Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy neked muszáj volt hozzászoknod a gondolathoz, hogy folyamatosan elviszik a kedvenceidet. Vagyis, neked ebben már van személyes tapasztalatod, hogy milyen érzés az, amikor továbbáll egy Aimar, egy D'Alessandro, egy Saviola, egy Cavenaghi, stb...
Én megértem a döntését, hogy szakmailag, pénzügyileg ezzel a szerződéssel járt jól, ráadásul egy [auto_cenzúra] nagyot be is intett Csikinek és hordájának. Ennél a kombónál nagyon úgy néz ki, hogy senki nem tudott jobbat ajánlani, az meg már csak a hab lenne a tortán, ha Schuster tartva magát a kijelentéseihez komolyan számolna a Nyuszkóval...
Viszont, nem tudom, hogy akkor is a legnagyobb kedvencednek titulálnád, ha mondjuk a visszament volna Argentínába, csak mondjuk a Bombonérába Palacio helyére

Mert nálunk ezt nem tudják megemészteni nagyon sokan, hogy a legnagyobb riválishoz távozott, nem pedig azt, hogy a számára legkedvezőbb ajánlatra bólintott rá.
Én megértem, bár, összeszorul a szívem, amikor meglátom azzal a rohadt fehér mezzel a kezében, nem fogom megutálni, de azért mégiscsak megengeded nekünk, hogy rosszul essen, igaz?
Például a kedvenc jégkorong játékosom most intett be a főnökségnek, és odakanyarintotta egy hétéves szerződés alá a szignóját egy rakat pénzért cserébe a legnagyobb riválishoz. Őt sem utáltam meg, de azért nem tudok hozzá jó képet vágni...