dominálta a mérkőzést, és ugyan egyértelmű helyzetekig nem jutott el, de ígéretesen szövögette a támadásait, a Rayo pedig egyáltalán nem jelentett veszélyt a katalán gárdára.
Ez változott meg a 31. percben, amikor is egy labdaszerzés után De Tomás adhatott be a jobb oldalról, Sergi Roberto nagyon lassan reagált, Pozzo megelőzte öt az ötös vonalánál, ám nem találta el a kaput. A hazaiak ezzel a kihagyott helyzettel vérszagot fogtak, és a 36. percben egalizáltak is. 1-1, Pozo előtt alakult ki lövőhelyzet a pálya közepén, a kaputól nagyjából 16-18 méterre, a támadó pedig szépen ki is lőtte a bal alsó sarkot. Ter Stegen nem tehetett a gólról, a játékszer az oldalsó lécről pattant a gólvonal mögé. A Barça csúnyán belealudt a meccsbe, mely megbosszulta magát. A katalánok ugyan próbáltak újítani, és egy Arthur-Rafinha-Suárez összjáték után az uruguayi támadó szépen helyezett lövése a kapufán csattant, ám a Barcelona ráfázott a kényelmességére, így a félidőre 1-1-es döntetlennel vonultak be a csapatok az öltözőbe.
Ez a kényelmesség folytatódott a második játékrészben is, amit villámgyorsan ki is használt a hazai gárda. 2-1, az 56. percben az éppen beálló Álvaro helyezkedett kiválóan, amikor De Tomás fejese után a kapufáról visszapattant a mezőnybe a labda, a hazaiak játékosa pedig a kapuba pofozta azt. Valverde még a gól előtt cserélt, beállt a francia Dembélé a brazil Rafinha helyére, de a gall támadónak nagyon kevés megjátszható átadása volt – írjuk ezt még úgy is, hogy az egyenlítő gól ugye az ő nevéhez fűződik.
A katalán együttes először belealudt a meccsbe, majd pedig nem igazán tudott váltani, és feljebb kapcsolni, amikor már szüksége lett volna rá. Valverde ezt látta is, így már a 67. minutumban kihasználta a maradék két cserelehetőségét is, és pályára lépett Vidal, valamint Munir a nem éppen a legjobb napjukat kifogó Arthur és Coutinho helyett. Ugyan a gyors reagálás miatt lehet dicsérni Valverdét, ám azt nem lehet leírni, hogy különösképpen bejöttek volna a cserék, mert a Barcelona nem tudta magához ragadni a kontrollt, a játék képe csapongó volt, és a Rayo például sokszor talált üres területeket a Barça középpályája és védelme között, amit kicsivel ügyesebb megoldásokkal sokkal jobban kihasználhatott volna. Elég például Imbula két kísérletére gondolni, először akcióból volt pontatlan a hazai futballista, majd a közeli szabadrúgását védte ter Stegen.
A Barcelona kereste a megoldást a helyzetre, de nem találta azt. Dembélé beadásai többnyire ellenfélhez mentek vagy elakadtak a blokkban, Vidal „csak” küzdőszellemet hozott a pályára, Busquets pedig olyan labdákat adott el, amiért a középpályás kívülről nézve talán saját magát is lecserélte volna. Egy szó, mint száz: nagyon rosszul nézett ez ki, viszont itt elérkezünk az egyetlen pozitív ponthoz: a Barça sosem adta fel, végig küzdött, ez pedig ezúttal végül kifizetődött. 2-2, a 86. percben az ekkor már középcsatárt játszó Piqué lekészített egy felívelt labdát a tizenhatoson belül, Dembélé pedig állítás nélkül kapura lőtt, a labda pedig a hosszú alsó sarokban kötött ki. A francia mezőnyben már-már értékelhetetlen volt, de a lehető legjobbkor villant, ami abból a szempontból pozitív, hogy a rossz döntések és a gyenge teljesítmény ez alapján egy fikarcnyit sem rombolja az önbizalmát. Mi több, a már a döntetlennel is csalódott hazaiaknak ezek után egy még keserűbb pirulát kellett lenyelniük. 2-3, Sergi Roberto ívelt be egy labdát a jobb oldalról, a Rayo védelme elaludt, a hosszún érkező Luis Suárez pedig becsúszva a kapuba lőtt. Kiváló kérdés, hogyan, de a Barcelona fordított, és három ponttal tudott távozni a Vallecasból.
A győzelmet nem kell megmagyarázni, hangzik az örök bölcsesség, és annyiból egyet lehet érteni vele, hogy mindenki jobban jár így… A játék képe nagyon csúnyán nézett ki, de a három pont időt ad Valverdének arra, hogy elemezze és kijavítsa a hibákat. Folytatás a jövő hét közepén, immáron olasz földön, azaz Milánóban.
Rayo Vallecano – FC Barcelona: 2-3 ( 1-1 )
Madrid, Vallecas
14.701 néző
Vezette: Hernández Hernández
Rayo: Alberto, Advíncula, Gálvez (Velázquez, 71), Jordi Amat, Álex Moreno, Comesana, Embarba, Trejo (Álvaro, 56′), Imbula, Pozo, De Tomás (Álex, 65′).
FC Barcelona: ter Stegen, Sergi Roberto, Piqué, Lenglet, Alba, Busquets, Rakitic, Arthur (Vidal, 67′), Rafinha (Dembélé, 53′), Luis Suárez, Coutinho (Munir, 67′).
Gólok: 0-1, Luis Suárez (11′); 1-1, Pozo (36′); 2-1, Álvaro (56′); 2-2, Dembélé (86′); 2-3, Luis Suárez (90′).
