A Barcelona vasárnap este a Villarreal otthonában lép pályára. A Sárga Tengeralattjáró jelenlegi vezetőedzője Quique Setién, aki 2020 januárjától 2020 augusztusáig a gránátvörös-kékeket irányította. Ebben a cikkben ezt az időszakot idézzük fel, illetve azt, hogy Setién miért bukott meg a katalánok kispadján.
Quique Setién nevének hallatán egy Barcelona szurkoló minden bizonnyal összerezzen, és rendkívül rossz, elképesztően fájdalmas emlékek, mérkőzések jutnak az eszébe a Bayern elleni megsemmisítő, megalázó, 8-2-es vereséggel az élen. A bukásának elsődleges oka az, hogy nem bírta el az öltözőt, nem tudta elnyerni a játékosok tiszteletét és bizalmát. Nem fogadták el őt és a stábját, élen Eder Sarabia másodedzővel. Setién korábban nem dolgozott topcsapatnál, ezért nem kellett olyan sztárokat, nagy egókat kezelnie, mint Messi vagy Suárez, ami messze meghaladta az ő képességeit. Ennek a a legjobb, legékesebb bizonyítékát akkor láttuk, amikor a Celta Vigo elleni meccs ivószünetében Messi gyakorlatilag levegőnek nézte Sarabiát, az említett összecsapás után pedig vita támadt a játékosok és az edzői stáb között.
A csapatról szóló legújabb, öt részből álló dokumentumfilm-sorozatba (amely az Amazon Prime-on tekinthető meg) bekerült néhány igencsak tanulságos jelenet Setién barcelonai időszakából. A játékosoknak tartott bemutatkozó beszédében azt mondta, hogy „nem könnyű” neki ilyen rövid idő alatt elvállalni a munkát, amikor „tegnap még a tehenek mellett sétáltam el a szülővárosomban”. Ezután gyakorlatilag bocsánatot kért azért, amiért edzést rendelt el másnap délutánra annak ellenére, hogy a játékosoknak eredetileg szabadnapjuk lett volna akkor. Ezzel gyakorlatilag már az első pillanatban teljesen esélytelenné vált az, hogy hatalma és tekintélye legyen az öltözőben. Feszültségre utal az a jelent, amikor Messit, Piquét, illetve Jordi Albát azért szidta le, mert későn érkeztek az edzésre. Látszólag a játékosokat egyáltalán nem hatotta meg a vezetőedző kritikája.
Ezek után nem meglepő, hogy a játékot és a pályán nyújtott teljesítményt illetően sem volt jobb a helyzet. Setién megpróbálta felerősíteni a klub domináns, attraktív stílusát egy erőteljes és olajozottan működő pozíciós játék kialakításával, de egyáltalán nem sikerült neki. A találkozók zömén a csapat játékát látva az volt az ember érzése, mintha lassított felvételt nézne, a labdajáratás sokszor teljesen meddő és veszélytelen volt. Nem tudta megvalósítani azt a magas és intenzív letámadásra építő, kifejezetten látványos, tetszetős, kombinatív futballt, ami a Betist, illetve a Las Palmast jellemezte az ő irányítása alatt. Setién filozófiájáról ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
Ugyanakkor fontos hozzátenni, és a teljes képhez hozzátartozik, hogy többszörösen nehezített terep jutott neki: szezon közben vette át a csapatot, akkoriban már bőven a Bartomeu-által irányított őrület kellős közepén jártunk, a keret erodálódott és kiöregedőben volt, illetve két hónappal a kinevezését követően igencsak hosszú időre leállt a futballélet, márciustól 8-tól június 12-ig nem rendeztek spanyol bajnoki mérkőzéseket. Ilyen helyzetet csak a legjobb, legtapasztaltabb menedzserek képesek átvészelni, míg Setién egyértelműen nem az, hanem egy stílusedző, aki összerak kis projekteket, amennyiben hagyják neki (lásd: Las Palmas, Betis).
Setién 25 meccsen irányította a Barcelonát, 16 győzelem, 4 döntetlen és 5 vereség a mérlege, ami 64%-os győzelmi arányt jelent. A Ligában 19 összecsapáson 42 pontot szerzett a csapattal, (ami kettővel több, mint amennyit Ernesto Valverde vezetésével sikerült gyűjteni abban a bajnoki idényben) és végül a második helyen zárt öt egységgel a Real Madrid mögött. A Copa del Reyben (vs. Athletic Club 1-0) és a Bajnokok Ligájában (vs. Bayern München 8-2) is a negyeddöntő jelentette a végállomást. Nyolc hónappal a kirúgását követően egy interjúban beszélt az itt töltött időszakáról.
