Gól nélküli döntetlen játszott a Barcelona a Galatasaray ellen az Európa-liga nyolcaddöntő első mérkőzésén hazai pályán. A mérkőzés képe nagyban hasonlított az Elche elleni első félidőre: Xavi csapata kifejezetten gyengén játszott, csak a bajnokival ellentétben itt az ellenfél nem tudta kihasználni a katalán csapat visszafogott teljesítményét. A 0-0 egyértelműen a török csapat számára kedvező eredmény, de a feladat a Napoli ellen is hasonló volt: idegenben kell magasabb színvonalú játékot nyújtani és jobb eredményt elérni a továbbjutás érdekében.

Kisebb meglepetésként hatott, hogy Xavi nem jelölte a kezdőbe se Piquét, se Busquetset, helyettük Eric és Nico lehetett a pályán az első percektől, bár minimális rotációra azért számítani lehetett. Mellettük Memphis kezdetése rejtett magában némi újdonságot, de a holland csatár az elmúlt két meccsén kétszer is betalált csereként, tehát bőven tett azért, hogy több játékpercet kapjon. Ezen módosításoknak tudatában kezdődött el a mérkőzés, és a kezdő sípszót követően gyorsan kirajzolódott, hogy a Galatasaray a saját kapuja elé tömörülve tervezi lehozni a mérkőzést, így a Barcelona számára adott volt a feladat: fel kell törni a török csapat védelmét. Spoiler alert: nem sikerült.

A félidő legizgalmasabb jelenete: nem érkezett jel Barcelonából és itt még mindenki izgult, hogy miről maradhat le, ha a szakemberek nem oldják meg a problémát

A helyezetek elmaradása annak fényében volt különösen bravúr, hogy a Galatasaray szinte teljesen visszaállt a kapuja elé úgy, hogy a védelme még a forinthoz képest is stabilnak mondható: Destet például egyszer annyira meglepte, hogy mennyire nem követi a védő a mozgását, hogy az üres terület helyett inkább a török csapat játékosába vezette a labdát. Adama Traoré pedig továbbra is egy az egy elleni szituációkat erőltette, aminek annyi hozadéka volt, mint a fixáras csirkefarhátnak: a nyugdíjas nagymama nyilván megtapsolja, de az emberek többsége azért többre vágyik. Valahogy sokszor az az érzése embernek, hogy Adama játéka olyan, mintha az lenne az esti terved, hogy borral próbálod feloldani a hölgy társaságod gátlását egy jó este reményében, de amikor otthagy egy jó éjt puszival, akkor fogod fel, hogy hiába az ígéretes kezdés, amíg miseborral leitatott apácákkal próbálkozol, max egy arcra pusziig tudsz eljutni. Az pedig nem gól. Egyébként nem lehetett rossznak mondani a játékát, van Aanholtot bármikor megverte egy-az-egyben, de semmire nem ment vele a csapat. 

Általánosságban elmondható, hogy a mezőnyfölény megvolt, de érthetetlen hibák és rossz döntések követték egymást néha már-már arcpirító módon, pedig a vendég csapaton érződött, hogy miért csak a 12. helyen állnak a török bajnokságban. Ebbe a semmitmondó nihilbe hozott életet a 28. perc, amikor a mérkőzés első védést Peña mutatta be Memphis szabadrúgását követően. A következő említésre méltó szituáció Aktürkoğlu szólója volt, aki először Nicot hagyta le a félpályánál, majd Desten át jutott el egy egészen ígéretes helyzetig, de lövése nem talált kaput. Ezt követően a Galatasaray többször is beadással próbálkozott, de igazán veszélyes helyzet nem alakult ki. Hazai oldalon Memphis vállalt el egy lövést a tizenhatos baloldali sarkától, de Peña itt is hárítani tudott.

Az öltözőben Xavi feltehetően Guardiola-kopaszra vakarhatta a fejét, aminek az lett az eredménye, hogy hármat is cserélt. Beálltak az öregek, Busquets és Piqué, akikhez még Dembélé csatlakozott. A módosításoknak is köszönhetően a Barcelona szemmel láthatóan növelte a nyomást a vendég csapaton, de ez helyzetekben nem nyilvánult meg. A meccs összképében kiemelendő, hogy a második félidőben háromszor járt közel a vezető gólhoz az FC Barcelona, de két esetben is egy-egy szerencsétlenkedés előzte meg a helyzetet: előbb Traoré pontatlan beadását fejelte középre egy védő, amit Alba 16 méterről centikkel lőtt a kapu mellé. A másik lehetőségnél Aubameyang ollózása sikerült félre, amibe lényegében belebotlott Frenkie de Jong, akinek lábáról előbb a kapufára, majd Peña kezébe pattant a labda. Ezen kívül még Busquets fejese volt említésre méltó, de amivel a léc alá tartó labda pontosan a vendég csapat kapusa feje fölé érkezett, így azt szögletre tudta tolni a Barcelona kölcsönbe adott játékosa.

Az pozitívum, hogy – bár szerzett egy érvénytelen lesgólt – nem jelentett komoly veszélyt a hazai csapat kapujára a Galatasaray, ezt alátámasztja az általuk összehozott 0,16 xG érték is. A Fotmob elemzése alapján az FC Barcelona 1,61 xG mutatóval büszkélkedhet, de ez nem csak a nulla szerzett gólt tekintve problémás érték. A Galatasaray védelmében a két szélső védő közül az a Boey nyújtott jobb teljesítményt, akinél még az is tapsot érdemelt, amikor egy egyenest tudott rúgni a labdába. Patrick van Aanholt játékáról pedig a legendás Oleguer juthatott az ember eszébe, aki 9 párharcából csak kettőt tudott megnyerni, két szerelési kísérletből pedig 0 volt sikeres. Ennek ellenére egy ilyen védelem ellen nem csak nemhogy tudott gólt szerezni a katalán csapat, hanem még helyzetei is csak elvétve akadtak. A hármas sípszó akaratlanul is átfutott az agyamon, hogy a „No signal” felirattal csak meg akarták menteni a nézőket 90 perc szenvedéstől a spanyol televíziós kollégák.

Vasárnap érkezik az Osasuna a Camp Nouba, ott remélhetőleg visszatér az élet a játékba.

FC Barcelona – Galatasaray 0-0
Barcelona, Camp Nou
Európa-liga, odavágó, nyolcaddöntő
Vezette: Benoît Bastien

Barcelona: ter Stegen – Dest, Eric, Araújo (Piqué 46′), Alba – Pedri, Nico (Busquets 46′), Frenkie de Jong – Ferrán (Dembélé 46′), Memphis (Aubameyang 61′), Adama (Luuk de Jong 80′)

Galatasaray: Peña – Boey, Nelsson, Marcão, van Aanholt – Antalyalı, Kutlu, Feghouli (Cicaldu 79′), Aktürkoğlu (Yilmaz 92′), Babel (Kilinc 68′) – Mostafa Mohamed (Gomis 68′)