Korábban csak a bajnoki rivalizálást hívták El Clásicónak, de ez csak az újkori elnevezése a két csapat közötti csatáknak, korábban El Derbinek nevezték. A cikkben részletezzük az elmúlt több, mint száz év egyes korszakait, a végén a statisztikát is megmutatjuk, ami összesítésben a Barcelonának kedvez, és lesz pár emlékezetes pillanat is.
A sport területén nagyon kevés olyan összecsapás létezik, amely vetekedhetne ennek a spanyol rivalizálásnak az intenzitásával, hevességével és hosszú múltjával. Az elmúlt évek Clásicóit átlagosan 650 millió néző követte a képernyőkön keresztül, és több mint 100 országban sugározták élő adásban a találkozót. A mérkőzés azonban annál több, mint játékosok küzdelme hatalmas stadionokban, a Barcelona és a Real Madrid közötti gigantikus összecsapás a régiók, kultúrák küzdelme is.
Barcelona büszkén képviseli Katalónia függetlenségét és a régió sajátos kultúráját. A klub híres ifjúsági akadémiájáról, a La Masiáról, valamint a Pep Guardiola által meghonosított stílushoz, a pozíciós játékhoz való ragaszkodásáról.
Ezzel szemben a Real Madrid a spanyol királyi családdal büszkélkedhet, és a világ legdrágább focistáinak és feltörekvő csillagainak szerződtetésének hírében áll.
Hogyan alakult ki a rivalizálásuk
A Barcelonát 1899-ben alapították, a Real Madridot 1902-ben. Már ebben az évben sor került az első El Clásicóra, a „Concurso Madrid de Foot-Ball Association” részeként, bár ez nem hivatalos verseny volt. Ezen az első találkozón a Barcelona 3-1-re győzött a Madrid ellen. A döntőben azonban alulmaradtak egy baszk csapattal szemben.
A két klub kezdeti találkozóinak többsége barátságos mérkőzés volt, mivel akkor még nem volt profi labdarúgó-szakosztály, az egyetlen nemzeti verseny a Copa de España volt. Találkozásaik csak a La Liga 1928-as megalakulásával váltak gyakoribbá és versenyszerűbbé.
A két klub kiemelkedő szereplő lett Spanyolországban, amihez nagyban hozzájárult környezetük, az otthont adó városaik gazdasági ereje és kulturális hatása, emiatt nem váratlan, hogy a spanyol labdarúgás kiemelkedő gárdáivá váltak. Ha ugyanaz a pár csapat verseng a címekért és a trófeákért szezonról szezonra, akkor természetesen kialakul a rivalizálás.
Amikor a politika beleszól
Ez a rivalizálás a 20. század közepén lett igazán túlfűtött, amikor kirobbant a spanyol polgárháború (1936-39), erről részletesen itt írtunk.
Ebben a politikai légkörben szurkolni a két futballklub valamelyikének több volt, mint puszta meccsnézés.
1936-ban Madrid városa volt a bázisa Franco tábornoknak és jobboldali nacionalista milíciájának, amelynek célja a baszk és katalán régió függetlenségi törekvéseinek elfojtása volt. A három évig tartó spanyol polgárháború után Franco győztesen került ki, és közel 40 éven át brutális módon, például gyilkosságot, kínzást és politikai kényszert alkalmazott a katalán kultúra elnyomására.
Ráadásul a focit rezsimje propagandaeszközeként is használta. 1939-ben Franco arra kényszerítette az FC Barcelonát, hogy változtassa meg a nevét a spanyol megfelelőjére, Barcelona CF-re, szimbolikus gesztusként annak bizonyítására, hogy a katalán társadalmat nem fogják eltűrni.
Négy évvel később Franco embereivel megfenyegette a gránátvörös-kékek játékosait a blancók elleni kupameccs visszavágó előtt, amelyet végül elképesztő, 11-1-re elveszítettek.
Ezért a Real Madrid vagy a Barcelona melletti szurkolás nem csupán egy futballcsapat támogatásáról szólt – politikai és kulturális mozgalomhoz való igazodásnak is megfelelt.
Miért hívják El Clásicónak?
A Real Madrid és a Barcelona útjai számos alkalommal keresztezték egymást történelmük során. Meglepő módon az „El Clásico” kifejezést csak a legutóbbi időkben használták erre a találkozóra. Ezt megelőzően a párharcot általában „El Derbi” néven, vagy még egyszerűbben „Madrid-Barça” vagy „Barça-Madrid” néven ismerték.
A „Clásico” spanyolországi elfogadása vélhetően Dél- és Közép-Amerikából merített ihletet, ahol ezt a kifejezést általában a derbi-mérkőzések vagy rivális csapatok találkozóinak leírására használják.
Hosszú távú harc a legjobb játékosokért
A játékos-leigazolások körüli nézeteltérések, mint például az 1950-es években Alfredo di Stefano aláírásáért vívott ádáz harc, valamint a vitás bírói döntések csak tovább növelték a rivalizálást.
A 20. században mindkét klub a korszak legkiválóbb játékosaival is büszkélkedhetett: a Barçában olyan tehetségek szerepeltek, mint Kubala László és Luis Suárez, míg a Real Madridban olyan sztárok voltak, mint Puskás Ferenc és Di Stefano.
Alfredo Di Stefano egyszerre volt mindkét klubnak a tagja, erről és a két óriás között alkalmanként létrejött játékos-átigazolásokról ebben a cikkben írtunk.
A nagy átlépők – az FC Barcelonából a Real Madridba vagy fordítva
A fenti írásban részletesen beszámoltunk Luis Figo esetéről is. A portugált Barcelonában imádták, a helyzet azonban drámai fordulatot vett, amikor 2000-ben a Real Madrid elnökjelöltje, Florentino Pérez kampányígéretet tett a szerződtetésére.
Sokak megdöbbenésére Pérez győzött a választásokon, Figonak pedig aláírt szerződése értelmében a spanyol fővárosba kellett költöznie. Visszatérése a Camp Nou-ba blanco játékosként felejthetetlen volt, mert gúnyolódással, trágár szavakkal illették, és tárgyak özönével dobálták, köztük palackokkal, törmelékekkel, érmékkel, mobiltelefonokkal és még egy disznófejjel is. Ez egy ikonikus pillanata volt ennek a heves, szenvedélyes csatának.
Nem Figo volt az egyetlen nagy szerződése Péreznek, ekkor kezdődött a galaktikus éra. Szinte hiba volt nem aranylabdást igazolni a fővárosi csapatnak. Ekkor került a Madridhoz Zidane, a brazil Ronaldo, Beckham, később Owen, Cannavaro.
A csapatot irányító Vicente del Bosque eközben sikert sikerre halmozott: 2001-ben és 2003-ban bajnoki címet, 2002-ben pedig Bajnokok Ligáját nyert a Madriddal. A menetelés és a győzelmi széria végül 2003-ban szakadt meg, amikor Vicente del Bosque edzőt máig vitatott okok miatt Pérez elküldte a kispadról.
Messi – Ronaldo korszak
A 2010-es évek két meghatározó alakja Messi és Ronaldo, ha az edzőket nézzük, akkor Pep Guardiola és José Mourinho.
Emlékezetes mérkőzés: Barcelona-Real Madrid 5-0.
A két szupersztár játékos együtt tizenkét aranylabdát zsebelt be (Lionel Messi hetet, Cristiano Ronaldo ötöt). A világ két legjobb játékosa a Clásico rivalizálásának ellentétes oldalán találta magát a legjobb éveikben.
Szerepléseket tekintve az argentin áll az élen, 45 meccsen lépett pályára, míg Ronaldo 30 találkozón. Messi ezeken a mérkőzéseken a legtöbb gól rekordját is birtokolja, 26 találata van, míg Ronaldo 18 gólt szerzett, ami megegyezik Alfredo Di Stefanóval számával. Messi kétszer is mesterhármast ért el a Real Madrid ellen.
Messi szóló gólja itt nézhető meg.
Statisztika
A statisztikát nézve, a Madrid vezet, ha csak a bajnoki mérkőzéseket nézzük, azonban, ha minden összecsapást ideszámítunk, akkor minden paraméterben az FC Barcelona jobb eredményekkel büszkélkedhet: 119 győzelem 106 vereség mellett.
A mostani szombati mérkőzésen, ha a Barcelona győz, megelőzi a tabellán a Real Madridot.
