A forgatókönyv ellenére, amelyek egy állandó bizonytalanságban töltött nyarat mutattak, Hansi Flick Barçája ennél jobban nem is indíthatott volna a bajnokságban. Három év után ismét sikerrel jártak a katalánok a Rayo Vallecano vendégeként, ez pedig azt jelenti, hogy három fordulót követően egyedüli 100%-os mérleggel rendelkező csapatként kilenc pontot szereztek a La Ligában. Dani Olmónak sok köze volt a három pont megszerzéséhez Vallecasban, újjáélesztette a csapat játékát, amelybe támadó szellemet hozott, ráadásul három pontot érő gólt szerzett, volt egy kapufája és a meccs legjobbjának is megválasztották. Mindezt 45 perc alatt. Úgy is mondhatnánk: ott folytatta, ahol az Eb-n abbahagyta.

A lassan felépülő, jelenleg sérült játékosok és talán még néhány, ismeretlen játékos hiányában – legyen szó szélsőről, középpályásról, jobbhátvédről, most pedig középhátvédről – Hansi Flick azzal a kerettel vág neki a feladatoknak, amely a rendelkezésére áll. A Rayo ellen szinte majdnem ugyanazt a kezdőcsapatot küldte pályára, mint az első két mérkőzésen, az egyetlen változás az volt, hogy Baldé helyére Gerard Martínt nevezte. A saját nevelésű játékos mindig emlékezni fog a kezdőtizenegyben való debütálásának időpontjára. Gerard Martínnal ellentétben a kispadon kapott helyet Dani Olmo, akit a harmadik fordulóra tudtak nevezni Laportáék.

A Rayo a kezdetektől fogva uralta a találkozóz. A Barça pontatlanul, kissé álmosan és sok labdavesztéssel kedzett, a Rayo pedig lelkesedett a játékért. Mindössze három lehetőségre volt szükségük ahhoz, hogy gólt szerezzenek. Jorge de Frutos jobb oldalról érkező beadását Unai Lopez értékesítette, 1-0! A technikai zónában Hansi Flick döbbenten rázta a fejét. A játékosok magyarázatot keresve emelték fel a karjukat. Nem kellett sokáig várni, hogy a vendég játékosok megpróbáljanak reagálni erre. Miközben a hazaiak próbáltak gazdálkodni az előnyükkel, egy sarokrúgás után Iñigo Martínez veszélyeztetett. Elég gyenge kísérlet volt ez, de ez volt a gránátvörös-kékek első lehetősége.

Az a Barça, amelyik az Athletic ellen a remek fizikai felkészültség jeleit mutatta, az első félidőben nem jelent meg. Puhák és határozatlanok voltak a párharcokban, indokolatlanul sok labdát veszítettek, hagyták, hogy Iñigo Pérez emberei azt csináljanak, amit akarnak. Szenvedtek a széleken, többek között Koundé is, és úgy tűnt, csak Lamine Yamalnak van világos elképzelése arról, hogy mit kell tennie. Flick kihasználta az ívószünetet, hogy változtasson az addig nem túl jól működő rendszeren.

A csapat figyelt az edzőre, de nem mindenki tudta hatékonyan megvalósítani azt. amit Flick kért. Yamal ismét egy átlövésből leadott lövéssel próbálkozott, Ferran továbbra is sikertelenül dolgozott, Marc Bernal pedig egyre jobb volt. A Rayo lassított, bár időnként azért eleresztettek egy-egy irritáló szabálytalanságot, például Pacha Espino révén. Amikor Soto Grado szünetre küldte a csapatokat, a hazaiak közül mindenki fellélegzett.

Flick úgy döntött, hogy nem vár tovább és megadja a lehetőséget Dani Olmónak, a meglehetősen halovány Ferran volt ennek az áldozata. A friss Európa-bajnok azzal a szándékkal lépett pályára, hogy rendbe hozza a dolgokat. Az első mozdulatai során energikusan lépett be az ellenfél tizenhatosának előterébe, de nem tudta befejezni az akciót. Úgy nézett ki, hogy kiharcolhat egy büntetőt, de a VAR nem szólt a játékvezető fülére, hogy meg kellene néznie az esetet. Ez azonban már egyértelműen egy másik Barça volt, több szikrával, több sebességgel. A korábbi lipcsei játékos pályára lépése vagy a német edző öltözőben elhangzott szavai után a Barça fokozatot váltott.

Nem sokkal később Raphinha próbálkozott egy távoli szabadrúgással, de az, aki felpörgette az események sorát, Dani Olmo volt, a spanyol egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után 25 méterről tüzelve a kapufát találta el. Ezt látva a Barcelona felbátorodva törekedett az egyenlítésre, amely gyakorlatilag rögtön ezután össze is jött. Raphinha tálalt Pedri elé, aki közelről nem hibázott. Érdekesség, hogy Pedri kedvenc áldozata a Rayo, már három gólt szerzett ellenük pályafutása során, 1-1!

A Rayo az eredmény változásának tudatában pár cserével megerősítette a középpályát, hogy megállítsa a katalánok lendületét, de a Barça jobban alkalmazkodott a körülményekhez. Olyannyira, hogy sikerült még egy gólt szerezniük, Lewandowski révén, amit a játékvezető végül érvénytelenített Koundé korábbi szabálytalansága miatt. Mindezek ellenére Pedriék továbbra is jó formában voltak, és negyedórával a vége előtt az volt az ember érzése, hogy a jogtalanul elvett találat ellenére még bármi megtörténhetett, és így is lett. Néhány sikertelen helyzetet követően yamal és Olmo játszott össze, majd utóbbi tekert nagyon okosan a madridiak kapujába, 1-2!

Marc Bernal súlyosnak tűnő sérülése és a tízperces hosszabbítás tette izgalmassá a véghajrát, amit a Barça nehezen, de kihúzott. Olmo ennél jobb bemutatkozásról álmodni sem merhetett volna. Folytatás szombaton a Real Valladolid ellen.

Rayo Vallecano – FC Barcelona 1-2 (1-0)
La Liga, 3. forduló
Estadio de Vallecas, Madrid
14.031 néző
Vezette: César Soto Grado

Rayo Vallecano: Cárdenas – Ballliu, Lejeune, Mumin, Pacha Espino – Valentín (Chavarría, 69′), Unai López (Pathé Ciss, 56′) – De Frutos, (Nteka, 64′), Isi, Álvaro García – Camello (Gumbau, 64′)

FC Barcelona: Ter Stegen – Koundé, Cubarsí, Iñigo Martínez, Gerard Martín (Baldé, 65) – Bernal, Pedri (Fermín 90+1′), Raphinha – Lamine Yamal (Pau Víctor, 90+6′), Lewandowski, Ferran (Dani Olmo, 46′)

Gólszerzők: Unai López 9′ ill. Pedri 60′, Dani Olmo 82′

***