2012.12.23. 16:34:26
Carandiru
Rossz brazil filmmel még nem igazán találkoztam, ehhez még hozzájön, hogy imádom a börtönfilmeket, imádom a brazil kultúrát. Ezek után elég sokat vártam a filmtől, amit nem igazán kaptam meg.
Az első egy órában nem értettem, hogy mi akar ebből lenni. Milyen irányba halad a történet? Bemutatnak néhány rabot, aki pont olyan, mint a többi, de egyik sem volt olyan, aki kivívta volna a szimpátiámat vagy, aki antipatikus lett volna. Pedig ez nagyon fontos, legyen egy karaktered, aki a néző szeret vagy gyűlöl, a lényeg, mindenképp kösse le a figyelmét. Itt pont ez volt a problémám, a rabok egyszerűen túl jelentéktelenek voltak.
A további részek sincsenek eléggé jól felépítve. Nagyon sokáig úgy tűnik, hogy a rabok jól elvannak, meg vannak elégedve az ottani körülményekkel. Aztán egyszer csak lázadni kezdenek. A rendőrség közbe lép, de ez az egész razzia, az egész film leggyengébb pontja. Számomra ez a film az ottani romlottságot, az ottani szinte elviselhetetlen körülményeket mutatja be. Ehhez viszont sehogy sem passzol, hogy a rendőrök úgy viselkednek, mintha egy zs kategóriás akciófilmből léptek volna ki. A végén a jelenet a lépcsőkről leözönlő vérrel, majd a megtisztulással is sántít. Egy erkölcsileg romlott társadalomban, az egyik romlott fél tisztítja meg a másikat?
Azért voltak pozitívumok is. Itt is érezhető, a brazil filmekre jellemző hangulat, a mocsok, de az is, hogy nem egy pesszimista népről van szó. Persze lehet, hogy csak az általam eddig látott brazil alkotások tették túl magasra a mércét. Hasonló témájú a Tropa de Elit sorozat is, de talán jobb, ha a kettőt nem hasonlítom össze. Az élet ízű, ez ahhoz képest kicsit meseszerű.
Összességében erősen középszerűnek mondhatnám, de unalmasnak nem annyira. Köszönöm az ajánlást.
5/10
Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.