Hali!
Ahogy a többség, én is így látom a dolgokat. Az sem jó, ami 40 éve volt, az sem jó, ami most van.
A körmösnek sem volt sok értelme, annak sincs hogy most a legtöbb tanárnak nincs tekintélye.
Én azt mondom mégis, hogy a legfontosabb dolgok a tanár személyiségénél / viselkedésénél dőlnek el.
Ha az a tanár minden órára készül, nem lébecolja el a kötelezettségeit (mert sok ilyen van

), esetleg még érdekessé is próbálja tenni a tanított tantárgyat, igazságosan értékel akkor már a legtöbb gyerek ha nem is megszereti, de tisztelni fogja és nem az lesz hogy remegő lábbal és gombóccal a torokban megy órára a kölyök amiből aztán lehetnek a bonyodalmak. Ha emellé még egy olyan személyiség és megjelenés társul ami egy tanárhoz méltó, plusz következetesség akkor ...nem tartom valószínűnek hogy sokan k.rvaanyáznák az adott pedagógust.
Persze előfordulhat tahógyerekeknél, dehát az már nem a pedagógus hatásköre, jelenteni kell az igazgatónál, behívni a szülőt undsoweiter...
Egyébiránt ha a tanár mégis úgy tesz hogy ad egy pofont a gyereknek, valószínűleg én is fel lennék háborodva, mint leendő kisiskolás apja és nem biztos hogy nem mennék be eldumcsizni az adott emberkével. Ugyanis neki ahhoz nincs joga, hogy hozzáérjen a gyerekhez akár egy ujjal is. Természetesen a gyereknek sincs joga szóban "inzultálni" a tanárt és nem is kell szó nélkül elmenni mellette, arra ott van az intő, rovó meg mittoménmi.
Egy szónak is száz a vége: egy tanár legyen tanár. A legfontosabb a tekintély. De azt nem pofozással és körmözéssel kell kiérdemelni. Viszont a tanár a felnőtt, neki kell mérlegelnie egy kialakult konfliktust is és tudni kell megoldani. Ezért vannak.
Üdv!
