2012.11.18. 17:59:10
Szujó Zoli FB-oldaláról:
Még mindig dühöngött. Órákon át egyeztetett a versenymérnökével - ilyenkor csak őt tűrte meg maga körül - százszor, ezerszer végigmentek a történteken, és a másnapi összes lehetséges verzión. Aztán vacsorázott, bár minden falat keserű volt a szájában. Kelletlenül, gépiesen rágta a megszokott ételt. Átmasszíroztatta magát, de most ez sem segített. Képtelen volt lehiggadni.
Tudja-tudta, hogy az autója lassabb a másikénál, de ez a nyolcadik hely csalódás volt számára. Még a csapattársa is megelőzte. Szégyen. Akkor hibázott, amikor végképp nem szabadott volna. Visszagondolt az útra, amelyen idáig eljutott. A keservesen végiggürcölt évre, a csapaton belüli feszültségekre, a mázlikra és a balszerencsékre. Fáradt volt, de ami jobban megrémisztette, hogy most először mintha elveszni érezte volna saját magába vetett hitét. Szeretett volna tanácsot kérni valakitől. Leginkább a hátára tetovált szamurájtól.
Nem volt kedve felvenni a telefont. Már vagy egy perce csörgött, amikor végre odavonszolta magát az íróasztalon heverő készülékhez. "Meg tudod csinálni!" - szólt bele a másik oldalról a Főnök. "Meg..." - minden erejét össze kellett szednie ahhoz, hogy legalább egy kicsit úgy tűnjön, elhiszi, amit mond. Mindketten tudták, hogy csak a szerencsében bízhatnak.
És ezt az érzést mindennél jobban utálta.
(...)
Tökéletes kört futott. Ilyenkor szeretett újra és újra visszagondolni arra a bizonyos körre, annak minden kanyarjára, a féktávokra és a kigyorsításokra. Behunyta a szemét és szinte érezte, ahogy a határon táncoltatja a gépet, már-már eggyé válva azzal. Az autó megint hibátlanul ment, és ő - újabban már ki merte mondani - megint kihozta belőle a maximumot. Eltöltötte az önbizalom, és mintha valami doppingszer áradt volna szét az ereiben, mindennél, mindenkinél erősebbnek érezte magát. Meglehet a harmadik, ráadásul sorozatban, és pont a századik versenyén, pont Amerikában. Libabőrös lett. Hogy a lehetőség, vagy inkább a sorsszerűség miatt, azt maga sem tudta. Bár hónapok óta azt szajkózta a mikrofonok és kamerák előtt, hogy nem számolgat, álmából felkeltve is el tudta volna mondani a bajnokság végkimenetelének összes variációját.
A másnapra gondolt. Ott ül majd az autóban a rajtra várva, és előtte magasodik az emelkedő. Annyi hegyet megmászott már életében, és most egy újabb csúcsra érhet fel. Élvezte a siker elérhető közelségének kellemes izgalmát.
(...)
A mérnök elhúzta a fejét a telefontól, mert a főnöke úgy üvöltött, hogy szinte érezte annak büdös lehelletét, látta a gusztustalanul fülébe fröcsögő nyálat. "Az állásával játszik, az isten verje meg! Ajánlom, hogy kibírja az az istenverte generátor, mert ha nem, magának még az unokái se jönnek ennek a cégnek a közelébe! Ha megint elszaródik, és emiatt kikapnak, akkor évekig nem mossuk le magunkról, hogy egy nagy rakás 'mit is' ? gyártunk!! Megértette?!"
Mielőtt megnyikkanhatott volna, a másik már le is tette. Bár jobb is volt ez így. Mit tudott volna erre válaszolni? Elfojtott egy káromkodást és igyekezett nem belegondolni abba, amit az imént felvázoltak előtte. Soha nem várta ennyire, hogy véget érjen a szezon.
/Szujó Zoltán/
), szóval amíg le nem intik futamot, addig bármi megtörténhet.
Izgi futam lesz jövőhéten, remélem valahogy behúzza a spanyol, Hamiltonnak meg köszi ezért az előzésért. 
Honnét szedtük ezt a tempót, nem tudom, de remélem most már kibírja a vas ezt a 10 kört és felrakja az i-re a pontot Lewis 
