Az a csapat aki kikap 3-0 ra nem érdemel továbbjutást még akkor se, ha FC Barcelonának hívják.
Illet volna, legalább egy döntetlent lehozni, vagy legalább egy gólt rúgni.
Ezzel a teljesítménnyel többet nem lehet kihozni. A sors adott egy esélyt 4-0 után, nem voltak képesek élni vele. Pedig szinte a legerősebb kezdőnk volt a pályán.
Az elvvel nem értek egyet, hisz egy oda-visszavágós párharcon, ha vki elrontja az első meccset, de a másodikat ki tudja a hibát javítani, az továbbjutást érdemel.
A gyakorlatban viszont, ahogy anno a párharc után is leírtam, már a PSG ellen sem érdemeltük meg szerintem a továbbjutást, hiába probálták itt sokan heroikus győzelemnek előadni a 6-1-et, azon is gyengén játszottunk, csak az ellenfél teljesen összefosta magát a történelmi esélytől, ostobán játszottak, a játékvezetés is sújtotta őket, és még szerencséjük sem volt, igy jöhetett össze a továbbjutásunk. De nagyon hamar megmutatkozott, mennyit is ér az idei csapatunk valójában, már a következő bajnokin szégyenteljes produkciót nyújtottunk. De végül még egy ideig jöttek a meccsek, a Malaga és Juve viszont már nem kegyelmeztek, a helyünkre kerültünk. Tényleg vicces, hogy akik még mindig optimisták, egyesek még s triplázás lehetőségét sem vetették el.

Persze remény még mindig van, de idén semmi olyat nem mutatott még a csapat, hogy ennek a reménynek alapja is legyen. A 6-1-be lehetne kapaszkodni, de aki kicsit objektívebben nézte azt a meccset, az tudja, arra sem érdemes, esélytelen, hogy kétszer egymás után ilyen jól összejöjjön minden, ráadásul a Juve valószínűleg nem remeg meg, mint a franciák, két éve sem tették a Real ellen, tavaly sem a Bayern ellen (jó, ott kiestek, de egészen más okok miatt).