kanty írta:Sokszor évek sem elegendőek, ahhoz, hogy valakiben tökéletesen megbíz, aztán jön egy szituáció, egy személy, akinek nem tudsz ellenállni, semmilyen tekintetben.
Nekem pont ez volt a hiteltelen. Volt egy egyéjszakás kalandjuk, amibe valahol reggel tájékán kapcsolódtunk be, amikor már azt láttuk, hogy olyan szerelmesek, mintha éppen most jegyezték volna el egymást. Egyrészről ez teljesen bevezetetlen volt, másrészről sztem még ha be is mutatják, hogy mennyire egymásra találtak, akkor sem lett volna egészen hihető.
Bob_Marley írta:De az hogy a reménytelen szerelem, s annak ábrázolás 3 percnél többet nem ér, azt azért gondoljuk át
Ez így nekem nem a reménytelen szerelemről szólt, hanem egy (félre)dugásról (tekintve, h mindkettőjükről kiderült, hogy házas, sőt, a nőnek gyerekei is vannak), amit a srác borzalmasan nem tudott feldolgozni, a csaj meg elképesztően határozatlan volt. Ez utóbbiról szólt a film utolsó fél órája, hogy a nő mászkál össze-vissza, a srác meg követi. Arról nem is beszélek, hogy a nő 14 év után nem tudta túltenni magát az első szerelmén, és mindezt a férfival osztotta meg. Akármennyire is szerelmes lehetett szegény fickó, azért engem kicsit idegesített volna, hogy a nő, akiért odavagyok, folyamatosan az első szerelméről sír.
Nem feltétlenül szándékozom tagadni, hogy elképzelhető ilyen gyors egymásra találás, csak egyrészről mivel minden bevezetés nélkül, és ilyen körítéssel adagolták, számomra ez nem a reménytelen szerelemről szólt, hanem valamiféle szex alapon kialakuló kapcsolatfüggőségről. Sokkal jobb lett volna, ha a találkozásuktól indulunk (akár flashback-ekkel is, bár nemtom miért várok ilyet 1959ben), de így az egyetlen kapcsolódási pont a két ember között nekem úgy tűnt, hogy az volt, hogy a nő úgy érezte, hogy a pasinak mesélheti el a lelőtt német fiúja sztoriját. (De hogy ezt megint miért érezte így stb.)
Szóval itt többet kellett volna elhinnünk, mint ami ábrázolva volt, innentől kezdve pedig számomra nincs sok értéke az egésznek.
Bob_Marley írta:(s akkor abba nem megyek bele, hogy 1-1 hirtelen vágás az agyadban lévő kuszaságot is reprezentálja amikor ilyen lelkiállapotban vagy de gondolom erre azt mondod belemagyarázás
)
Hát tényleg, bocs, de hagyjuk már az ilyeneket. (Ha meg kétszer balra fordulnak a kamerával, az azt jelenti, hogy a főhősnek volt egy múltbeli traumája, amelyen felülemelkedve készül valamilyen hőstettet végrehajtani?) A filmnek az a dolga, hogy bemutasson, átadjon dolgokat, ezt pedig a képek segítségével tudja. Ha ez hiányosan működik, akkor gáz van, bármilyen művészi céllal is történik.
pl. nem hiszem, hogy sok értelme lenne egy olyan zenének, amit direkt dobozhangzással vesznek fel, csak hogy reprezentálja az alkotó szomorúságát. Fél perc után vérző füllel nyomnád ki.
Szerintem pont ezek azok a dolgok, amelyeket a színészeknek, forgatókönyvnek, rendezőnek kell átadnia akár fullHD-ban is (pl. úgy, hogy nem ilyen shakespeare-i körmondatok és gondolatokat ad a szereplők szájába), és nem a megjelenítő eszközök csorbításával gyártani ilyen kétes metaforákat. Így maximum az én fejemben lett tőle kuszaság.
veb.: direkt olyan filmet akartam ajánlani, ami nem túl szájbarágós (pedgi alapvetően én sem szeretem ezt), így legalább Bob-nak is fog valami benne tetszeni
Ami viszont a legjobban tetszett a filmben,az a zárójelenet:
Bob, most már érted, miért szavaztattam meg a társaságot?
sjd ne készíts ki, csodálatos volt a zene alatta főleg a pincés jeleneteknél.
