ALMERE „GYERMEKE”

Sergino Gianni Dest 2000. november 3-án született a hollandiai Almere városában, holland édesanya és az országban szolgálatát töltő amerikai katona édesapa gyermekeként. Egész fiatalkorát Almere városában élte, a település pedig mai napig rendkívül közel áll a szívéhez. Ugyanis itt szeretett bele a labdarúgásba. Rengeteget focizott utcán, vagy helyi „dühöngőkben”. Dest elmondása szerint főleg nála idősebb gyerekek és fiatalok ellen játszott, egyiküktől kapta élete talán legjobb tanácsát.

„Az egyik idősebb srác azt mondta nekem: sose stresszelj, ha nálad van a labda. A stressz fura dolgokat csinál veled. Nem leszel önmagad, nem tudod kihozni magadból a maximumot. Ezért mindig maradj nyugodt.” – mesélte Dest az ESPN-nek adott interjújában.

Végül szervezett formában is elkezdett focizni, a helyi Almere City együttesében. A településről érdemes tudni, hogy ez Hollandia egyik legfiatalabb városa, szakértő mérnökök és építészek által megtervezett, fényesre csiszolt gyémánt a IJssel-tó partján, melyet egyszerre leng be a helyi szörfösök által teremtett fiatalos atmoszféra és lendület, valamint a tudatos tervezés higgadtsága.

Ebből a sokszínű közegből került Dest 2012-ben az Ajax akadémiájára.

„Az amszterdamiak 2011-ben próbajátékra hívtak, ahol jól teljesítettem és a végén azt mondták, jövőre csatlakozhatok az akadémiájukhoz. Majdnem kiugrottam a bőrömből, ez minden gyerek álma Hollandiában.” – fogalmazott az ESPN-nek adott interjújában.

VALAMI AMERIKA

Az ifi-évek sikeresen teltek a piros-fehérek színeiben, közben pedig amerikai gyökereit is felfedezhette. Édesapjával tizennégy évesen, 2014-ben az Egyesült Államokba utazott, egészen pontosan az apuka szülővárosába, New York City-be. Lenyűgözték őt a Nagy Alma méretei és az amerikai életstílus dinamikája.

Ekkoriban történt, hogy felfigyeltek rá Amerikai Labdarúgó Szövetségnél. Igaz, csak egy szerencsés véletlennek köszönhetően. Dave van den Bergh, az Ajax korábbi játékosa a 2010-es évek közepén az amerikai utánpótlás-válogatottaknál dolgozott. 2016-ban épp egy fiatal tehetséget szeretett volna korábbi klubja figyelmébe ajánlani, amikor csak úgy mellékesen rákérdezett az amszterdami együttes utánpótlásában dolgozó ismerősénél, hogy nincs-e véletlenül amerikai útlevéllel rendelkező játékos a kötelékükben.

„Mondták nekem, hogy van egy egész ügyes srác az U17-eseknél, akire talán érdemes lenne ránézni.” – idézte vissza van den Bergh. Rögtön felvételeket kért Destről, aki saját bevallása szerint azonnal lenyűgözte. Meglátta benne a potenciált és miután megtudta, hogy a holland utánpótlás-válogatottaknál nem igazán veszik számításba, így lecsapott a lehetőségre. 2016-ban meghívták őt az amerikai U17-es válogatottba. Azóta az amerikai színeket képviseli. „Büszke volt a behívóra.” – fogalmazott van den Bergh. „Elmondta, hogy úgy érzi, ezzel boldoggá teszi édesapját és egyszerre tiszteleg amerikai származása előtt. Azt mondta, büszkén képviseli az Egyesült Államokkal. Két kézzel ragadta meg a lehetőséget és utána nem is merengett azon, hogy akár holland válogatott is lehetett volna.”

„Korábban szerepeltem a holland ificsapatokban, de a fontosabb tornák előtt mindig kikerültem a keretből.” – mesélte később Dest. „Így amikor felmerült az amerikai lehetőség, nagyon boldog voltam, mert azt éreztem, ők tényleg számítanak rám és tényleg akarnak engem és bíznak bennem. Az első U17-es összetartás során azonnal éreztették velem, hogy kedvelnek engem, mint embert és játékost is. Az első meccsem szerintem borzalmasan sikerült Costa Rica-ellen, de a találkozó után ennek ellenére csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Mindenki biztatott. Visszanézve talán vicces, de én akkor azon izgultam, mi van ha többet nem hívnak be a keretbe…De pont ezért vagyok hálás az Egyesült Államoknak. Mert a nehéz időkben is kitartottak mellettem és segítettek engem.”

A következő években egy U17-es és egy U20-as világbajnokságon is a jenkiket erősítette. Mindkét tornán negyeddöntőig jutott a csapattal, olyan társak oldalán, mint Tim Weah (ma: Lille), Josh Sargent (ma: Werder Bremen), Chris Richards (ma: Bayern München), vagy épp az a Konrad de la Fuente, aki most már Barcelonában is csapattársa lesz.

AZ AJAX-ISKOLA

Közben szépen lépett előre az Ajax ranglétráján is és 2018-ban már a másodosztályban szereplő tartalékcsapatnál, Jong Ajaxnál találta magát. Ott az edzője nem volt más, mint egy másik egykori kiváló jobbhátvéd, Michael Reiziger, az Ajax és a Barcelona korábbi ikonja. Mintha a sors is egy potenciális katalán jövőképet akart volna felcsillantani Destnek ezzel.

„Reiziger sokat segített nekem a védekező-szituációk során történő helyezkedéssel kapcsolatban. A támadást illetően tudatosan nem tanított szinte semmit, mert azt mondta nekem, ezen a téren az ösztöneimre hallgassak, mert nagyon jó ösztöneim vannak. Támadásban nem sok tennivaló van velem. De a védekezésben sokat fejlesztettek rajtam a Jong Ajaxnál. Még mindig vannak javítandó dolgok, de így is nagyon sokat köszönhetek neki.” – mondta Dest.

A 2018-19-es szezonban felváltva játszott a Jong Ajaxnál és az U19-es csapatban, összesen 3 góllal és 5 gólpasszal zárva az idényt. Nem rossz mutató egy jobbhátvédtől.

2019-ben az Ajax felnőtt együttese Bajnokok Ligája elődöntőt játszott, a szezon végén pedig olyan futballisták távoztak a védelemből, mint Frekie de Jong (Barcelona), Matthijs de Ligt (Juventus), vagy Daley Sinkgraven (Leverkusen). Bár Dest közvetlen riválisa, Noussair Mazraoui a csapatnál maradt, a nagy átalakulás lehetőséget teremtett előtte, hogy beverekedje magát az újjáformálódó védősorba.

Ezt a sanszot pedig gyorsan megadta neki Erik ten Hag vezetőedző. A mély vízbe dobva őt kezdőbe nevezte a 2019-2020-as szezon első meccsén, a PSV elleni Szuperkupa-döntőn. Noha balhátvédként kapott lehetőséget, nem okozott csalódást: a mezőny egyik legjobbjaként végig pályán volt a 2-0-ra megnyert találkozón. Két szerelése mellett leginkább az offenzív játéka volt meggyőző. Gyors ritmusváltások és merész elfutások jellemezték, tükörszélsőként alkalmazott szárnyvédőként többször is a pálya közepe fele törve okozott veszélyhelyzetet. Ennek köszönhetően volt a mérkőzésen egy kulcspassza és három kapura lövése is, köztük egy kapufa. Rendesen odavágta a világfutball asztalára a névjegyét.

Innen pedig nem volt megállás. A – sérülésekkel is küszködő – Noussair Mazraouit Dest teljesen kiszorította a kezdőcsapatból. Az amerikai jobbhátvéd 19 évesen 35 tétmérkőzésen lépett pályára az Ajax felnőtt csapatában az elmúlt szezonban, 2 gólt szerezve és 6 gólpasszt kiosztva. Debütált a Bajnokok Ligájában és később az Európa Ligában is. Bajnoki aranyat nyert. Valamint bemutatkozott az amerikai felnőtt válogatottban is.

NARANCSOS CSÁBÍTÁS

Eközben pedig egy bizonyos Ronald Koeman is felfigyelt rá…Igaz, ekkor még holland szövetségi kapitányként, nem pedig a Barcelona trénereként. A FIFA akkor érvényben lévő szabályozása szerint ugyanis Dest kérvényezhetett volna egyszeri „országváltást”, mivel csak korosztályos szinten szerepelt tétmeccsen a jenkiknél, a felnőtteknél csak felkészülési mérkőzésen lépett pályára. Koeman komolyan számolt volna vele az Orenjénál. Olyannyira, hogy szeptember végén négyszemközti találkozóra utazott a fiatal játékoshoz, hogy meggyőzze őt, cserélje narancsszínűre a csillagos-sávos mezt.

„A szövetség elnöke és én is külön leültem vele beszélgetni. Felvázoltam neki a terveimet vele kapcsolatban a holland válogatottnál. Nem ígérek garantált helyet senkinek, de elmondtam neki, hogy látok benne lehetőségeket ebben a csapatban.” – fogalmazott Koeman a megbeszélést követően.

Dest végül némi dilemmázás után, október végén jelentette be, hogy nemet mondott a holland invitálásra:

„Amerikát választottam. Az érzéseim alapján döntöttem, de nem volt könnyű meghozni ezt a végső elhatározást. Időre volt szükségem. Végül a lojalitás döntött. Nagyon sokat számított, hogy az Amerikai Labdarúgó Szövetség egészen fiatalon számított rám a különböző korosztályos csapatokban, bíztak bennem és befogadtak. Otthon éreztem magam. Sokat segített a fejlődésemben az, hogy a legnehezebb periódusokban is mellettem álltak. A holland válogatottban a világ legjobb játékosai között futballozhattam volna, ezért megtisztelő, hogy gondoltak rám, de ezt a döntést az érzéseim alapján kellett meghoznom. A döntésemről személyesen tájékoztattam Ronald Koemant. Meg akartam tisztelni őt ezzel, nem akartam, hogy a hírekből tudja meg. Azt mondta nekem, hogy csalódott, de tiszteli a döntésemet, hiszen ez egy életre szóló elhatározás.” – fogalmazott Dest.

KOEMAN-DEST: A MÁSODIK MENET

Koeman ekkor még nem is sejtette, hogy hamarosan ismét versenyt futhat a játékosért, ezúttal azonban már nem szövetségi kapitányként, hanem klubedzőként. Destet ugyanis a parádésan sikerült debütáló idénye után megrohamozták a topligák klubjai. Már februárban – az Ajax engedélyével – ismerkedő látogatáson volt a Bayern Münchennél, amikor a bajorok a hírek szerint 26 millió eurót sem sajnáltak volna érte. De akkor az amszterdamiak nemet mondtak az üzletre, mivel Marc Overmars sportigazgató ennél többre, 33 millió euróra taksálta Dest piaci értékét.

Közben olyan klubok is szemet vetettek rá, mint a Juventus, a Paris Saint-Germain, a Bayer Leverkusen valamint…a Barcelona. A katalánok már a nyár elején tapogatozó tárgyalásokat folytattak az Ajax-szal, de akkor nem jutottak dűlőre a felek. Időközben a koronavírus is átrajzolta a piaci viszonyokat és az Ajax is engedett volna a jobbhátvéd korábbi borsos árából. Augusztus végén-szeptember elején már egyértelműen az év eleje óta kitartó Bayern Müchen tűnt befutónak a játékosért folytatott versenyfutásban, de ismét huzavona kezdődött a két klub között a vételi árat illetően. Ezzel pedig időt nyert a Barcelona, ahová közben kinevezték vezetőedzőnek Ronald Koemant, aki nem csupán jó ötletnek tartotta Dest korábbi megkörnyékezését, hanem egyenesen ragaszkodott a megszerzéséhez. A katalánok így éltek is a lehetőséggel, gyorsan elpasszolták Nélson Semedót a Wolverhamptonnak, a bevételből pedig fel tudták venni a versenyt a Bayern München 25-26 millió eurós ajánlatával. A két klub közötti remek kapcsolat – Ronald Koeman személye és a sportigazgató Overmars barcelonai múltja – pedig feléjük billentette a mérleg nyelvét. Végül sajtóhírek szerint mindössze 21 millió eurót kellett fizetniük, ami bizonyos feltételek teljesülése esetén plusz 5 millióval egészülhet ki. A döntést viszont végül maga a játékos hozta meg: Dest pedig másodszor nem mondott nemet Koemannak.

HIGGADT LENDÜLETDe mit nyert vele a Barcelona? Miért álltak sorban január óta a topklubok egy olyan tehetségért, aki akkor még csak élete első profi félszezonján volt túl?

Dest egy ritkán látható dinamizmussal rendelkező, szélsebes szélső védő, aki 19 évesen korát meghazudtoló bátorsággal vállalkozik az 1-1 elleni szituációkra a támadó harmadban. Vagyis megfogadta a gyerekkorában az Almere-i grundon kapott jótanácsot, valóban nem az a stresszelős fajta. Mérkőzésenként átlagosan 4-5 cselezési kísérlete van, közel 60 százalékos hatékonysággal. A stresszmentesség abban is megnyilvánul, hogy nem bújik el a felelősség elől. Gyakran avatkozik játékba. Az elmúlt szezonban 90 játékpercre lebontva átlagosan közel 50 volt a megjátszott passzainak száma, amivel az egyik legaktívabb Ajax-játékosnak számított. Passzpontossága pedig meghaladta a 86 százalékot, így ez az aktivitás csapata hasznára is volt. Nem véletlenül számíthattunk tőle meccsenként legalább 1 gólhelyzetet teremtő kulcspasszra, mely az elmúlt szezon végén összesen 6 gólpasszban nyilvánult meg.

Taktikailag sokoldalú labdarúgó. Amellett, hogy a jobb- és a balhátvéd poszton is bevethető, az ellenfél számára a mozgása is kiszámíthatatlan: villámgyors felfutásai során nem csak beadásokkal lehet kalkulálni vele kapcsolatban. Sokszor ugyanis a pálya közepe fele tör, hogy így teremtsen veszélyhelyzeteket. Általában közvetlenül 16-os előtt lépi ezt meg, de néha már egészen mélyen, a támadóharmad első szakaszában a klasszikus „nyolcas” pozíciójába sodródva száll be a támadásba, ezzel egyrészt területet teremt a szélső középpályások számára, másrészt megbillenti a védekező csapat egyensúlyát, azzal, hogy több ellenfelet is képes lekötni – köszönhetően kivételes technikai adottságainak.

Persze az előrejáték nem minden, egy Barcelona-szintű klubnál azért a védekezés terén is fel kell valamit mutatni ahhoz, hogy ilyen ádáz transzferharcba keveredjenek a Bayern Münchennel egy játékos megszerzése érdekében. Az ifjú tehetségeket előszeretettel foglalkoztató holland Eredivisie tavalyi szezonjában 90 játékpercre átlagolva egyetlen U21-es életkorú játékos sem mutatott be több sikeres szerelést nála. Védőjátékát is a higgadtság jellemzi: jó helyezkedésének és gyors reakcióidejének köszönhetően tiszta párharcokat tud vívni, ritkán kerül „vészhelyzetbe”,  utolsó pillanatos kétségbeesett szereléseket. Persze nem fél becsúszni, de nála ez tényleg az utolsó megoldás.

Fizikális felépítése, kondíciója kiváló, épp ennek köszönhetően nyűgözte le a Barcelona orvosait a szerződés aláírását megelőző kötelező terheléses teszteken. Sajtóhírek szerint Dest kimagasló eredményeket produkált a felmérések során.

Összességében egy holland iskolán felnőtt, sokoldalú, taktikailag képzett, „totális futballistát” kap személyében a Barcelona, megfűszerezve némi amerikai atletizmussal és a jenkikre oly nagyon jellemző vállalkozó szellemmel. De leginkább úgy jellemezhető Sergino Dest, hogy ő TÉNYLEG Almere gyermeke. Akárcsak a szülővárosa, ő is fiatal és dinamikus. Őt is szakemberek mérnöki tudása csiszolta fényes gyémánttá. Mint Almerét, őt is egyszerre jellemzi a spontaneitás lendülete és a tudatos higgadtság.

A kisváros gyermeke azonban most a világfutball egyik legnagyobb színpadára lép. De nem kell őt félteni, hisz ő sem fog stresszelni, ez egészen biztos…