Egyeltalán nem követem ezeket a tüntetéseket - minden hétre jut egy. Azt sem tudom/értem mi bajuk van a tanároknak, szülőknek, diákoknak. Valami biztos szahar, ha ekkora a körítés körülötte.
Középiskolában első két évben délelőttös voltam. Szabadka Tőlünk kb. 30 km-re és kb. 45 percre volt busszal. Délelőtt két lehetőség volt. 5,45-kor illetve 6,45-kor ment busz Szabadkára. A buszállomástól a suli jó 20 percre volt gyalog. Bár ment városi busz a suli irányába, nem vettük azt igénybe, mert csomó pénz volt így is a másik havi bérlet.
Sok lehetőség nem volt, minden nap az 5,45-ös busszal indultam oskolába. Általában 7 órám volt, de néha a 8. is becsúszott. Nem is volt baj, hiszen hazafelé is elég ritkán indult busz. Ment 11-kor, - ezt csak abban az esetben értem el, ha ellógtam az utolsó 3-4 órát ( sosem volt ilyen
) - meg 14,30-kor. A 14,30-as busszal mentünk mindig haza, kb. 15,30-ra értem a lakásba. Ezután ebéd, vagy ősszel/kora tavasszal az sem volt, mert ilyenkor a táska lerakása után mentem fociedzésre. Edzés után 6-7 körül hazaértem, megvacsoráztam, majd megcsinálam a leckét, meg tanultam kicsit. (általában nem rendszeresen tanultam, csak szakaszosan, de minden nap azért foglalkoztam a következő nap tantárgyaival) 10-11 körül aludtam, és ez ment hétről hétre egész két éven keresztül. Nem mondom, hogy néha nem volt fárasztó, de én simán bírtam.
Délután még szaharabb volt. Kéthetente pénteken emlékszem -2. órára kellett bemenni. Ez azt jelentette, hogy 11,40-kor kezdődött az óra. Dupla informatika, meg egy angol, majd még rá 6 óra. Ez még keményebb volt. Ilyenkor reggel 9,30-kor ment a buszom, majd minden este 20,15-kor indul a buszom hazafelé. Sosem lázadtunk emiatt.
Középsulihoz képest nekem az egyetem csak felüdülés volt. A töltelék órákra nem jártam be, csak ha katalógus volt. Ott simán be tudtam osztani az időmet, meg lehetett menedzselni az igazolatlan órákat is.
Leszögezem, hogy nem követem, hogy miért megy a sírás most a tanárok/diákok részéről, csak leírtam, hogy nekem hogy néztek ki a középiskolás éveim. Sokszor az odaúton tanultam, bár azért emlékszem 20 perc után reggel mindig elringatott a busz rázkódása.
Leterhelt voltam, de ez semmi ahhoz képest, amit most csinálok, és akkor eljutottunk a másik kényes ponthoz: az egészségügyhöz.
Két éve szerves részeként vagyok tagja az egészségügynek. Igaz, hogy kórházon kívül dolgozom, és teljesen más a büdzsé meg e menedzsment, mint a kórházban, viszont nagyon belelátok a kórházak működésébe, hinyosságaiba, anomáliájukba.
Megmondom a frankót, az egészségügyet Mi, a társadalom tesszük/tettük tönkre. Elmondom, hogy én hogy látom. Lehet ezzel vitatkozni, teljesen szubjektívek a nézeteim. Miért van leterhelve az egészségügy, miért van ekkora hiány mindenhol? Elég csak bemenni egy Sürgősségi osztályra, egy traumára, vagy a toxikológiára. Kicsit radikálisan fogalmazok, de az ott lévő 'betegek' 60%-ának semmi baja nincs. Szemléltetek néhány példát, így talán érthetőbb lesz a sztori.
104-re jön a bejelentés: Földön fekszik egy ember, ittas! Jön a mentőállomásra a telefon, hogy X ember Y helyen fekszik a földön, részeg, nézzük meg. Megvolt a riasztás, bepattanunk a mentőautóba, majd kék lámpával, 'eszeveszettül' szirénázunk az ittas, földön fekvő emberhez. (gyorsan hozzáteszem, hogy egy részeg ember miatt kockáztatom a saját, és a forgalomban lévő embertársaim testi épségét) Besegíted a metőautóba, megvizsgálod, hopp van egy friss sréülés a fején. Indulás a traumatológiára. Beérsz az adott osztályra, ahol már 3 hasonló kvalitású ember vár a sorára. Ők is mentővel jöttek. Átadod a beteget, majd készül a CT. Igen, CT készül a kis bibijéről. (más beteg ember elmegy előjegyzést kérni CT-re, azt kell mondanom, hogy 2-3 hónapot kell várni) Ilyen, és ehhez hasonló történetek napi szinten lejátszódnak. Nem sajnálom én senkitől, mert mindenkit megillet, csak kissé fájó, hogy egy részeg ember miatt terhelődött le a mentőszolgálat egyik mentőautója, és a kórház személyzete.
Másik sarkallatos történet, ami elég bicskanyitogató. Rengeteg kórházi ellátás szociális alapon történik. Saját tapasztalat: bejelentés után kimentünk az Y emberhez, aki azért hívott mentőt, mert szeretne kórházba menni. Nincs semmi komolyabb baja, csak öreg, hétvégén elutaznak a rokonok, nem szeretne egyedül otthon maradni. Mit tehetek? Otthon hagyon, majd bármi történik vele a következő 24 órában, az orromra húzzák, hogy miért nem vittem el, feljelentés... Hiányzik ez nekem? Nem. Elvittem a kórházba, majd mondtam, hogy itt a 'beteg'. Be akart jönni a kórházba. Orvos sem tud Vele mit kezdeni, haza nem engedheti, mert meg kell vizsgálnia, mert ha Ő is elengedi, és valami történik.... a forgatókönyv ismert, ráhúzzák a vizes lepedőt.
És ezek nem egyszeri esetek, egy szolgálatra legalább egy, de általában több ilyen is jut. Olyannal is sűrűn találkozok, hogy csak azért hívtak mentőt, mert akkor soron kívül vizsgálják meg a kórházban. És ez csak hatványozódik. Tolódik ki a betegellátás, mert az ilyen esetek hátráltatják a rendszert.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy ezt még megfejeli a szakemberek hiánya is. Nem elég, hogy az ilyen magát betegnek nevező ember miatt tolódik a betegellátás, de sajnos a kevés, és egyre fogyó szakemberek hiánya miatt még jobban omlik össze a rendszer. Nő a betegszám, nő a munka mennyisége, csökken a betegellátás színvonala és akkor a fizetés meg stagnál. Ezek a tényezők generálják az egész egészségügy hanyatlását.
Emellett az emberek nem tudják használni az egészségügyi rendszert. A két napja lázas, mentőt hív, a mentő kórházba viszi. Első lépés a háziorvos, majd az ügyelet, ha itt sem tudtak megoldást találni, akkor jöhet a mentő meg a kórház. Annyira jó lenne, ha mindenki belelátna ebbe egy picit, sok felesleges dolgot meg lehetne spórolni, ezzel könnyítve az egész rendszeren.
És ez csak a jéghegy csúcsa. Állítom Nektek, hogy a mentővel kórházba szállított emberek legalább 60%-a nem igényel kórházi ellátást. A fennmaradó 40% vagy szociális okból, vagy káros szenvedélye miatt (drog, alkohol), vagy éppen saját akaratából kéri a kórházi kivizsgálást.
Van egy hölgy, akihez az állomásunkról napi (nem túlzás) rendszerességgel járunk ki. Jellemző panasz a mellkasfájás. Előző hónapban 20x voltunk kint Nála. És muszáj kórházba vinni, mert a szívinfarktust csak vérvétellel lehet kizárni, pedig tudod, hogy semmi baja, de mégis ott a lehetőség, hogy mivan, ha épp most van infarktusa?! És akkor mi van, ha a szomszédban épp valaki tényleg beteg, és oda nem jut mentő, mert épp egy ilyennél van? Vagy épp a kórházban Őt vizsgálják, pedig...
Remélem értitek.
Leszögezem, hogy ezek a gondolatok csak szubjektívek, és saját tapasztalatom mondatja velem ezeket, hogy igazából a hibát itt kellene elkezdeni kezelni. Megtanítani az embereket használni a rendszert. Hogy mit, miért és mikor. Kevesebb lenne a beteganyag, több idő jutna a ténylegesen beteg emberre, és sok-sok millió maradna meg az értelmetlen vizsgálatok nélkül.
És akkor a végére hagytam még egy kis saját történetet. Újraélesztettünk egy férfit. 5 perc alatt a helyszínen voltunk, protokoll szerint jártunk el, szakmailag mindent megtettünk. Sikerült. Átadtuk a kórházban az akkor már saját keringéssel, légzéssel rendelkező beteget. Örültünk! Ritka a sikeres újraélsztés, ráadásul fiatal is volt az ember.
A minap kapta az egység a levelet, hogy fel vagyunk jelentve. A beteg 2-3 hetes kórházi bentfekvést követően elhunyt. A vád: 20 perc alatt ért ki a mentő. (persze nem igaz, és a GPS meg a technika majd igazolja) Jöhet egy kis jogi kálvária. Hurrá!
Másnap mosolyogva menj dolgozni, empatikusan, mintha mi sem történt volna. Persze muszáj, mert a betegellátás rovására nem mehet.
Riszpekt ha végigolvastad!
(fogyasztóvédelem tudtommal simán feltúrhatja számlákat, szóval még csak azt sem tudja hazudni, hogy 28.900-ba került korábban is)
