Az FC Barcelona gyakorlatilag lemosta a pályáról a Real Madridot vasárnap este a Santiago Bernabéuban. A katalánok 4-0-s sikere nemcsak arra hívja fel a figyelmet, hogy kezdenek visszatérni az ,,elitbe”, hanem arra is, hogy bár alapvetően nincs ekkora különbség a két csapat között az eredményhez viszonyítva, mégis van valami más, ami ezt a differenciát okozhatta: az edzők meccsen alkalmazott taktikája. A Marca elemzésével és azt kiegészítve támasztjuk alá ezt az állítást.

A Real jól kezdte a mérkőzést, és az első 10 percben abszolút egyenrangú ellenfele volt a Barçának. Valószínűleg meglepte a játékosokat, hogy a madridiak 4-3-3 helyett 4-1-4-1-ben álltak fel Benzema hiányában — ami egyértelműen megnehezítette a ,,blancók” dolgát —, de ez alighanem a Real Madridnak is szokatlan játékrendszer volt. Ebben a felállásban a 2019/20-as idényben játszott utoljára a Real a Valencia ellen, akkor még Zinédine Zidane irányítása alatt (minden évben az alapfelálláshoz képest más rendszerben játszanak a Valencia ellen). Természetesen Ferland Mendy hiánya is problémát jelentett, de az ő helyettesítését sikerült megoldani Nacho személyében, persze az már más kérdés, hogy Dembélé akkor verte meg egy az egyben, amikor akarta.

A 20. és a 60. perc között egyetlen lövése se volt a madridiaknak, majd miután visszavett az intenzitásból a Barcelona, azt követően jutottak kevésbé veszélyes helyzetekig. A Barçának 18 próbálkozása volt, amiből 10 kapura ment, míg a Real Madrid 14 kísérletéből mindössze 5 talált kaput, 4 mellé ment és 5 a blokkban akadt el.

Terület

Xavi célja egyértelműen a labdatartás volt az ellenfél térfelén, valamint az, hogy a középpályán semlegesítsék Modricot, amit sikerült is elérni. Mögötte és Kroos mögött területhez jutott a Barcelona, ami egyúttal azt is jelentette, hogy Pedri és Frenkie de Jong élhetett a mélységi befutások és a kreativitás lehetőségével, illetve Ferran Torres és Dembélé adták meg a szélességet a csapatnak, velük pedig nem tudták a Madrid bekkjei hatékonyan felvenni a versenyt: Carvajal 3/1 párharcot nyert meg, Nacho pedig 4/1-et. Az is jelzésértékkel bír, hogy de Jong annyi szabad területtel rendelkezett, és annyi ideje volt dönteni, hogy mindössze 3 passzt rontott el, míg a pályán volt (56/53).

A madridiak támadás és védekezés közötti váltása is szembetűnő volt, ugyanis Rodrygo visszament a szélre védekező feladatokat ellátni, míg Modric hamis kilencesként kellett, hogy nyomást gyakoroljon az ellenfélre, Kroos-szal együtt. Ez gyakorlatilag mind Benzema hiányának köszönhető, aki miatt felforgatta a csapatot és kidobta szinte a kukába az eredeti taktikát Ancelotti. Persze jó kérdés, hogy az egyébként végül pályára se lépő Gareth Bale, Hazard (a ,,kegyvesztettek”), vagy éppen Jovic miért nem tudták ezt a feladatot ellátni, vagyis bőven lett volna opció Benzema helyettesítésére. Ez a fajta presszing, amit a Real védekezésben próbált gyakorolni a labdabirtokló Barçára nem működött, ami szabad területhez engedte jutni Pedrit és de Jongot is.

A Real Madrid nyomásgyakorlása a Barcelona labdabirtoklása közben
Forrás: marca.com

A félidőben borítékolható volt, hogy cserélni fog Ancelotti, és le is hozta Kroost, valamint Carvajalt is (később a másik szélső védőt, Nacho-t is lecserélte), és átálltak háromvédős rendszerbe (3-5-2). Ezzel gyakorlatilag csak rontott a helyzeten, mivel már a második játékrész első perceiben megrohamozta őket a Barcelona, és gyorsan két gólt is szerzett, a másodiknál pedig teljesen összeomlott a hazaiak védelme. Ezt jól mutatja az alábbi szimuláció: Araújo mélységi indítását követően Alaba elpasszolja magát, Camavinga későn kapcsol, Frenkie de Jong hamarabb odaér, aki egy Dembélével való kényszerítőzés után teljesen szabadon vihette a labdát métereken keresztül, és passzolhatott Aubameyanghoz, aki az érkező Torrest szolgálta ki, ő pedig kíméletlen erővel küldte fel a labdát a hosszú felsőbe.

(Megjegyzés: ne tévesszen meg senkit, hogy Kroos a pályán van, véletlenül fent hagyták a szimuláció készítői, de az ettől függetlenül kiválóan szemlélteti a történteket.)

Ferran Torres gólja a második félidőben
Forrás: marca.com

Nem sikerült a kármentés Ancelotti részéről

Nagyon régen láttunk már ennyire szervezett, egységes, és nem mellesleg látványos játékot is a Barcelonától. Xavi folyamatosan ezt követeli a játékosoktól, és ez most is látszódott. Carlo Ancelotti nem találta meg erre a megfelelő ellenszert, ami kvázi katalizátora volt a Barça a sikerének. Az pedig több aspektusban is jó döntésnek bizonyult Xavi szemszögéből, hogy Araújót nevezte a kezdőbe Dani Alves helyett: egyrészt a kezdeti nehézségek után gyakorlatilag semlegesítette Viníciust, másrészt pedig nagyszerű gólt fejelt.

Xavi elképzelése tökéletesen működött, amihez nyilván kellett az is, hogy Ancelotti eltaktikázza magát. Természetesen fel lehet tenni a kérdést, hogy amennyiben játszott volna Benzema, akkor minden másképp történt volna-e, de választ erre hiába keresünk, ami azonban biztos, az az, hogy a Ligában kényelmesnek tűnő előny ellenére is nagy teher lesz az olasz menedzseren emiatt a kudarc miatt, és hogy Xavinak is jól fog mutatni az ,,önéletrajzában” ez a siker.

***