EuroBarca filmklub

[Forcabarca8]

Most vettem észre,hogy ezt már megnéztem,csak nem írtam értékelést:

Hajsza a Föld alatt

Hallottam már a filmről,de csak a 2009-es verzióról. Amit meg is néztem és ha az lenne a feladat,hogy hasonlítsuk össze a kettőt,akkor ez lealázná. Alapból szeretem Walter Matthaut,de általában nem ilyen típusú filmekben. Sőt,szerintem nem is állt neki túl jól ez a szerep. A sztori tetszett, az átlagosnál egy kicsit érdekesebb volt,de azért nagy extra nem volt benne. Meg legalább tudom,hogy Tarantino honnan vette a neveket a Kutyaszorítóbanhoz Ami viszont a legjobban tetszett a filmben,az a zárójelenet:
Amikor Matthau elindulna,de a tüsszentés miatt újra kinyitja az ajtót. És Benéz! Annyira benéz,hogy én 10percig sírtam a röhögéstől,azt a fejet

10/7

[Bob_Marley]

Bob, most már érted, miért szavaztattam meg a társaságot?
Másik filmen lehet, hogy felvágjátok az ereiteket, de ajánlásnak mindenképpen "jó" lett volna, veb defininíciója szerint. (azért nem úsztátok meg, jön majd következő körben) De, mint látod a visszajelzések alapján, az emberek jobban örültek egy ismertebb filmnek, amelyen viszont jól szórakoztak.

Eddig is írtam tudom mire megy ki a szavazás, de nem értek vele egyet.
Most csúnyát fogok mondani, de az a lényeg, hogy mindenkinek tetsszen egy film, vagy pedig valóban olyan darab legyen amit val. kevesen ismernek, s akár a témája, akár filmtörténeti szempontból is "kultikus" film.
És félre értés ne essék, én örülök hogy a Forrást ajánlottad, de azért mert arra többen "szavaztak" annak viszont nem, mert akkor tényleg lassan egyenes út vezet a Transformesig és társaiig, mert mint idézted is, ott nem kell gondolkodni csak "szórakozni"....Inkább felvágom az ereimet oldalon vagyok, s inkább azt támogatom hogy "kultikus" film legyen, s nem az kinek mi tetszik, mert olyan soha nem lesz ami mindenkinek, s lehet értékre meg nem kapunk annyit mint amennyit egy filmklub megérdemel ha elmegyünk a "mainstream" irányába.

[soadroli]

Na mert amúgy oldalakat szoktál értekezni egy filmről

Nem lehet mindenki született kritikus
De most annyit se sikerült írni

[sjd]

A zene tré volt, történet érdektelen, egyszerűen nem tudott lekötni. még írni se tudok róla semmit.

Na mert amúgy oldalakat szoktál értekezni egy filmről

Ez viszont megérdemel egy nyolcast nálam. Köszönöm szépen az ajánlást, JÓ ajánlás volt. Mert lehet, hogy sokan ismerik, de szerintem a heroldésmódot, és az ajánlott filmek kb. 70%-át kb. senki nem ismerte, és egyik rosszabb volt eddig, mint a másik, tisztelet az üdítő kivételeknek.

ajánlásnak egyrészt rossz volt, mert tul ismert film

Imádom a jó filmeket, amikor nem kell szenvedni a nézésével, és örömként élem meg, nem feladatként mint sok esetben. Szerencsém van, hiszen mind itt, mind odaát jó az aktuális film, így az általános hangulatom is javult egy keveset (nm mintha befolyásolná amúgy).

Bob, most már érted, miért szavaztattam meg a társaságot?
Másik filmen lehet, hogy felvágjátok az ereiteket, de ajánlásnak mindenképpen "jó" lett volna, veb defininíciója szerint. (azért nem úsztátok meg, jön majd következő körben) De, mint látod a visszajelzések alapján, az emberek jobban örültek egy ismertebb filmnek, amelyen viszont jól szórakoztak.

[soadroli]

A forrás

Kb 1 éve láttam először, akkor is nagyon megfogott. Gyönyörű film, remek alakításokkal, zenével, és egy érdekes történettel.
Jackman óriásit játszott, talán itt volt a legjobb. Rachel Weisz is jó volt, én szeretem a játékát.
Nem akarok belemenni a történetbe, nekem volt pár érthetetlen rész, de utánaolvasgatásokkal meg lehet oldani
Aronofsky-tól már láttam a Black Swant, a Requiemet és a Pankrátort, ezek mind fantasztikus, és nagyon nyomasztó filmek. Tud a Pali.
Igazából fingom sincs mennyit adjak rá. Hmm....8/10.

Szerelmem, Hiroshima
Oh God, why?
Az elején úgy voltam vele, hogy "na, ez még jó is lehet", de aztán game over. Mit meg szenvedtem, te Jézusisten.
A zene tré volt, történet érdektelen, egyszerűen nem tudott lekötni. még írni se tudok róla semmit.
3/10, bocsánat

[bence-barca]

Hajsza a föld alatt

Hát... az utolsó képkocka Mathau arcával... priceless! Bár gondoltam, h az lesz itt a végén, h eltüsszenti magát, szinte adta magát a helyzet.

Amúgy a film szerintem egy átlagosan jó film volt, voltak jó részek, kevésbé jó részek, de azért nekem olyan nagy extrát nem adott különösképpen, viszont érdemes vt látni. Erről a filmről most nem is nagyon tudok olyan külön dolgokat írni, nagyon nem jut eszembe, h mit is lehetne. Említették többen, h az előéletükről többet is meglehetne tudni, szerintem az teljesen felesleges. Most itt senki nem érdekel mi vt, annál inkább, h mi van/ lesz. A rebootot lehet egyszer megnézem, érdekel, de valószínű csak később lesz, így is túl sok a FK melletti filmem, ami megnézetlen eddig.

Azt az alvó nőt teljesen felesleges vt beletenni, valószínű, h a nagy harctüzeket meg azokat a kanyarokat végigalussza, na mindegy...

Összesítve, minthogy mondtam, egyátlagosan jó film:

7/10

[lui1698]

A fiatalkorú

Sokat erről se tudok írni, nem igazán fogott meg a film.
Sem hangulatában, sem a színészi játékban (Gosling-ot konkrétan megtapostam volna annyira irritált).

Viszont a mondani valója mi is volt? Mert volt csomó nagy, lelkizős monológ, de tulajdonképpen sok dolog nekem nem állt össze.
Társadalomkritika szeretett volna lenni?

Adva vagyon egy kb. 60%-on pörgő gyerek, akit azzal vert a jó isten, hogy mindent tojnak lát, de aztán a végére mégse, csak épp addigra Oz bele biggyeszti a bökőt a mellébe. Emellett persze alapból mindenki elcseszett a filmben, amire az, hogy felaprítja Forrest-et csak rátesz egy lapáttal.
Drogos lányka, paraszt apu, depis muter, bosszúálló macsósrác.

Hmm... mennyi újdonság. Ja, nem.

Nem kell minden filmnek újat adni, és az se szükséges, hogy sablonoktól mentes legyen, de azért valami önállóság nem ártott volna a készítők részéről.

Összességében amúgy egyszer elmegy szódával, de nagyon hamar el fogom felejteni.

5.5/10

[messideco]

Frissítve a blogon a cucc. Amint megmondatott, carlos lesz az utolsó ajánló vasárnap

Talán este meg tudom nézni a filmet, remélem nem leszek túl fáradt hozzá.


A forrás

Azt a betyárját! Reggel négykor kell nézni ezt a filmet, frissen és üdén mint én

Nem tudom mit nem lehetett érteni a filmen, nekem asszem teljesen letisztult a kép. Aronofsky meg akkora zseni, hogy ki is tudja vitelezni amit elképzel a forgatókönyvben.

Szóval ami nekem átjött:
Van a három szint, három vallás: középkori kereszténység és a maja kultúra, az űrben játszodó buddhista(?) és a film vázát képező jelen, a tudomány. Persze nem biztos, hogy ez a metaforarendszer lényege, de nekem ez jött át, és ugye mindenki másképp tudja értékelni a filmet.
A fa volt a közös mindhárom világban, teremtés- és pusztulásmítlúoszok együtt kreálták a film cselekményét. A film végső következtetése talán az, hogy a halál egy lehetséges születésnek az Elődje
A rendező remekül vegyíti a filozófiákat és a különböző vallások tanait, és próbál egy koherens egészet alkotni az egészből.

Tovább nem ragozom, mert időm sincs nagyon, de ha valakinek van kedve, filozófálhatunk itt vagy az offtopicban

Az ajánlás nem egészen tökéletes, mert aránylag ismert a film és az alkotó is, de a film minősége nem hagy kivetnivalót, így a jó arányba billen. Köszi, Dani!

Imádom a jó filmeket, amikor nem kell szenvedni a nézésével, és örömként élem meg, nem feladatként mint sok esetben. Szerencsém van, hiszen mind itt, mind odaát jó az aktuális film, így az általános hangulatom is javult egy keveset (nm mintha befolyásolná amúgy).

Ponty:
9/10

[Faust]

Köszönöm, majd rákeresek.

[sjd]

Egyáltalán nem erőlködés volt részemről, inkább az hogy értsük meg a filmet az hogy 8ast adsz vagy 2est teljesen lényegtelen a pontozás a legutolsó szempont, a lényeg hogy a film lényegét, filozofikus tartalmát értsük meg.Pont változtatás meg elvileg megbeszéltük ne legyen, úh engedelmeddel vissza is írtam 2esre.

Bocs, rossz szóhasználat volt, azt akartam kifejezni, hogy "erőfeszítéseid ne legyenek hiába"
Azt meg rögtön az értékelésnél mondtam, hogy ha valaki értelmesen el tudja magyarázni, akkor kap egy pluszpontot a film, szóval ezt annyira nem érzem utólagos változtatásnak.

Pofátlanságnak érzem egy ilyen mély, sokrétű, szerteágazó film esetében az alig másfél órás hosszúságot, ennek legalább egy két óra kijárt volna. Az utolsó 20 percen érződik, hogy hirtelen, gyorsba le akarja zárni a filmet, mintha elfogyott volna az ötlet, ill. a forgatókönyv - avagy a stúdió pofázott bele.

Azért azt tudni kell, hogy elég nehezen sikerült összekalapozni a pénzt rá (némiképp jogosan, hiszen a film végül még a költségeinek felét sem hozta vissza), és az eredeti tervhez képest rengeteg dolgot meg kellett változtatni (elsősorban a vizuális-CGI részéről)
Viszont a Noéhoz hasonlóan ebből is van képregény, az nem tudom melyik tervezési fázisban készült, lehet hogy abban benne van minden, amit hiányoltál innen.

[Bob_Marley]

Mindenesetre én jobban gyötrődtem, mint a fsz, maradjunk ennyiben
Lásd, h nem erőlködtél feleslegesen, megkapja a film azt az egy pluszpontot.

Egyáltalán nem erőlködés volt részemről, inkább az hogy értsük meg a filmet az hogy 8ast adsz vagy 2est teljesen lényegtelen a pontozás a legutolsó szempont, a lényeg hogy a film lényegét, filozofikus tartalmát értsük meg.Pont változtatás meg elvileg megbeszéltük ne legyen, úh engedelmeddel vissza is írtam 2esre.

[Faust]

Kicsit félve is láttam meg az ajánlást, mert nem hagyott bennem akkor mélynyomókat.

A forrás

Na végre, ezt is megnéztem, hónapok óta tervezgetem, mivel az egyetlen kimaradt filmem Aronofskytól, akit személy szerint eléggé csipázok.

Nem egyszerű egy ilyen filmről írni, elég sokat gondolkodtam róla megtekintés közben, és utána is.

Javarészt adom, amit veb írt: gyönyörű film, már csak az elképesztően jó fényképezés, és a zseniális muzsika miatt is. Előbbi különösen tetszett, képileg (és szerintem máshogy is) ez Aronofsky legmélyebb filmje. Meg kell hogy mondjam, nem is igazán "eronofszkis", hiszen a rendkívül szikár Pí, a jellegzetesen torzult Rekviem, és a dokumentarista, javarészt kézikamerázott Pankrátor és Fekete hattyú közé ékelődött Forrás képi világa teljesen letisztult (semmi kamerarángatás, semmi szemcsésség, semmi torzítás, kirívóan furcsa mozgás), nyugodt, andalító, művészi. Operatőrként azt kell hogy mondjam, le vagyok nyűgözve.

Maga a film is ilyen: Aronofsky filmográfiájában itt rugaszkodott el legjobban a való világtól (meg a Fekete hattyú utolsó fél órájában), és három síkon, három világban fut egyszerre a történet, a múltban (a könyvben), a jelenben, és a jövőben (ez számomra nem teljesen világos, de én Tom tudatalattijaként fogam föl). Néhol elég nagy az átjárás, de aztán szépen lassan letisztul a kép, kivéve a harmadik világgal kapcsolatban, az utolsó bő 10 perc meg számomra abszolút sötétség, csak tippelgetni tudom, hogy Tom tudatalatt megbékélt Lizzi halálával, és hogy esetleg maga a jövő is a könyv része, méghozzá a tizenkettedik fejezet: amit Tom írt. A jelenben nem tudjuk, mi történt, de a könyvet úgy "alakította", hogy legalább ott szerelmével lehessen, örökre.

Nekem legalábbis ezt sugallja ez az egész.

Pofátlanságnak érzem egy ilyen mély, sokrétű, szerteágazó film esetében az alig másfél órás hosszúságot, ennek legalább egy két óra kijárt volna. Az utolsó 20 percen érződik, hogy hirtelen, gyorsba le akarja zárni a filmet, mintha elfogyott volna az ötlet, ill. a forgatókönyv - avagy a stúdió pofázott bele. Mellékes, de a Videodrome-nál is ezt éreztem, ott is bár számomra igen impresszív az utolsó bő negyed óra-20 perc, mégis maga a film totál elveszíti a fonalat, mintha hipphopp gyorsan be kellett volna fejezni a filmet.

A színészek nagyon jók, bár őszintén szólva és Rachel Weiszt sosem szerettem. Ellentétben Hugh Jackmannel, akit talán itt láttam a legjobb szerepében,már ami a drámai vonalat érinti. Abszolút hihető, átérezhető figura, szerintem zseniálisan megformálva. Igazából, bár a történet szerint nem így kéne lennie, mellette Weisz is csak mellékszereplő.

A zenét már említettem, nagyon erős oldala Aronofsky filmjeinek, Mansell itt is fején találta a szöget, gyönyörű zenét hallhatunk végig.

Szóval nagyon tetszett a film, de fel is idegesített, mert úgy érzem (és szerintem a rendező úr is), hogy többet érdemelne. De ezen túllendülve is talán a második helyre befér a Faust-féle Darren Aronofksy topháromba, mögötte a Pankrátorral, előtte a Fekete hattyúval. A Pít csak egyszer láttam, akkor nem győzött meg túlságosan, a Rekviemért pedig régen rajongtam, de az évek során minnél többször láttam, annál kevésbé tetszett.

Ez viszont megérdemel egy nyolcast nálam. Köszönöm szépen az ajánlást, JÓ ajánlás volt. Mert lehet, hogy sokan ismerik, de szerintem a heroldésmódot, és az ajánlott filmek kb. 70%-át kb. senki nem ismerte, és egyik rosszabb volt eddig, mint a másik, tisztelet az üdítő kivételeknek. Elnézést, ha ezzel tán megsértettem valakit.

Szóval 8/10.

[carlos636]

A forrás

Ezt pár éve elkezdtem már nézni, de valami ok miatt akkor abba kellett hagynom, azóta meg elfelejtődött. Kicsit félve is láttam meg az ajánlást, mert nem hagyott bennem akkor mélynyomókat. Szerencsére félelmem alaptalan volt, nagyon tetszett. Jól meg volt csinálva a 3 cselekmény száll és kifejezetten tetszett, ahogy az átmenetet megcsinálták, amikor egy síkról a másikra váltottak. Szerintem H. Jackman nagyon jól játszott és a mellékszereplők is hozták az elvárt színvonalt. A sztori végig letudott kötni.

8/10

A fiatalkorút pár nap múlva megnézem és értékelem.

[sjd]

[quote="Bob_Marley"][/quote]

Mindenesetre én jobban gyötrődtem, mint a fsz, maradjunk ennyiben
Lásd, h nem erőlködtél feleslegesen, megkapja a film azt az egy pluszpontot.

[Bob_Marley]

De mi a helyzet a sráccal? Neki meg volt egy amerikai csaja, akit lelőttek az ellenállók és azért vall szerelmet a zuhany alatt reggel? Ő miért van úgy oda egy éjszaka után? Vagy hogy miért viselte ilyen jól, hogy a nő szerelmének tulajdonképpeni pótléka? (az utolsó mondatoknál megfordult a fejemben, hogy az egész szereplő csak egy metafora, de azt hiszem nem ezt akarta kihozni végül a film)

Hopp-hopp valaki ezt is meglátta benne
Igen szerintem a férfi báb szerepe többek között ezért is van, mert a férfit mint szereplőt egyfajta metaforaként tekinthetjük a megnyugvás és az izgalom egybegyúrásaként.
Amiket írtál nagyon jó kérdések, s ezért jó film szerintem, mert nem egy "sablon" sztori, szájbarágósan, hanem sejtelmes, s több dolgot lehet meglátni benne.
Én úgy gondolom, hogy a film lényege s amit beakar mutatni az az a szituáció, mikor egy szerelmet elhagysz, bolyongsz a világban keresve az utadat, s egy újjal találkozol, viszont még benned van a gyötrődés a régi szerelem miatt, s sok minden erre emlékeztet, ezért volt a nő kiemelve, mert a férfi bárki lehetett volna, ezért is írtam ez a film nem egy puszta fizikailag képernyőre vitt szerelmes történet, hanem egy filozofikusabb film, egy lelkiállapot bemutatás a gyötrődés a régi és az új között.
De visszavonom értetted te ezt mert amit írtál erre utal Csak mint írtam is ez a film olyan, hogy figyelni kell ezerrel, s "élni" a szereplővel a gondolatával, ahogy írtad a Shakespeare-i mondataival, mert itt nem a történet a lényeg hanem a lelkiállapot változás, gondolatvilág.
Az igaz, hogy ha nem volt ilyen helyzet előtted, akkor nehéz együtt "lélegezni" a főszereplőkkel, s ezért talán nem jött át a dolog, pedig hidd el nagyon jó kis film ez

[sjd]

nagyon fontos kép, hogy mikor felébrednek a nőnek bevillan a srác kézmozdulatáról a német szerelme (ott is a hirtelen bevágás ahogy fekszik a vérben a német katona)

ez megvolt, még külön ki is hangsúlyozták, ahogy a mesélgetésben a német katona szerepét átveszi a japán srác (átváltanak e/2-be). Nagyon sok igazság van abban, amit írtál, csak mindez a nővel kapcsolatban.

De mi a helyzet a sráccal? Neki meg volt egy amerikai csaja, akit lelőttek az ellenállók és azért vall szerelmet a zuhany alatt reggel? Ő miért van úgy oda egy éjszaka után? Vagy hogy miért viselte ilyen jól, hogy a nő szerelmének tulajdonképpeni pótléka? (az utolsó mondatoknál megfordult a fejemben, hogy az egész szereplő csak egy metafora, de azt hiszem nem ezt akarta kihozni végül a film)

Mindenesetre abban igazad van, hogy nem értettem. A fenti része még mindig hiteltelen, de bárhogy is legyen, számomra a film nem adta át azokat az érzelmeket, amiket olyan nagyszabásúan ábrázolni akart. És (bár tudom, hogy ezt gyökérség bármennyire is áthárítani) ez részben a készítők hibája, mert egy dolog egy ilyen karaktert mutogatni és egy másik együtt érezni vele (ld. kanty-ot, aki már volt ilyen szituban, neki egyből könnyebben ment)
Ebből a szempontból örülök a mostani ajánlásomnak, mert meglátod majd, hogy az is egy hasonló dolognak kerít elképesztően nagy feneket, és sztem mégis egészen jól sikerül neki.

[Bob_Marley]

sjd bocs hogy ezt írom, de nem értetted akkor a filmet.
Vegyük hogy egy félre dugással indulunk (nagyon lesarkítás s a helyszín sem véletlen hogy Hiroshima mert ahogy a nő is mondja hol talál rá ismét egyfajta "bizsergő" érzés??? pont Hiroshimában paradox módon ), de nagyon fontos kép, hogy mikor felébrednek a nőnek bevillan a srác kézmozdulatáról a német szerelme (ott is a hirtelen bevágás ahogy fekszik a vérben a német katona)
A film számomra több dolgot is előhoz nem csak hogy dugtak, félrevonultak szenvedtek, ahogy neked, először is kezdem azzal, hogy a nő a problémák elől a megaláztatás elől is próbál elszakadni s paradox módon ezt Hiroshimához köti (mint említettem) . Ehhez hozzájön hogy szerelmes lesz (az hogy azt mondjuk de hát hogy 30 perc után, az megint nem igaz mert a film egyik zseniális dolga, hogy az idősíkok használatával mélyedünk bele a nő gondolataiba s értjük meg esetlegesen 1 óra után, hogy mit miért mondott a 20ik percben) a srácba, de nem akarja ugyanazt átélni (itt megjegyzem Nevers mint helyszín sem véletlen Világháború után egyfajta nacionalista "fellegvárként" tekinthető városka, s pont itt is a kettősség hogy FRANCIAKÉNT egy NÉMETBE beleszeretni, megbocsáthatatlan bűn illetve ami a filmben is elhangzik szójáték hogy Nevers-Never-Soha motívumként arra utalva, hogy az ottani szenvedését soha nem fogja feledni a nő ) s próbál feledni, erről szól a film.Itt nem csak a fizikai puszta szerelemről van szó a japán férfi iránt, hanem az emlékek miatti vonzódás a megnyugvás alakjaként is tekinthető férfi iránt (ezért mondja el neki a történetét, mert benne megbízik), akinek többek között ezért van kisebb szerepe, mondhatni báb, mert az igazi harc a nő agyában, lelkében történik.Erre van a hirtelen vágás technika is, ahogy az agyában törnek fel olyan emlékek amiket próbál feledni.S igazából szerelmet érez a japán férfi iránt az emlékek miatt, illetve a békesség miatt (ezért is fontos hogy Hiroshima a helyszín mert a megnyugvást egy olyan helyen találja meg ahol milliók haltak meg) s az agyában lévő harc, hogy ez nem történhet meg félve az ismétlődő megaláztatástól, s ez a kettős érzés van benne a filmben.S a reménytelenség, hogy feledni nem képes, mert a szerelem erősebb.

Az hogy családos stb, arról valóban nem igazán tudunk meg semmit, de akár elképzelhető hogy érdekházasság, főleg a Nevers-i helyszín ismeretében, s a politikai háttér miatt, illetve a kisváros, kor miatt is, így nem gondolom hogy "hiteltelen" lenne a gondolat hogy beleszeret egy férfiba családosként, főleg hogy az a férfi az igaz szerelmére emlékezteti.

[kanty]

Hajsza a föld alatt

Idegesítő karakterek, sablon sztori, érdekes befejezés, így tudnám nagyon röviden összefoglalni.
A karakterek számomra nagyon irritálóak voltak, kezdve a négy nagypapi kinézetű gengsztertől, folytatva a flúgos polgármesterrel, megspékelve pár rendőrrel, de ők zsaruk, tőlük mást nem is vártam. Néha csak röhögtem, hogy milyen oda nem illő párbeszédek folytak le.
Kb. az utolsó tíz percig untam, aztán onnan kezdve kicsit érdekesebb volt, a vége pedig kifejezetten tetszett, ez dob is egy pontot az egészen.
4/10.

[visca el barca]

veb.: direkt olyan filmet akartam ajánlani, ami nem túl szájbarágós (pedgi alapvetően én sem szeretem ezt), így legalább Bob-nak is fog valami benne tetszeni

persze, persze, nincs ezzel semmi probléma, csak megjegyeztem, hogy nekem jobban tetszett volna. de ugy gondolom h a film vonulatához egyébként teljes mértékben egy ilyen befejezés illett.

[sjd]

Sokszor évek sem elegendőek, ahhoz, hogy valakiben tökéletesen megbíz, aztán jön egy szituáció, egy személy, akinek nem tudsz ellenállni, semmilyen tekintetben.

Nekem pont ez volt a hiteltelen. Volt egy egyéjszakás kalandjuk, amibe valahol reggel tájékán kapcsolódtunk be, amikor már azt láttuk, hogy olyan szerelmesek, mintha éppen most jegyezték volna el egymást. Egyrészről ez teljesen bevezetetlen volt, másrészről sztem még ha be is mutatják, hogy mennyire egymásra találtak, akkor sem lett volna egészen hihető.

De az hogy a reménytelen szerelem, s annak ábrázolás 3 percnél többet nem ér, azt azért gondoljuk át

Ez így nekem nem a reménytelen szerelemről szólt, hanem egy (félre)dugásról (tekintve, h mindkettőjükről kiderült, hogy házas, sőt, a nőnek gyerekei is vannak), amit a srác borzalmasan nem tudott feldolgozni, a csaj meg elképesztően határozatlan volt. Ez utóbbiról szólt a film utolsó fél órája, hogy a nő mászkál össze-vissza, a srác meg követi. Arról nem is beszélek, hogy a nő 14 év után nem tudta túltenni magát az első szerelmén, és mindezt a férfival osztotta meg. Akármennyire is szerelmes lehetett szegény fickó, azért engem kicsit idegesített volna, hogy a nő, akiért odavagyok, folyamatosan az első szerelméről sír.

Nem feltétlenül szándékozom tagadni, hogy elképzelhető ilyen gyors egymásra találás, csak egyrészről mivel minden bevezetés nélkül, és ilyen körítéssel adagolták, számomra ez nem a reménytelen szerelemről szólt, hanem valamiféle szex alapon kialakuló kapcsolatfüggőségről. Sokkal jobb lett volna, ha a találkozásuktól indulunk (akár flashback-ekkel is, bár nemtom miért várok ilyet 1959ben), de így az egyetlen kapcsolódási pont a két ember között nekem úgy tűnt, hogy az volt, hogy a nő úgy érezte, hogy a pasinak mesélheti el a lelőtt német fiúja sztoriját. (De hogy ezt megint miért érezte így stb.)
Szóval itt többet kellett volna elhinnünk, mint ami ábrázolva volt, innentől kezdve pedig számomra nincs sok értéke az egésznek.

(s akkor abba nem megyek bele, hogy 1-1 hirtelen vágás az agyadban lévő kuszaságot is reprezentálja amikor ilyen lelkiállapotban vagy de gondolom erre azt mondod belemagyarázás )

Hát tényleg, bocs, de hagyjuk már az ilyeneket. (Ha meg kétszer balra fordulnak a kamerával, az azt jelenti, hogy a főhősnek volt egy múltbeli traumája, amelyen felülemelkedve készül valamilyen hőstettet végrehajtani?) A filmnek az a dolga, hogy bemutasson, átadjon dolgokat, ezt pedig a képek segítségével tudja. Ha ez hiányosan működik, akkor gáz van, bármilyen művészi céllal is történik.
pl. nem hiszem, hogy sok értelme lenne egy olyan zenének, amit direkt dobozhangzással vesznek fel, csak hogy reprezentálja az alkotó szomorúságát. Fél perc után vérző füllel nyomnád ki.
Szerintem pont ezek azok a dolgok, amelyeket a színészeknek, forgatókönyvnek, rendezőnek kell átadnia akár fullHD-ban is (pl. úgy, hogy nem ilyen shakespeare-i körmondatok és gondolatokat ad a szereplők szájába), és nem a megjelenítő eszközök csorbításával gyártani ilyen kétes metaforákat. Így maximum az én fejemben lett tőle kuszaság.

veb.: direkt olyan filmet akartam ajánlani, ami nem túl szájbarágós (pedgi alapvetően én sem szeretem ezt), így legalább Bob-nak is fog valami benne tetszeni

[visca el barca]

a forrás

miután kétszer láttam már, először ugy gondoltam letudom egy kétsoros "jó volt, de nem értettem mindent, de nem rossz hatpertízzel", aztán mivel sajnos az időm durván engedi, gondoltam megtisztelem már az ajánlót azzal, hogy megnézem harmadjára is.

ez egy fantasztikusan szép film, de nem jó. kicsit olyan érzésem vele kapcsolatban, mint mikor itthon rám jön az 5 perc és valami ujat, finomat akarok főzni-sütni. keresek egy király receptet, megnézem az összetevőket és taknyom-nyálam egybefolyik a gyönyörtől. aztán megcsinálom, közben háromszor elélvezek, de mikor a végeredményt megkóstolom valahogy nem jó (és most tekintsünk el attól h nem tudok főzni )
valahogy a film is ilyen. nagyon jó forgatókönyv, fantasztikus képek, elsőosztályú zenék, remyvel ellentétben sztem a színészek is odateszik magukat. ezek külön külön lenyűgözően hatnak, de együtt valahogy nem működik. ezt éreztem az első két nézéskor is, ezt érzem most is. próbálnám megfogni h mi nem működik, de valahogy nem megy. és itt nem arról van szó, hogy nem értem a filmet, hanem valami más hibádzik.
de ahogy olvasgattam máshol, nem csak nekem vannak ilyen problémáim az alkotással kapcsolatban.
nem véletlenül mondják aronofsky rajongói (köztük én is) hogy talán ez a mester leggyengébb filmje. érezni rajta h valami nagyot akart dobbantani, de túl sok lett. pedig szép a hármas szál (ami tulajdonképpen csak a jelen, hisz a mult és a jövő megjelenítése csak a fantázia műve), de nekem valahogy soknak hat. néhol meg már túl giccses, művészi, erőltetett, amit mi már nem szeretünk. ritkán írok ilyet egy filmmel kapcsolatban, de én azt is felrónám hibaként, hogy túl rövid. ennek a filmnek minimum két óra kijárt volna.
a három síkról
1. vagyunk ugye a jelenben, teljesen világos. egy halálos beteg, s a halál gondolotávál már megbékélt asszony, és a tudós férje, aki mindent maga mögött hagyva csak a rák gyogymodját kutatja.
2. valahol a 15-16. századi spanyolország. ugye ez egy fantáziavilág, izzi világa, ahol a gonosz, mindenkin átgázoló inkvizítor a rák, a "tree of life" meg a rák ellenszere.
3. harmadikként itt van nekünk tom dimenzión kívüli világa, ahol megint minden csak a gyógymód megtalálásáról és az elfogadásról, vagy éppen nem elfogadásról szól.

én a 3. világot tul erőltetettnek, túl műnek érzem, nagyon nem tetszett. az viszont nagyon jól meg van csinálva, ahogy tom, három különböző karaktert és "történetet" megtestesítve jelenik meg. érdekes az is ahogy izzi a jelenben sorsával megbékélve él, míg a vágyaiban (?) (ez lenne a mult) épp a fel nem adásról tanuskodik. az is tetszett, hogy a férfira bízza a könyv befejezését, és még az is belefér, hogy a jelent leszámítva, mindenhol happy end lett a vége. az utolsó 15-20 perc nekem már nagyon kusza, minden tiszta szimbólum (ahogy például az élet fája felemészti tomot), s ritka eset, de sokkal jobban szerettem volna egy "szájbarágós" véget a filmnek.

dióhéjban ennyi, ahogy visszaolvastam, nem sok értelmeset írtam, nézzétek el, napok óta nem alszom, zombiként funkcionálok.

szóval minden szép és jó, első rangú szereplők, elsőrangú forgatókönyv és zenék, minden klassz, de valahogy együtt nem klappolnak a részek.

hogy hány pontot adjak fogalmam nincs, de legyen

hétfélpertíz

ajánlásnak egyrészt rossz volt, mert tul ismert film, viszont olyan szempontból jó, hogy nagyon összetett és lehet(ne) róla jó sokat értekezni.

azért köszi

[kanty]

Egy bónusz pontot még felajánlok az értékelésbe, ha valaki meg tudja magyarázni elfogadhatóan a következőt: ennek mi értelme volt, és arról biztosan kellett volna-e egy másfél órás filmet csinálni?

Az, hogy van két ember. Két teljesen más világ, szinte semmiben sem hasonlítanak. DE mégis társra lelnek a másikban, mégis olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy olyan dolgokat is megosztanak a másikkal (egy vadidegennel), amiről csak ők tudnak.
Hogy mennyire érdekesek az emberek, mennyire más lehet egy-egy kapcsolat. Sokszor évek sem elegendőek, ahhoz, hogy valakiben tökéletesen megbíz, aztán jön egy szituáció, egy személy, akinek nem tudsz ellenállni, semmilyen tekintetben.
A másik a szerelem. Tudod, hogy nincs jövőtök, tudod, hogy Te a fehér, Ő a fekete, de mégis vonz, mégis szinte mindet megadnál, azért, hogy még egy egy kevés időt a másikkal lehess.
Nekem ezt jelentette ez a film.

Ja és, ha már pontozás és mindig felhozzátok, hogy én miképpen pontozok , akkor én sem mehetek el a KÉÉT pont mellett. Ha jól tudom ez filmklub csúcs.

[Bob_Marley]

Én már nem írok hosszan, mert már így is lehurrogtál hogy beléd kötök Meg nem is akarlak meggyőzni majd remélem megteszi más a plusz pontért De az hogy a reménytelen szerelem, s annak ábrázolás 3 percnél többet nem ér, azt azért gondoljuk át Mondhatnám úgyis ha neked csak ennyit ér meg (s akkor abba nem megyek bele, hogy 1-1 hirtelen vágás az agyadban lévő kuszaságot is reprezentálja amikor ilyen lelkiállapotban vagy de gondolom erre azt mondod belemagyarázás ) akkor nem a filmben volt a hiba....

Meg a zenére is könyörgöm sjd ne készíts ki, csodálatos volt a zene alatta főleg a pincés jeleneteknél.

[sjd]

Hiroshima mon amour

Időnként eszembe jutott az a Monty Python skeccs a francia feliratos filmről

Nekem nem, hogy eszembe jutott, hanem konkrétan arra gondoltam, hogy az egy tökéletes 3 perces összefoglalása lett volna az egésznek. (Amennyinél többet egyébként sem érdemelt volna ez a történet)
Olvastam, hogy eredetileg dokumentumfilmnek készült, úgy tűnik a rendező valahol a 15. perc táján gondolta meg magát (bár ne tette volna). Addig egészen érdekes is volt a film, viszont ami utána következett, az mesterkéltségben és színpadiasságban alulmúlt egy Shakespeare-királydrámát. (De még előtte is az, ahogy mondták a bombás képsorok alá a szöveget, mintha valamilyen impresszionista szabadvers lett volna.) A zene kapcsán felmerült bennem, hogy csak egyféle recept létezett akkoriban, amit a TV-macitól kezdve a horrorfilmekig mindenhova bedobtak, és mindegyiknél ugyanolyan borzalmasan idegesítő volt. A vágás szintén tragikus volt, jó hogy nem mondat közepén vágták el a jelenetet.
A srác nevetséges Ted Mosby-komplexusát nem is hozom már fel, de azt hiszem tipikus példa arra, hogy mennyire nagy feneket lehet keríteni a semminek. Luinak 100%-ban igaza volt.

Értékeljünk:
+első 15 perc legalább tetszett
+utána relatíve rövid volt a szenvedés (bár nagyon hosszúnak tűnt)
1+1=2
2/10
Egy bónusz pontot még felajánlok az értékelésbe, ha valaki meg tudja magyarázni elfogadhatóan a következőt: ennek mi értelme volt, és arról biztosan kellett volna-e egy másfél órás filmet csinálni?

[bence-barca]

Jól leírtam, hogy valaki vagy imádni, vagy utálni fogja, erre egyből jött két 7,5 értékelésként És ráadásul úgy néz ki, mindenki látta már

Hát ez várható volt. Én filmemnél is erre számítottam, látszik is rajta. Jöttek rá 8 körüli pontok, de 3 körüliek is...

Amúgy őszintén ez tényleg egy olyan film, h már valsz többen látták, mert aki szeret filmezni ahhoz azért ez eljut. Már csak Aronofsky miatt is. De aki nem ismeri és tetszeni fog neki, az jól jár majd vele