Pont emiatt a mentalitás miatt (is) utálom őket. Azt meg Magyarországon minden vb/eb-selejtező idején eljátsszák, hogy az elején azon versenyeznek, ki tudja jobban döngetni a mellét, a végén meg azon, hogy ki tudja cifrábban szidni őket.Titinho írta: ↑2020.10.20. 11:27:00Teljes mértékben egyetértek az előttem szólókkal.
Attól meg végképp hányingerem van, amikor a nagy Fradisták kijelentik hogy kerüljék el a Puskást a Barca meg Juve szurkolók mert jajajj, de 0-4-nél ők fogják a leghangosabban kiabálni már a 60. percben, amikor a Fradi játékosok a seggükön veszik a levegőt hogy krva gyenge, krva gyenge!
Eleinte mindig megy a műmájerkedés, a vége meg mindig az, hogy "vedd le a mezt". A magyar futballközeg gyakran leképezi kicsiben a magyar történelmet.
Az a poén, hogy még a IX. kerületben sem utal semmi arra, hogy egy VVK-győztes klub van a kerületben. Albertről neveztettek el egy utcát felülről, ennyi, egy embert nem ismerek a környéken, aki drukkolna a csapatnak, vagy egyáltalán nézné a magyar focit. Nem érzi magáénak a klubot a helyi közösség, a stadionjukat sokan legszívesebben áthajítanánk az Üllői másik oldalára, az már úgyis Kőbánya.csababarca írta: ↑2020.10.20. 11:07:08Még a real ellen se biztos hogy a fradinak drukkolnék, számomra mindent megtestesít az a klub, amiért gyűlölöm a rendszert. Mondjuk előtte se szerettem őket, sőt.
Egyértelműen a barcának drukkolok, és a minél nagyobb arányú győzelemnek.
De szerintem egy szenvedős, 2/3-0 néz ki ebből, vagy egy brusztos 0-0
Ezzel szemben elmész Barcelonába, és minden a Barcelonáról szól.
Szerintem nem kérdés,hogy kinek szurkolj!mess2009 írta: ↑2020.10.20. 09:01:32a Barcelona ma kiöregedőben lévő (világ)klasszisok és 17-20 éves fiatalok zavaros elegye. ha hozzávesszük a klub mint cég mélyrepülését, a Covid- bércsökkentési huzavonát, egy kis öltöző béli marakodást( Messi -Griezmann) nos akkor a Fradinak : soha jobbkor!
persze ők is csak "tapogatnak" majd most lehet a BL. kaland után egy kis szint elemzést készíteni, hogy mi is kell egy ilyen tornán a _ nemcsak a futottak még kategóriához.
sohasem gondoltam, hogy ilyen dilemma elé kerülök: kinek szurkoljak?!
Szerintem egyáltalán nem gyorsult a játék, hanem a nagy csapatok estek vissza annyira, hogy a kiscsapatok meg tudják őket szorongatni. Az az űrfoci, amit a Pep-korszakban játszottunk, ma is nyerő lenne, és ma is rommá vernénk vele a mezőnyt. A gond az, hogy ma ezt már nem tudjuk játszani, a mi játékunk lassult le, és nem a többieké gyorsult fel. A Barcelona játéka akkor igazán félelmetes, ha gyorsan játsszák. Amikor Xaviék egyérintőztek, és eszméletlen sebességgel adogatták a labdát, lekövethetetlen volt a csapat játéka, szinte folyt a labda a pályán. Nem is a játékosaink voltak igazán gyorsak, hanem a labdajáratás, fejben már több lépéssel az ellenfél előtt jártunk, így nem tudtak eredményesen védekezni ellenünk. Hiába támadták le a labdást embert, egy érintésből már adta is tovább a játékszert. Fejben az ellenfeleink előtt jártunk, és ez a szellemi sebesség pedig gyorsabb minden fizikai sebességnél ("egy dolog gyorsabb a fénynél: a gondolat"). Villámgyorsan járattuk a labdát, ami lekövethetetlen volt az ellenfelek számára, így könnyen meg tudtuk bontani az ellenfél védelmének egyensúlyát, megtaláltuk a rést a pajzson, így hiába próbáltak betonvédekezni, megtaláltuk a rést a reteszen, és a védelmük hátába tudtunk kerülni.
Csak a félkövérre reagálnék. Szerintem a Pep féle technikai fölény prime Messi-Xavi-Iniesta tengellyel bárhol bármikor bárki ellen elég. Csak attól közben olyan messzire kerültünk, mint Makó Jeruzsálemtől. A konklúzió persze ettől ugyanaz, ha nincs alapanyag, akkor mást kell játszani és gyorsítani kell. Az első két meccs alapján talán valami ilyesmivel próbálkozunk, de egyébként a 2015-ös LE-féle csapat is már inkább ezt játszotta.herlius írta: ↑2020.10.01. 18:59:51Szerintem nem volt itt különösebb taktikai hókuszpókusz. A lényegi különbség elsősorban a játékosok sebességéből adódott, amire egyébként az elemzés is rávilágít. Messi és Suarez sebessége meg sem közelíti már a top-támadókét (nyilván részben az életkoruk miatt sem), tehát simán belefért a Bayern-nek az a luxus, hogy agyig feltolják a védelmi vonalukat. A lényeg csak annyi volt, hogy a két gyors szélsőnket lekössék, onnantól pedig mehetett a tánc. Ahogy az előző években is, úgy idén is kiderült, hogy bármennyire is technikás valaki, ha futógyorsaságban és állóképességben magasan lekörözi őt az ellenfél, akkor vert helyzetben van. Az utóbbi 10 évben annyit gyorsult a játék és annyit fejlődött a játékosok állóképessége, hogy az a technikai fölény, ami Pep idejében simán elég volt bárki ellen, az ma már nem. És azt se felejtsük el, hogy mennyit számít pszichésen az, ha egy csapat maximálisan egységes, motivált és teljes mértékben megbízik az edzőjében. Ez meg is látszik a Bayern, Pool vagy ATMA játékán, a miénken pedig sokszor csak a hitehagyottság tükröződött. Ezért is értelmetlenek azok a vélemények, akik szerint egy top-csapatban szinte bárki leülhetne edzőnek, ugyanazt az eredményt hozná. Hát bizony az ilyen eredmények után látszik világosan, hogy ez mennyire nem így van.
Szerintem nem volt itt különösebb taktikai hókuszpókusz. A lényegi különbség elsősorban a játékosok sebességéből adódott, amire egyébként az elemzés is rávilágít. Messi és Suarez sebessége meg sem közelíti már a top-támadókét (nyilván részben az életkoruk miatt sem), tehát simán belefért a Bayern-nek az a luxus, hogy agyig feltolják a védelmi vonalukat. A lényeg csak annyi volt, hogy a két gyors szélsőnket lekössék, onnantól pedig mehetett a tánc. Ahogy az előző években is, úgy idén is kiderült, hogy bármennyire is technikás valaki, ha futógyorsaságban és állóképességben magasan lekörözi őt az ellenfél, akkor vert helyzetben van. Az utóbbi 10 évben annyit gyorsult a játék és annyit fejlődött a játékosok állóképessége, hogy az a technikai fölény, ami Pep idejében simán elég volt bárki ellen, az ma már nem. És azt se felejtsük el, hogy mennyit számít pszichésen az, ha egy csapat maximálisan egységes, motivált és teljes mértékben megbízik az edzőjében. Ez meg is látszik a Bayern, Pool vagy ATMA játékán, a miénken pedig sokszor csak a hitehagyottság tükröződött. Ezért is értelmetlenek azok a vélemények, akik szerint egy top-csapatban szinte bárki leülhetne edzőnek, ugyanazt az eredményt hozná. Hát bizony az ilyen eredmények után látszik világosan, hogy ez mennyire nem így van.vidra írta: ↑2020.09.26. 19:51:30Barca - Bayern elemzés, nagyon jó, nézzétek meg! Ez eddig a legjobb, amit láttam.
https://www.youtube.com/watch?v=4E_XkYTkft8
Annyira mutatja, hogy itt a dolgok nem csak azon a szinten dőlnek el, amilyen szinten az átlag focirajongó gondolkodik, meg felfogja a dolgokat. A Barcelona igenis tudatosan játszott, volt taktikájuk, volt elképzelésük, de nem dolgoztak ki egy annyira profi koncepciót, mint a Bayern stábja. Még egy olyan "rossz edző" is, mint Setien (a korábbi fikázásommal ellentétben) meglátta a problémát és a cserékkel próbálta is javítani őket, de ez is kevésnek bizonyult.
A nagy különbség egyértelműen amiatt alakult ki, mert Barcelona oldalon bíztak a szokásos taktikában és a játékosok szokásos képességeiben, rutinjában, míg a Bayern-nél tartottak a Barcelona támadójátékától és ráfeküdtek a nagyon alapos tervezésre, a gyengeségek kihasználására. Valószínűleg egy 2015 körüli/előtti, zsigerből játszó Barcelonát se tudtak volna ezzel így elverni, de egy 2020-as, szerényebben játszó, alaposabban tervező Barcelonát sem.
Ott a PSG vagy a Sevilla esete. Szerintem egyik csapat sem jobb, mint a Barca, mégsem kapott ki egyik csapat sem 6 góllal, sőt a Sevilla elég sokáig nagyon is meccsben maradt. Miért? Mert ismerték a képességeiket. Mert tudták, hogy a Bayern ellen nem szabad a kapujuk előtt passzolgatni, stb.. Setien ebben hibázott nagyot, hogy nem látta be, hogy az aktuális képességekhez nagyobb szerénységre, vagy egy sokkal jobb taktikai felkészülésre lenne szükség.
