Ronaldinho ikonja volt az újkori dream teamnek. Miután mindent elért a csapat, és ő is, akkor visszaesett. Hullámvölgy következett be, melynek legalja a tavalyi év. Megesett ez mással is (tán az aranylabda átka?).
Viszont focizni nem felejtett el! Szerintem ebben az évben ismét összeszedheti magát, játszhat hasznosan és szépen. Most, hogy már padlót fogott minden téren, most amikor öröm adta mosolyaiból kényszer mosolyok lettek, látható volt, hogy ő is elégedetlen önmagával. Sajnos ősszel képtelen volt változtatni. Fizikális, illetve magánéleti problémákra gyanakodhatunk.
Szüksége van rá mind a Barcanak mind a focivilágnak. Egyéniség. A játékosság, és a profizmus egyvelege ő. Bízok benne, hogy büszkeségének is szüksége van a sikerekre, dicsőségre.
Ha csak a töredékét is láthatom egykori tudásának, de láthatom újra azt a szenvedélyt mely közte és a focilabda között jött létre, akkor én már elégedett leszek. Merjetek illúziókat táplálni az aranylabdásunkba.
