Django elszabadul
Akkor én is elkezdtem a 2013-as Oscarra jelölt filmek megnézését, és azt szeretném, hogy a gáláig meg tudjam nézni mind a kilenc alkotást.
Tarantinotól nem nedvesedik a micsodám, mint egyeseknek, de a rendező nagyságát elismerem, és mindig pozitív lelkülettel ülök le a filmjei elé.
Vártam egy modern tarantinoi western filmet, de pár dolgot meg kell említenem:
ugye a rendező igyekszik az általa is szeretett vadnyugati kultuszból, filmekből átvenni valamit, kibővítve saját technikájával és a jelenkor nyújtotta lehetőségekkel. Bejön a rabszolgaság, etnikai megkülönböztetés témája. A filmes ismereteim szerint -javítsatok ki, ha tévedek-, nem igazán volt jellemző a fekete-fehér ellentét/párhuzam boncolgatása, maximum csak érintőlegesen. Tarantino ezzel saját ízlése szerint alakította a történetet, talán saját magának is akart ezzel valamit üzenni, vagy más okok is állhatnak a háttérben, ki tudja. Arra akarok kilyukadni, hogy valahogy számomra, és talán mások számára is, a megszokott, talán klisés, vadnyugati világ nem tud visszajönni ennek a toposznak a beiktatásával, de legyen ez a személyes problémám.
Minden film előtt attól rettegek, hogy hopp, egy idő után unalmas és érdektelenné válik az alkotás, Tarantinonál ez nagyon is jelen van,
sjd kolléga utalt is rá. Valahogy ez van nálam is, a film körülbelül film harmadik órájától már majdnem átment teljesen unalmassá, a vége megmentette mint sok esetben. Egyre több rendező bővíti ki a játékidőt, hogy elképzeléseit és/vagy a forgatókönyv tartalmát teljes mértékben a nézők elé tudja tárni. Ezt sokszor a nézők megorrolják, és beleunnak a filmbe, részben érthető. Bár nem egy ültömben néztem a filmet, de azért mégis az unalomskálám hetesen volt kb.
Nagyjából ezek lennének, amik szíven szúrtak engem de, most jöjjön ami jó volt.
a karakterek. Ugye tudjuk Tarantinoról, hogy egyik nagy erőssége a nagyon jó jellemábrázolás. Minden bejött nekem kezdve a doktor német akcentusától, Django selyemruhájáig minden. Számomra di Caprio karaktere, Calvin volt a legtutibb. Nagyon adta a felsőtízezerbeli sznob karaktert, egyszerre volt elegáns és vad, állati és értelmiségi. A színész nagy teljesítményt hozott össze, sajnos kevés volt a játékidő, az utolsó képkockák pedig nagyon nagyok voltak,
azt gondoltam, hogy ő lövi le Schultzot. Ő volt a rabszolgatartásnak a csúcsa, kihasználta maximálisan a munkaerő minden előnyét. Ugyanakkor nem tűnt annyira ellenszenvesnek, hiszen befogadott két messziről jött idegent, de viszont megvoltak a maga kis elmebeteg játékai, bár ezt írhatnánk a kor számára?
Tökéletesen élt a saját birodalmában, megingathatatlan volt a királyi székben.
a rendezés: Tarantino minden stílusjegyét hordozza a film, jelen vannak a nagy párbeszédek, amik elsősorban -a pisztolyos jeleneteket kivéve- a cselekmény elsődleges mozgatói, a rendező ezeket használja fel a karakterépítés fő eszközeként. Ugyanakkor megtalálható a naturalista, de
fogyasztóbarát jelentek száma is, amik akarva akaratlanul hatnak az ember lelkére, és arra ösztönzik, hogy a képernyő előtt maradjon. Úgy látszik, -vagy csak én nem voltam eddig figyelmes-, hogy a Django elszabadul c. filmjében a rendező különösen odafigyelt a zenei minőségre, és kezdve a Morriconere hasonlító főcímzenétől a hip-hop stílusáig jobbnál jobb darabok kerültek a filmbe, ez mindenképp pozitív.
Mint minden western filmben, a táj, mint a hőst segítő elem jelenik meg, úgy tűnik, hogy Shultzéknak a tél sem okozott fejfájást, a rendező ezzel is fokozta a néző elégedettségét, hiszen nem ér semmit egy western lovaglós jelenet nélkül, ahol a vadnyugat csodaszép tája (naplementében) jelenik meg
.
Amúgy Tarantino mikor lett ennyire, hogy is mondjam, igazságosztó? Előző filmjében a zsidók állnak bosszút, most a feketék? Mondom ezt most rasszizmus nélkül, csak érdekes.
Django pozitív hős a szemetekben? Idézek az origoról:
Tarantino egyértelmű és viszonylag egyszerű hősnek állítja be Djangót - noha az minden differenciálás nélkül és mit sem csökkenő meggyőződéssel végez ki ugyanúgy szadista főurat, mint fehér könyvelőt, úrinőt vagy egyszerű, ártalmatlannak tűnő fehér munkásokat. Márpedig ha egy westernben megkérdőjeleződik a főhős morális felsőbbrendűsége, azon az egész film megcsúszhat.. Érdekes azért ez...
Szerintem
Shultz bukása is elsősorban az ő műve. A doki figyelmeztette a hátulütőkre, hogy kevésbé élje bele magát a szerepébe, legyen csendben, ne pofázzon, stb, ez kelthetett gyanút abban a vén ffejben, már bocs.
Kb ez az, amit föltétlenül le akartam írni, pontszám talán:
7.5/10
Ha eszembe jut valami, még leírom
A főhős elnyeri asszonykáját, mindenki másnak meg leves. De ha nagyon belemélyedünk, akkor Schulz-nak azért kellett halnia, mert nem bírta el az önbecslése a kézfogást. Ha lepacsizik a góréval, akkor elvileg mehetnek szabadon. Uh minimum annyira köszönheti magának, mint a galambpárunknak 
Összes közül a kedvencem a "Jack Sparrow kapitány otthona" 
Akkor megnézem máshol, eddig ezt nem tudtam. Bocsi, én hibám. 
) el is halászom tőled a kritika jogát, a ZDT meg am. is nálam van. 