Nézőpont kérdése, hogyan is vizsgáljuk pontosan a Rayo felett szombat este aratott (2-3) sikert. A szigorúbb szurkolók komoly problémákról, a realisták vegyes képről, míg az optimisták botlásról beszélnek, ám a tények szigorúan a következőek: négy meccs Leo Messi nélkül, tizenegy lőtt és mindössze három kapott gól.
Amikor Leo Messit lecserélte Ernesto Valverde vezetőedző a Sevilla elleni találkozó 26. percében sérülés miatt, sokan jogosan tehették fel a kérdést, hogy mire is megy majd a katalán gárda a legjobbja nélkül, akit a történelem egyik, ha nem a legjobb játékosának tartanak. Az öltöző vezérei, így Luis Suárez vagy Gerard Piqué határozottan állították, hogy a Barcelonának meg kell tudnia oldani még egy olyan fantasztikus játékos pótlását is, mint amilyen az argentin világklasszis, ám mondani könnyű, végrehajtani annál nehezebb.
Az azóta eltelt találkozókon az eredményesség vitathatatlan, az összkép pedig mindenképpen pozitív.
A régi Luis Suárez
Az uruguayi támadót joggal kritizálják már hosszabb ideje a barcelonai szurkolók, mert a csatár nagyon gyengén kezdte az idényt, és nem csupán a gólok nem jöttek, de játékban is elmaradt a tudásától a Barçába 2014 nyarán igazolt támadó. Suárez viszont egy szörnyeget, ami a versenyszellemet illeti. Nála jobban senki sem akar nyerni, ami rosszabb formájában egy értelmetlen reklamálásban, jobb formájában viszont gólokban és gólpasszokban merül ki.
Messi kiesése óta egyértelműen megtalálta a régi énjét, idén már kilenc gólt számlál, ami pontosan eggyel több, mint a Real Madrid támadósorának az össztermése. Amint az ismeretes, Bale eddig négyszer, Benzema háromszor, Asensio pedig egyszer talált az ellenfelek hálójába a fővárosi csapat színeiben.
Jordi Alba szintet lépett
A spanyol szélső a támadásokat már eddig is fantasztikusan segítette, ám a védekező munkáját illetően akadtak kifogások. Már a szezont is kiválóan kezdte, ám Leo Messi kihagyása óta még ellenállhatatlanabb: a Klasszikuson számtalanszor megbontotta az ősi rivális jobb oldalának védekezését, gólpasszokat jegyez és mára kimondhatatlanul a csapat vezére lett. Ahogy a madridi ‘Marca’ fogalmaz: „Kevés balhátvéd van akkora befolyással a játékra, mint ő”.”
A cserék hatékonyak a kapu előtt
Messi sérülése után Rafinha foglalta az argentin pozícióját a pályán, az Inter ellen pedig rögtön egy góllal nyitott. A Klasszikuson aztán Arturo Vidal szállt be a padról, és fejelte be az ötödiket az ősi rivális kapujába, míg a Rayo ellen a francia Dembélé lőtte ki a hosszú sarkot csereként, megszerezve ezzel a csapat második és egyben egyenlítő találatát. Ha a játék döcög is, mint ahogyan azt láthattuk a Vallecasban, ezek a pluszok sorsfordítóak lehetnek a csapatra nézve.
Nem törnek meg
Hátrányból idén már tizenkét pontot jegyez a gárda, ehhez hasonló akaraterőt és hitet egyetlen egy spanyol csapat sem tud felmutatni. Piqué az utolsó 20 percben már szinte csak középcsatárként játszott a Rayo ellen, Suárez minden egyes labdáért harcolt, és minden egyes kirúgásnál jelezte a játékvezetőnek, hogy a hazai kapus húzza az időt. Busquets a szokatlanul sok hibás passza ellenére sosem adta fel, mint ahogy Jordi Alba is végig nagy elánnal ment előre vagy éppen Dembélé olyan magabiztossággal vállalta el az egyenlítő gólnál a lövést, mintha előtte élete meccsét produkálta volna a gall csatár. Egy szó, mint száz: önbizalomból és karakterből nincs hiány – és akkor Arturo Vidalt még nem is említettük…
Valverde gyorsan reagált
A spanyol tréner számtalan döntése megkérdőjelezhető, a Roma elleni találkozó óta főként az óvatossága és a lassú reakcióideje miatt kapott hideget-meleget a csapatot 2017 óta irányító vezetőedző. A Rayo elleni meccsen mutatott teljesítményért is joggal lehet egy-két kérdést feltenni Valverdének, viszont a pozitív oldalt is meg kell jegyezni: a cserék hatékonyak, ráadásul a szombat esti találkozón nagyon gyorsan nyúlt a padhoz, amikor látta, hogy nem megy a szekér. Dembélé már a második félidő elején beállt, Vidal és Munir pedig a 67. percben léptek pályára, amikor még szűk 25 perce volt az együttesnek a fordítás véghezvitelére.
