Ne Depaynak hívd majd, ő Memphis. Így szereti ha nevezik, és ez kerül a mezeire is. Depay az apai családneve, de ezt ő ugyanúgy igyekszik elhagyni, ahogy őt is elhagyta az apukája amikor még csak 4 éves volt. Ő a Barcelona 21. holland nemzetiségű játékosa. Életútja legfontosabb állomásait a Mundo Deportivo gyűjtötte össze.
Memphis gyermekkora nem volt könnyű, Moordrecht külvárosában élt, közel Rotterdamhoz, semmit nem kapott meg ingyen vagy könnyen. Ő maga úgy emlékezik, hogy egy “dzsungelben” nőtt fel. És hogy ki a király, ha nem is a dzsungelben, de a vadonban? Nos ezért van egy óriási oroszlán tetoválás a játékos hátán, amellett, hogy összesen 47 tetoválása van a testén. Mindig a víz felszínén tudott maradni nagyon nehéz körülmények között is, de a kitörést a focinak és az őt felkaroló nagypapájának köszönhette, aki nagyban segítette, hogy a foci mellett döntött. Őt is ott viseli a testén egy tetoválás formájában, a bal karján.
Amíg a gyerekkorában a nagypapája volt édesapja helyett apukája, a fociban Louis Van Gaalnak köszönhet sokat. A Barcelona és a holland válogatott korábbi edzője 20 éves korában elvitte őt a brazíliai világbajnokságra. Memphis akkor a PSV-ben játszott szélső támadóként, de Van Gaal mást is látott benne, és ő volt az első, aki középre vonta a pályán, egyben közelebb a kapuhoz is, egyfajta második, visszavontabb támadóként. Ekkor vált igazán nagy ígéretté, és valamennyire ez is lett a veszte egy jó időre.
Van Gaal ugyanis mikor a Manchester Unitedhez került edzőként, magához vitte Depayt, ahol pillanatok alatt egy óriásklub szupersztárjának kiáltották ki. Ezt az ugrást, és az ezzel járó csillogást, nem tudta jól kezelni Depay, aki elveszítette a fejét. Nem tudott talpra állni, és amikor José Mourinho vette át Van Gaal helyét a MU-nál, akkor a kispadra került. Ekkor került igazán a padlóra.
“A világ egyik legnagyobb klubjában játszottam, csodálatos házban éltem uszodával, a legjobb barátommal Gigivel, Rolls Royce-t vezettem, de boldogtalan voltam.”
“Néha a frusztrációim miatt egyszerűen kitört belőlem a düh, és egy nap… egészen addig mentem, hogy megütöttem a legjobb barátomat otthon.”
Memphis mindenesetre érezte, hogy meg kell változnia, és változtatnia kell. Újra a focira koncentrálnia, szerényen dolgoznia, és fontosnak is éreznie magát, mint egykoron a PSV-ben. A Lyonban magkapta a lehetőséget, és ott újra magára talált. Egyre többet játszott, és végül bizonyította, hogy erős góllövésben és előkészítésben is. 178 mérkőzésén 76 gólt szerzett, 55 gólpasszt adott. Franciaországban három és fél évet játszott, kapitányként fejezte be, bizonyította, hogy roppant sokoldalú, szinte bármelyik támadó pozícióban megállja a helyét, még ha a legjobb talán mégiscsak középen.
A Lyon játékosaként győzte meg Koemant, aki szövetségi kapitányként megadta neki az esélyt a válogatottban is, ráadásul középcsatárként. Kulcsszereplővé vált a nemzeti csapatban, és még most is az. Ezért is fontos a számára most, hogy Koeman lesz az edzője, és a Manchesterben történtek miatt érthető az is, hogy miért csak két évre szeretett volna aláírni Barcelonában.
