Új katalán cikksorozattal jelentkeztünk, amely érintőlegesen kapcsolódik a sporthoz, a futballhoz. Egyfajta kultúrtörténeti áttekintést kívánunk nyújtani arról a közegről, ahol a Barcelona működik. A Barçát 1899. november 29-én alapították. A mostani írással lezárjuk a történeti visszatekintést, a Barça születését megelőző egy évtizedre fókuszálunk. Mi katalizálta a katalán futball korai kialakulását Spanyolországban?

Első cikkünkben Katalónia történelmét mutattuk be, a következőben a Franco diktatúra közvetlen hatását néztük meg a közéletre és a labdarúgásra. Mostani írás célkeresztjébe a labdarúgás katalóniai születése került, körülbelül egy évtized 1890 után, ennek szerves folytatása Gamperről megjelent írás, amely az FC Barcelona kezdeti történéseit meséli el.

A pamutipar volt a katalán iparosítás első és vezető iparága, ennek következtében a 19. század közepére Katalónia Spanyolország fő ipari régiójává vált. A katalán pamutipar számos európai országhoz hasonlóan nemcsak önmagában a pamutkészítés miatt volt előremutató, de egyben segítette a modern technológia és a gyárrendszer első nagyszabású megvalósulását.

Az első gépesített pamutgyárak Nagy-Britanniában jöttek létre, ahol 1830-ban feloldottak a technológiának az exportját, így kerülhetettek a modernizáció csúcsának számító gyárak Katalóniába is, de ez együtt járt nemcsak a gépsorok eladásával, de a brit szakemberek, munkások Barcelonába küldésével is. Angol és skót kolóniák jöttek létre Barcelona környékén az 1800-as évek végén, és ezek főleg a gyárakban dolgozó brit munkások és családtagjainak szálláshelyei voltak.

Spanyol futballklubok ekkor még nem léteztek, miközben a világ más pontjain már számos működött. Az első klubokat 1857 után alapították, a legkorábbi tíz között hét brit, egy-egy ausztrál, perui és német klub található.

A Notts County ugyan csak a hetedik az idősorrendben, de az előtte állók kezdetben amatőr csapatok voltak, a Notts a világ legrégebbi profi futballklubja címet viseli. Az 1862-ben alapított klub jelenleg a National League-ben játszik, amely az ötöd osztálynak felel meg.

A gyárak működéséhez sok brit szakmunkás utazott Katalóniába, akiknek a futball már megszokott része volt az életüknek, de sok angol tengerésznek és szigetországból hazatérő diáknak is igénye volt részben játszani, részben nézni a focit. Közülük kiemelkedett egy James Reeves nevű angol, aki 1892-ben érkezett Barcelonába, amikor a futball még gyakorlatilag ismeretlen sport volt a városban.

Egy Krikett klubot tekinthetjük az első „labdarúgó” klubnak, amelyet Reeves érkezése előtt egy évvel, 1891. augusztus 28-án alapítottak Ronda de Sant Pere Barcelona Cricket Club néven. A játékosok nyáron kriketteztek, télen, hogy a fizikai erőnlétet fenntartsák, fociztak. Azonban hagyományosan szigorú szabályok szerint működött a klub, csak britek lehettek tagjai. Ezért Reeves, a játék lelkes és szenvedélyes szerelmese, úgy döntött, hogy létrehoz egy futballklubot, amelyben britek és katalánok egyaránt szerepelnének, és meggyőzött számos katalánt (és franciát), a Club Regatas de Barcelona (evezős és vitorlásklub) tagjai közül, hogy ne csak evezzenek, hanem futballozzanak is. Ez a klub egyszerűen British Club vagy British Club de Barcelona néven vált ismertté.

1894 végén a British Club de Barcelona nevet változtatott, és lett Sociedad de Foot-Ball de Barcelona (Barcelonai Labdarúgó Társaság), 1895-ben új pályát is kerestek maguknak, amely közel volt a városközponthoz, hogy könnyebben megközelíthetőek legyenek a mérkőzések.

James Reeves jobbról a második, lába előtt a labda.

Ettől kezdve a vasárnapi labdarúgó-mérkőzések rendszeres eseményekké váltak, bár ezek túlnyomó része edzőmeccs volt (kékek a pirosak ellen). 1895-ben a Sociedad de Foot-Ball de Barcelona csapata két mérkőzést játszott egy torellói csapattal, a Torelló Labdarúgó Szövetséggel, és ez egy újabb történelmi mérföldkő volt a katalán futballban, hiszen ez volt az első alkalom, hogy két különböző város csapata mérkőzött meg egymással Katalóniában.

Ezzel párhuzamosan továbbra is aktív maradt az angol és a skót kolónia Katalóniában.

1893–94 telén többször megmérkőztek egymással a fiatal angol és skót gyári munkások. Az előbbiek Team Anglés néven (azaz angol csapat), az utóbbiak La Escocesa néven (ez volt a gyár neve is, ahol a skótok dolgoztak). Oly sokszor találkozott egymással a két csapat, hogy a helyi történészek azt állítják, hogy ez volt az első „nem hivatalos” rivalizálás a spanyol futballban, igaz, angolok játszottak skótok ellen. A két csapat kulcsszerepet játszott a katalán futball amatőr kezdeteiben, különösen az FC Barcelona esetében.

Az 1899. november 29-én a svájci Joan Gamper által alapított FC Barcelona első mérkőzését éppen a Team Anglés ellen vívta, és amit 1-0-ra el is buktak. De a találkozó olyan jól sikerült, hogy öt nappal később, december 13-án az FC Barcelona egyesült az angolokkal, ami nagy minőségi ugrást jelentett a klub számára, és ennek köszönhetően a Barça a századforduló egyik legerősebb katalán csapata lett. Ezután már megállíthatatlan volt a labdarúgás térhódítása, sorra alakultak meg a klubok szerte Spanyolországban. 1902-ben létrejött a Real Madrid is, amely a világ talán legnagyobb rivalizálásához vezetett, a Barcelona-Real párharcokról ebben az írásban olvashat.

Közel 40 év késéssel az angliai megjelenéséhez képest Spanyolországban is megszülettek a futballklubok, amelyhez a legnagyobb lökést a brit pamutipari vendégmunkások adták meg az 1890-es években.

1910-ben királykupát nyert Barça.