A nemzetközi válogatott mérkőzések adta szünetben érdemes egy kis mérleget készíteni a Barcelona idei teljesítményéről. Erre legjobb módszer, ha összehasonlítjuk a mostani és az elmúlt szezonok statisztikai adatsorait. A konklúziót kizárólag a számok alapján vonjuk le, amelyek között számos meglepetést is találunk. De hogy ne csak a tavalyi gyengécske évhez képest viszonyítsunk, elővettük a 2017/18-as idényt is. Ennek a végeredményét már nehezebb előre megjósolni…

A klub nem kevés áldozatot hozott, hogy megerősítse a keretet, amely az elmúlt évek alatt fokozatosan romlott, miközben az előző vezetés rengeteg pénzt égetett el olyan játékosokra, akik nem tudtak hasznosak lenni a katalánok számára. Ilyen körülmények között a Barça 600 millió eurót meghaladó értékben kényszerült eszközeinek eladására, amit részben a nyereséges évzáráshoz, részben új játékosok vásárlásához használtak fel.

A vezetés majdnem teljesen teljesíteni tudta Xavi kéréseit a játékosvásárlásoknál, egyedül Azpilicueta szerződtetése nem sikerült, Bernardo Silvát pedig kezeljük a vágyálmak szintjén.

Ilyen körülmények között Xavi győzelmi kényszer alatt van, mert már nem tud az igazolások hiányára mutogatni – egyébként korábban sem tette. A célja, hogy minden poszton versenyhelyzet alakuljon ki, legalább két közel azonos képességű játékos futballozzon ugyanabban a pozícióban, ami majdnem teljesült is, csupán a jobbhátvéd poszt hiányos egy kicsit.

Ássunk a számok mélyére, mennyire sikerült Xavinak javítania a tavalyi produkción? Az összehasonlításnál a La Liga adatsorát vettük alapul, természetesen 90 percre vetítve. Két nagy témát vettünk górcső alá: a támadási kapacitás és a védekezési képességek változását.

Kezdjük az előzővel, a támadó szekció milyen eredményeket produkált az előző szezonhoz képest.

A passzok számát kivéve mindenben jobb értékeket mutatnak az idei paraméterek. Az egyik sajtótájékoztatón Xavi meg is kapta a kérdést, hogy mi ennek az oka. Az edző a válaszában az átadások számának visszaesését azzal magyarázta, hogy szeretnék elkerülni a gyors letámadásokat, ezért a labdát hamarabb kell visszaküldeni a középpályára, lecsökkentek a védők egymás közötti passzai.

Az idei zöld számok egyértelmű javulást mutatnak, de azért a kritika is kiolvasható belőlük. Az xG-t, azaz a várható gólok számát egy több éves statisztika alapján kalkulálják ki, amiben benne vannak a rosszabb, és jobb csatárok teljesítményei is. A legsikeresebb csapatok az xG mutatónál lényegesen több gólt rúgnak, mert az átlaghoz képest a csatáraik hatékonyabban használják ki a helyzeteiket. A Barcelona ugyan büszke lehet a 3 gólos meccsenkénti átlagára, de a 2,93 xG-ből több gólt kellett volna rúgniuk 3-nál. Vagyis a kapu előtti hatékonyság még nem az igazi. Kisebb csapatok ellen korrigálni tudja a csapat ezt a hibát, de például a Bayern München elleni mérkőzés egyértelműen a csatárok hatékonyságának a hiányán úszott el.

A „kreatív esemény”, amely gólhelyzetet teremt, kapura lövést még nem biztos, de helyzetet igen, az nagyon nagyot emelkedett, azaz a csapat óriásit javult a helyzetkialakításban. Itt megint visszautalhatunk a Bayern elleni meccsre, amelyen nem a helyzetek teremtésével, hanem azok kihasználásával akadtak problémák.

És akkor nézzük a védekezési paramétereket, amelyek elsőre meghökkentő számokat mutatnak.

A védelmet dicséri, ha az ellenfél nem tud élni a helyzeteivel, ha a gólok száma kisebb, mint az xGA mutató, azaz a várható kapott gólok száma. Ez egy elég jó, és biztos összehasonlító adat arra, hogy a védelem teljesítményét kiemeljük.

Viszont magyarázatra szorul, hogy a presszing, a szerelés, a blokkolt lövés, illetve a labdaszerzés miért volt „jobb” az előző idényben? A számok azt mutatják, hogy hány alkalommal volt szükség ezekre a védelmi eszközökre. Ha az ellenfél nem támad egyáltalán, akkor ezek a számok kisebbek. A fenti támadási paraméterek erőteljes potenciált mutatnak, amiből az is következik, hogy az ellenfél ereje felmorzsolódik a védekezésben, és kevesebb energiájuk marad a támadásra. Ezek a számok pozitívak, hiszen hat találkozón mindösszesen egy gólt kapott a Barcelona, amely a jó kapus- és védelemteljesítménynek tudható be, és az ellenfelek nem tudnak annyit támadni, mint korábban. Szóval a piros számokat inkább pozitívan kell értékelnünk.

És akkor tegyünk egy kísérletet, és ne csak a tavalyi gyengébb szezonhoz hasonlítsuk az idei számokat, tegyük mellé az Ernesto Valverde éra első, 2017/18-as idényét, amelyben a csapat 96 gólt lőtt a bajnokságban.

A mostani számok zömében jobbak az öt évvel ezelőtti csapat adatsorához képest, de persze ne feledjük, hat összecsapás zajlott le még csak ebben a szezonban. Hosszútávon nehezebb fenntartani a jó formát, de mindenképpen pozitív a kezdet. Az idei csapat többet próbálkozott kapura lövéssel, a Valverde csapat a kevesebb kísérletből nagyobb arányban találta el a kaput. Ez megint csak a hatékonyságra utal, ebben mindenképpen fejlődnie kell a Barçának. A kreatív helyzetkialakítás kimagasló, veri a Messivel és Iniestával felálló csapatot is.

Konklúzió

A Barcelona kockáztatott az eszközeinek eladásával, hogy új csapatot építhessen Xavi igényei szerint, és ne csússzon le középszintre. A bajnoki rajt bizonyította, hogy Xavi jó stratégiát állított fel, versenyképes keretet hozott létre. A helyzetkialakítás nemcsak a tavalyi, de a korábbi csapatokhoz képest is jobb, viszont a hatékonyság még hiányzik, ami jól látszik a mutatókban is, de a Bayern elleni mérkőzés is ezt mutatta.

A nagyobb támadási kapacitás elviszi az ellenfelek energiáját, kevesebb erő marad támadásépítésre, ez jelentősen csökkenti a nyomást a védelemre, de amikor szükség volt rájuk, jól állták a sarat.

Ha ezt a trendet tovább tudnák vinni, akkor 100 fölötti gólszámmal és pontszámmal zárnák a bajnokságot, de ne szaladjunk ennyire előre, bizonyosan lesznek még hullámvölgyek, mindenesetre a csapat versenyképes, és méltó kihívója a tavalyi bajnoknak.