Szerda este 20 órakor végül megrendezésre kerül az egyszer már elhalasztott Klasszikus a Camp Nouban a La Liga 10. játéknapjából. A találkozó felvezetéseként összeszedtük, melyik is volt a mögöttünk hagyott tíz idény azon öt pillanata hazai pályán, amelyekre – többnyire pozitívan – mindannyian emlékszünk.
1. Shakira Boy mutatja, hogy mennyit lőttünk
2010 őszén a Real Madrid újonnan kinevezett mesterével, José Mourinhóval azzal a céllal jött Barcelonába, hogy legyőzze Pep Guardiola együttesét. A portugál edző taktikáját elsődlegesen arra építette, hogy mit fog csinálni a csapata, ha náluk van a labda. Schrödinger macskája óta azonban tudjuk: csak akkor tudod meg, mi van a dobozban, ha belenézel. A királyiak belenéztek a dobozba, és ezzel együtt egy kiadós pofonba is: a Pep-team története egyik legemlékezetesebb játékával a futballtörténelem egyik legnagyobb győzelmét aratta. Arról pedig, hogy senki se felejtse el a barcelonai gólok számát, Gerard Piqué gondoskodott az ötödik megszerzett gól után. Ezután a vereség után Mourinho taktikát váltott: olyan „focit” kezdett el „játszani” a Real a Barcelona ellen, amihez nem kell a labda.
A mutatott játékot tekintve talán Manuel Pellegrini Real Madridja volt az, amely a legnagyobb kihívás elé állította a Pep-teamet. A chilei mester elsősorban játékban akarta felülmúlni az ellent, és ekkortájt még Sergio Ramos is egy ártatlan kis ministráns fiúnak tűnt a madridi védelem tengelyében. Szenvedett is rendesen a Barça, aztán beállt a nyáron rekordösszegért igazolt svéd zseni, akinek ekkor még nem derogált Messi mellett és mögött, valamint az iskolásfiúkkal játszani, így a játékkal volt elsődlegesen elfoglalva. Sérülés miatt az sem volt biztos, hogy pályára léphet, aztán az 55. percben Dani Alves beadta, Zlatan meg bebombázta ballal. Ibracadibra!
3. Dani Alves valóra váltja sokunk álmát
A Barcelona történetének egyik, ha nem a legjobb jobbhátvédje a csapatnál töltött évei alatt legendásan nagy párharcokat vívott Cristiano Ronaldóval. Volt, amit elbukott, volt, amit megnyert, de a legemlékezetesebb pillanat 2013 őszéről datálódik. A csak nevében jobbhátvéd kis brazil egyedül iramodott meg a szélen, majd mivel a társak részéről heveny érdeklődés mutatkozott a támadás befejezése iránt, akcióba lendült: egy biciklicsel jobbra, ezzel Pepe jobbra el, majd egy szolid bokamozdulattal a portugál klasszis is átjátszva – egy finom köténnyel. A befejezésre már nem maradt erő, Diego Lopez hárít, de ez a csel örökre beírta magát az emlékezetünkbe.
4. Egyetlen Lajosunk úgy veszi le a labdát, ahogy talán senki
A gyengébbre sikerült őszt követően 2015 tavaszán rátalált játékára Luis Enrique csapata, ennek bizonyítására pedig nem is kellett jobb alkalom, mint a Klasszikus. A Carlo Ancelotti irányította Real nagyon erős ellenfélnek bizonyult, helyenként jobban is játszott, azonban 1-1-es állásnál érkezett egy parádés indítás Dani Alvestől, Suarez a leshatárról lépett ki, és pont arra volt csak ideje, amit csinált: egy elképesztően finom mozdulattal átvette a labdát, majd estében elrúgta a hosszú alsóba. Ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen is bebizonyosodott, hogy az uruguayinak helye van a Barcelonában, és végképp maga mögött hagyta a 2014-es világbajnokság botrányát. A beillesztett képünk is erre utal: szó szerinti fordításban „merj gyengéd lenni” – hát Luis mert.
5. Ramos és az Erő sötét oldala
Amilyen angyalarcú volt Sergio Ramos Pellegrini edzősége idején, annál vadabb lett a Mourinho-éra alatt. A portugál csapattársak és Arbeloa mellett őt érintette meg leginkább a Special Five csábítása, és viharos gyorsasággal állt át a futball sötét oldalára. Nem csinálta rosszul, szó ami szó: a legendás 5-0 utolsó perceiben Messit próbálta meg kirúgni a világból, majd a kis argentin segítségére igyekvő spanyol válogatott csapattársait – akikkel erős 4 hónappal korábban világbajnokságot nyert – pofozta fel igen nagy hevülettel. Bár az elmúlt 9 évben is követett el piszkosságokat, az akkor kirobbant balhéhoz – szerencsére – nem ért fel egyik mutatványa sem.
***
