Ebben a szezonban ötször találkozik egymással az FC Barcelona és a Real Madrid a futball kedvelőinek nagy örömére. A cikkben sorra veszük azon játékosokat, akik mindkét klubban megfordultak vagy közvetlen átlépéssel vagy közbe iktatva egy harmadik klubon keresztül. Nem volt nagyon sok, de ezek mindig nagy érzelmeket kavartak, amelyek közül a legviharosabb Luis Figo távozása volt a katalánoktól. Lesz egy kakukktojás is, Di Stéfano hogyan kerül ide, mikor egy percet sem játszott hivatalos mérkőzést a katalánoknál? Joggal van itt, a végén kiderül, hogyan volt a Barcelona játékosa, meg nem is.
Korábban csak a LaLiga mérkőzéseit nevezték Clásicónak, de marketing megfontolásokból később az összes összecsapás ebbe a kategóriába került. Idén két bajnoki, egy Spanyol Szuperkupa és két Spanyol kupát rendeztek vagy rendeznek a két spanyol gigász között. A legközelebbi találkozóra március 2-án kerül sor, és bő egy hónap alatt még további két alkalommal találkoznak a felek.
A két csapat 120 éves története során összesen 38 átigazolás történt, ebből 33 a két nagy csapat között, 5 esetben a Barça B és a Real Madrid Castilla cserélt játékost. A topszinten váltott 33 futballista közül 20 alkalommal közvetlen átlépés történt, a többi esetben volt közbülső harmadik klub. A 20 játékos közül 15 a Barcelonából ment a Real Madridba, vagyis a fővárosi csapat elszívó ereje nagyobb volt.
A 20 közvetlen átigazolás azt jelenti, hogy átlagban 6 évente fordult elő ilyen eset. A legutolsó átlépés 2007-ben történt, azaz 15 éve nincs eligazolás innen oda és fordítva.
Luís Figo
A lista kétségtelenül leghírhedtebb példája Figo, aki a Barcelona kedvencéből lett első számú közellenség, amikor 2000 nyarán csatlakozott a Madridhoz. A portugál sztár akkoriban a világ egyik, ha nem a legjobb játékosa volt. Nem sokkal azután, hogy csatlakozott a Realhoz, elnyerte az Aranylabdát, főként a Barçában nyújtott teljesítményéért. Florentino Perez ekkor pályázott először a fővárosi klub elnöki székére, és a legnagyobb ígérete az volt, hogy Figót elhozza a katalánoktól. Ezzel nyerte meg a választást, került az elnöki székbe, amit azóta is birtokol. Figo meglehetősen erős verbális és fizikai bántalmazás célpontja volt, amikor a Camp Nouban játszott. Egy 2002-es meccsen a szögletzászlónál repültek felé az érmék, kések, üvegek, illetve egy vaddisznófej is. A Netflixre készült egy dokumentumfilm is az átigazolásáról, amelyben jó barátja, csapattársa és sokszor hotelszobatársa, Pep Guardiola is nyilatkozott. Figo nem akarta elhagyni a Barcelonát, de ügyesen keverték körülötte a kártyákat, és belekényszerült a váltásba.
Barcelona: Mérkőzésszám/gólok: 249/45
Madrid: Mérkőzésszám/gólok: 239/57
Ronaldo
Figóval ellentétben a brazil Ronaldót mindkét csapat szurkolói szeretik. Ronaldo csak egy szezont töltött a Barçában, de parádés teljesítményt nyújtott. 1996-97-ben 49 meccsen 47 gólt szerzett, de az év végén szerződéses vita miatt akkor világrekord áron távozott az Interhez, és abban az évben megnyerte az Aranylabdát. Nem volt túl sikeres Olaszországban, sérüléshullám nehezítette a játékát, így 2002-ben visszatért Spanyolországba a Real Madridhoz. Ronaldo a galaktikusok nagy generációjához tartozott, annak fényes csillaga volt, megszerezte a második Aranylabdát is, de csak egy bajnoki címet nyert, Bajnokok Ligáját egyet sem, sérülések és súlyproblémák miatt elindult a lejtőn lefelé.
Barcelona: Mérkőzésszám/gólok: 49/47
Madrid: Mérkőzésszám/gólok: 177/104
Michael Laudrup
A Skandináviából valaha kikerült legjobb játékosnak tartott dán kulcsfontosságú tagja volt az „Álomcsapatnak” (Dream Team), amely sorozatban négyszer nyerte meg a La Ligát, 1992-ben pedig a klub történetének első BL-trófeáját szerezte meg Johan Cruyff vezetésével. Minden idők egyik legsokoldalúbb játékmestere volt csapatának. Nem véletlen, hogy Pedri egyik példaképe Iniesta mellett. Franz Beckenbauer mondta róla: „Pele volt a legjobb az 1960-as években, Cruyff az 1970-es években, Maradona az 1980-as években és Laudrup az 1990-es években.” Ám a Barcánál eltöltött öt dicsőséges év után 1994-ben összeveszett Cruyffal, és áttette székhelyét Madridba, és magával vitte a győzelmeket is – a Madrid öt év után bajnoki címét szerzett Laudrup első szezonjában. Csak két szezont töltött a fővárosban, aztán a japán Vissel Kobehoz igazolt.
Barcelona: Mérkőzésszám/gólok: 217/55
Madrid: Mérkőzésszám/gólok: 76/15
Luis Enrique
Sokoldalú, technikailag képzett középpályás volt. Annak ellenére, hogy öt év alatt három trófeát nyert Madridban, 1996-ban ingyen távozhatott a Barçához, mondván, úgy érzi, nem becsülik meg a spanyol fővárosban. Kellett egy kis idő, mire sikerült megnyernie a gránátvörös-kékek szurkolóit, ám később népszerű játékos, majd kapitány lett. Több Clasicón is gólt szerzett korábbi csapata ellen. Miután játékosként két bajnoki címet nyert számos más trófea mellett, Luis Enrique később a Barcelona vezetőedzője lett (majd spanyol szövetségi kapitány). Trénerként további két bajnoki címet, három Copa del Rey-t, illetve egy Spanyol és UEFA Szuperkupát, Klubvilágbajnokságot, illetve Bajnokok Ligáját nyert a katalánokkal.
Barcelona: Mérkőzésszám/gólok: 300/109
Madrid: Mérkőzésszám/gólok: 213/18
Samuel Eto’o
Eto’o fiatalon csatlakozott a Madridhoz, miután a kameruni Kadji Sportakadémián felfedezték. A fővárosban azonban soha nem értékelték megfelelően, sokszor kölcsönadták, ezek után a Mallorcába távozott, négy és fél szezon alatt 54 élvonalbeli gólt szerzett, majd 2004-ben a Barçához igazolt. A Barcelonában többször fricskát mutatott a Madrid ellen, látványosan üzent a fővárosi klub felé, mert korábban nem becsülték meg. Az első szezonban 29, a másodikban 34 gólt vágott, végül 130 gólt szerzett a klub színeiben az összes sorozatban. Három bajnoki címmel és két Bajnokok Ligájával Eto’o Katalóniában eltöltött ideje fergeteges siker volt. 2009-ben az Interhez távozott.
Barcelona: Mérkőzésszám/gólok: 199/130
Madrid: Mérkőzésszám/gólok: 7/0
Alfredo Di Stefano
A cikk elején beharangoztuk Di Stéfanót. Hogy volt ő a Barcelona játékosa, mikor nem is volt? Di Stefano, a futballtörténelem egyik legnagyobb játékosa (Puskás csapattársa), valójában soha nem játszott a Barçában tétmeccset, pedig játszhatott volna. Di Stéfano 1944. augusztus 18-án jobbszélsőként az argentin River Plate-ben mutatkozott be, majd kölcsönadták a Huracánnak. Az argentin profi labdarúgók 1949-ben magasabb jövedelem reményében sztrájkolni kezdtek. A klubok kirekesztették a sztrájkoló focistákat, és ezért a tervezett mérkőzéseket amatőrökkel játszatták le. A profi sztárok Kolumbiába szerződtek, a FIFA fennhatóságán kívül felállított kalózligában játszottak, Di Stéfano a Millonarisban, ahol sztár lett. A Real Madrid alapításának ötvenedik évfordulójának tiszteletére rendezett tornán a Real vezetői megállapodtak a kolumbiai Millonarisszal, hogy megveszik az argentin csatárt. Közben a Barcelona az argentin River Plate-tel kötött szerződést a játékos megvásárlásáról. A spanyol labdarúgó-döntőbíróság úgy rendelkezett, hogy Di Stéfano játsszon egy évadot a Realban, egyet pedig a Barcelonában. A Realban nyújtott gyenge teljesítménye miatt a Barcelona eladta részét a Realnak, ezután Di Stéfano megtáltosodott. A négy évvel későbbi rangadón mesterhármast rúgott a Barcelonának, pedig korábban edzett már a Barçánál, és részt vett néhány barátságos meccsen is. A Barcelona-szurkolók a mai napig frankóista összeesküvésre gyanakodnak.
Fontos játékosok, akik az előző felsorolásból kimaradtak:
A román Gheorghe Hagi, akit kis termete miatt pályafutása során gyakran hasonlították az argentin legendához, Diego Maradonához. Madrid – Brescia – Barcelona (2 szezon).
A német Bernd Schuster, aki elmondhatja magáról, hogy a Realon és a Barcelonán kívül az Atlético Madridban is játszott. Barcelona (7 szezon) – Real Madrid – Atlético Madrid.
A spanyol Julen Lopetegui sok lehetőséget nem kapott, a Madridnál három év alatt egyszer, a Barcelonánál pedig 5 alkalommal játszhatott. Később a spanyol válogatottat és a Real Madridot is irányította. Real Madrid – Barcelona (3 szezon)
A horvát Robert Prosinecki, akinek sérülésekkel teli időszaka volt a Real Madridban, majd a Barcelonában is, így ritkán mutathatta meg valódi képességeit. Real Madrid – Barcelona (1 szezon) – Sevilla.
Az argentin Javier Saviola is játszott mindkét klubban, de annak ellenére, hogy a Barçától a Realhoz igazolt, a katalán szurkolók megbocsátottak neki, mivel nem volt sikeres a fővárosban. Egyelőre ő az utolsó átigazolás a két klub között (2007). Barcelona (6 szezon, de volt kölcsönadás is közben) – Real Madrid.
