2009.07.30. 11:59:30
A Milan totálisan elszúrta az igazolási politikáját.
30 éves sztárokat vett, akikről azt hitte, hogy majd elintézik 1-1 szabadrúgással a meccset. Reklámnak biztos jók voltak ezek az emberek, nyilván pénzügyileg jól járt velük a Milan, de a szurkolók (aktivitásának) csökkenésével megfordulhat a helyzet.
Dinho tipikus "brazil-betegségben" szenved, mint ahogy az öreg Ronaldo, vagy Adriano is. Képtelen újra felvenni a fonalat, el lehet könyvelni őket ilyen hobbifocistáknak. Komolyan, mikor nézem a brazil meccseket TV-ben, már hiányolom Ronaldinho-t onnan. Kéne még egy nagy csapatba egy olyan ember (tehát ő), aki meg van hízva kicsit, és nem csinál semmit a pályán, de 1-1 villanással gólt lő.
Milanhoz visszatérve: a 90-es évek elejének legsikeresebb csapata (a Barca mellett) egyértelműen ők voltak. Hogy miért?
Costacurta, Tassotti, Baresi, Maldini, Galli, Panucci, Albertini, (Donadoni), (Simone). Ezek a legendás fickók mind saját nevelések (illetve olyan játékosok, akik nagyon fiatalon kerültek Milanhoz). Persze emellett volt egy Rijkaard, egy Gullit, egy Van Basten, egy Papin, egy Boban is a csapatban, de a kulcs -mint a példa mutatja- a saját nevelésű játékosok. És ez az, amiben brutálisan lemaradt a Milan. "Legújabbkori" példa a Barca módszere, amellyel sikereket lehet elérni, és vélhetően nem csak egynyáriakat.