Ez tőlem van faceről?
Amúgy hihetetlen bátorság kell az ilyenhez és persze függetlenség. Nem véletlenül a néni is, akkor kezdte el az egészet, amikor a gyermekei már kirepültek. Nekem ez az Út a vadonba sztorihoz hasonlít. Mindkettőhöz kell egyfajta világcsömör.
Két dolgon múlik szerintem, hogy valaki kipróbálná vagy sem. Az egyik a már említett bátorság. A pénz biztonságot ad, tudod, hogy a legtöbb dolgot amire szükséged van megkaphatod érte. A másik pedig, hogy valamilyen szinten utálja a pénzt. Mert önmagában a pénz nem rossz dolog, egy csereeszköz, annyi az előnye, hogy sokoldalúbb csereeszköz, mint bármi más. Mert pl. egy kiló almáért kaphatsz egy kiló banánt, de nem biztos, hogy annak a személynek, akinek van a banánja pont almára van szüksége és nem egy csomag óvszerre.
Összességében egy kicsit különc húzásnak érzem ezt. De a leírtak alapján boldog és ez a legfontosabb. Én nem érzem azt, hogy ha átállnék ilyen életmódra, akkor jobban érezném magamat.
Az Út a vadonba módszert talán kipróbálnám. Nem lehet rossz dolog valahol a semmi közepén pár könyvvel és a természettel lenni. Persze fel kéne rendesen készülni, mert finoman szólva sem veszélytelen a történetet.
Az Előd témájához:
Én úgy vagyok vele, hogy egy próbát megér. Azzal sokat nem veszíthetsz. Ha pedig vacillálsz, túl gondolkozod az egészet, akkor lehet, hogy a végén megbánod.
Tehát csak bátran és ne enged ki a gyeplőd a kezeid közül.
Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.