Lionel Messi múlt pénteken ugyan aláírta az új szerződését a Barcelonával, és ezzel lezárult egy rendkívül sokáig tartó hosszabbítási ügy, de hogy miért kellett erre november végéig várni, arról senki nem beszélt bővebben.
Bartomeu elnök úgy állította be az ügyet, hogy Messi távozására nem volt reális veszély, és csak a piaci körülményekhez kellett igazítani Messi szerződését, de azért ez nem fedi teljesen a valóságot, és elbagatelizálja a szituációt. A kiszivárgó információk alapvetően logikus magyarázatot adnak arra, miért is húzódott eddig a dolog.
Messivel valóban megállapodott a Barcelona még június elején, de ezt csak július elején jelentette be a klub, Messi pedig nem írta alá akkor a kontraktust, mert nem volt Barcelonában – és eleve az esküvőjére, majd a vakációjára koncentrált. Az volt a terv, hogy aláírja a szerződést akkor, amikor ismét edzésbe áll, azonban közbejött a Neymar-ügy. A PSG kifizette a brazil 222 millió eurós kivásárlási árát, ami alapjaiban rengette meg a piacot, de a Barcelona helyzetét és a Messivel kötött megállapodást is…
A klubvezetés megijedt attól, hogy ha valaki képes 222 milliót fizetni Neymarért, akkor bármikor kifizethetnek 300 milliót is Messiért – amennyi a kivásárlási ár volt a júniusban kialkudott szerződésben. Ez az összeg nyilvánvalóan nem állt összhangban a piac változásaival, a klubvezetés hibázott, hogy nem biztosította be előre jobban Messit, bár erre lehet azt mondani, hogy ki gondolta volna előre, mire készül a PSG és Neymar. És Neymar távozása után Bartomeuék azonnal hívták Messi édesapját, hogy kérjék a kivásárlási ár megemelését a korábban letárgyalt 300 millióról.
Ez azonban nyilvánvalóan nincs ingyen, és nem automatikus dolog, még akkor sem, ha Messi klubhoz való lojalitását senki sem vonhatja kétségbe. Újból tárgyalások kezdődtek, és ugyan a klub azt mondta, hogy pusztán időpontot kell találni az aláírásra, valójában egyáltalán nem volt megállapodás. Nem csak protokolláris kérdés volt, hogy mikor ülnek le aláírni a szerződést, hanem haladtak előre a megbeszélések, amelyek végül november végén beértek.
Arról egyelőre nem szivárogtak ki hitelt érdemlő adatok, hogy Messinek pontosan milyen fizetés, és milyen aláírási pénz jár azért, hogy elfogadta a 700 millió eurós kivásárlási árat, de feltételezni lehet, hogy ez a kontraktus szigorúan anyagi oldalról nézve drága dolog a Barcelona számára.
Az a tény, hogy nem szivárgott ki semmi az egyeztetésekről az ősz folyamán, az nagyrészt az ügy súlyának és Messi családjának, az ő lojalitásuknak köszönhető. Mert a korábbi megállapodás tulajdonképpen semmissé vált, Messi eleve nem írta alá, és már a klubnak sem volt megfelelő. Éppen ezért ijesztő dolog belegondolni abba, hogy a Barcelonának tényleg nem volt a játékos által is aláírt szerződése Messivel, és már csak egy bő hónap volt hátra addig, hogy a futballista szabadon tárgyalhasson bármelyik klubbal a jövőjéről.
Hogy ebből a szituációból így keveredett ki a klub, az nagyon nagy részben annak köszönhető, hogy Messi hűséges a Barcelonához, és maradni akart. Egyébként ugyanis alakulhatott volna ez másként is.
