Fúú mi van itt népek, muszáj beleugatnom.
Próbálok nem összevissza írni, hátha sikerül.
Szóval:
Kezdeném én azzal, hogy ugye szó volt a klasszikusokról.
De mit is nevezünk igazából annak? Legyen több, mint 25 éves, hosszabb, mint 3 óra és minimum 10 dagadt filmes geek élvezzen rá valamilyen formában? Ez szerintem nem nyert, példának hoznám Kuroszava filmjeit. Kommentekben ejakuláló filmszakértők körmondatokban istenítik Japán örök érvényű filmjeinek nagymesterét. Nos, én nem is olyan régen első filmjét elkezdtem nézni (Rasomon). Jelzem 88 perc a film, de valahol a 40. perc környékén kinyomtam, és 3. próbálkozás után ment a szemétbe.
Vagy az a klasszikus amit sokan szeretnek és sokan elismernek? Akkor ugye Nolan filmjei is klasszikusok?
De a kedvenc kategóriám a western biztos az. Nee. Nagyon sokszor írtam, főleg az utóbbi időben, hogy nem lesz olyan világégés aminek a hatására hajlandó leszek megnézni egy csapat igénytelen izzadt koszos fűszopogató fickó szempárbaját.
Nem értettem soha, hogy miért kötelező egy filmet látni valakinek? (persze én is odaírom sokszor filmek után, hogy "kötelező", de nem kell véresen komolyan venni ezeket)
Van akinek a Star Trek filmet olyanok, mint a Korán, én ezekre is azt mondom, hogy inkább lezavarom a teljes SW sorozatot 6-szor, mint hogy azokból a filmekből egyet is megnézzek. Egyszerűen nem vonz, sőt...
Ugyan így, senkinek nem kötelező megnézni a Gyűrűk urát, vagy a Keresztapát se.
És, ha már szóba jöttek ezek is;
A Keresztapa zseniális film, szerintem valószínű, hogy minden idők egyik legjobbja. Minden kockája tökéletes, én személy szerint soha egy percig nem untam, pedig láttam már nem egyszer.
Gyűrűk Ura, pedig egy fantasztikusan komplex világot mutat be, ami azért imádok, mert a filmben elhangzó helyeknek, tárgyaknak, személyeknek (olyanoknak is amikről csak egy fél mondat esik) meg van a saját történetük. Csináltam már olyat, hogy miközben néztem a filmet, megállítottam ott ahol olyat hallottam amiről nem tudtam, hogy mi és kigugliztam.
Könyveket egyáltalán nem olvasok. Nem tudom miért, sokszor fogtam már a kezembe egyet-egyet, hogy na ezt most letolom, de rohadtul nem visz rá a lélek. Ezért valószínű soha nem tudom meg milyen film a Keresztapa vagy a Gyűrűk Ura vagy a Mechanikus Narancs a könyvhöz képest, de megmondom őszintén rohadtul nem érdekel, mert filmet nézni én úgy ülök le, hogy csak az érdekel, hogy a "vásznon" mi zajlik s nem gondolok közben arra, hogy de jó lenne a városi könyvtárban olvasni ugyan ezt a történetet.
(Ezért imádom pl. Kubrick Ragyogását is, mert egyáltalán nem érdekel a könyv, nekem az számít, hogy Nicholson zseniális volt, mint a hogy film is.)
Végül még egy kicsit a horrorokról.
Az eredeti, jó hangulatú horrorokat szeretem, de ezekkel a tömeggyártott mocskokkal ki lehet kergetni a világból.
Zombis filmek is ilyenek, lassan már olyanok lesznek, mint egy BK rész. Olyan semlegesek lesznek ezek az amúgy félelmetes dögök, hogy már nem lepődünk meg, ha látunk egyet.
Sokat elmond a zombis filmekről szerintem, hogy az utóbbi időben a Zombieland volt az egyetlen film amit imádtam, viszont ez meg ugye nem a félelmetes horrorok közé tartozik.