Font és az “Igen a jövőre”

Xavit már "megnyerte magának" | Nagyjából 600 ember előtt ismertette a terveit

Víctor Font ugyan már 2018 nyarán bejelentette, hogy 2021-ben indul az elnöki székért, ám február elején tette meg a következő nagy lépést, és tartott mintegy 600 érdeklődő előtt egy előadást, melynek keretén belül részletesen beszélt a három pillért átfogó programjáról. Az üzleti világból érkező Font modernizálná az egyesület irányítását, a sportszakmai ügyeket pedig a klubtörténelem legjobb Barcelonáját alkotó ex-játékosokra hagyná, mert szerinte csak velük lesz lehetséges az, hogy a klub Messi visszavonulása után ne jusson a Milan sorsára. 

 

 

Az első kérdés egyértelmű: ki is valójában Víctor Font, aki át szeretné venni a Barça irányítását 2021-ben? Az 1972-ben született üzletembert nyíltan nemzeti katalánnak írják le a spanyol lapok, aki 2006-ban alapította meg a Delta Partners nevű vállalatát, amit az Egyesült Arab Emírségekből, azon belül is Dubajból irányít jelenleg. A cég tanácsadással, valamint banki befektetésekkel foglalkozik, és Font elmondása szerint nincs is oka panaszra az üzleti ügyeket illetően. További érdekeltsége van a 47 éves üzletembernek a katalán ‘ARA’ napilapban, melynek az alapítói közé tartozik. A katalán öntudat itt is felszínre jön: az újság a filozófiáját “posztfüggetlenséginek” írja le, vagyis elsősorban nem a Spanyolországtól való függetlenség koordináta rendszerében értelmezi Katalóniát, hanem egy politikai, szociális és gazdasági egységként egy modern és globalizált Európában.

Utóbbihoz konzekvensen tartja magát Font, és a katalán egyesület, valamint a politikai szerepvállalás kérdését a következőképpen definiálta a ‘La Vanguardia’ médiumnak adott interjújában: “A Barcelona nem lehet egy eszköz arra, hogy valaki politizáljon, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy miből is fejlődött ki ez a klub” – így Font, aki tehát azt vallja, hogy az egyesületnek mindig a katalán társadalom többségét kell képviselnie, és sosem szabad – ebben az értelemben – teljes mértékben a saját útját járnia.

Ami az üzletember Barçához való kötődését illeti, magát szurkolóként “egy bolondnak” írja le, aki annak ellenére, hogy a feleségét egyáltalán nem érdeki a foci, megfertőzte a labdarúgással a gyermekeit. Állítása szerint otthon gyakran kiabálnak és üvöltöznek egy-egy mérkőzés alatt, az a nap pedig piros betűs ünnep a számára, amikor “a Real Madrid kiesik a Bajnokok Ligájából”. Font ismeri a Laporta-éra elnökségének néhány tagját, így például Ferran Sorianót vagy Marc Inglát, de például Josep Maria Bartomeu elnökkel is találkozott már korábban személyes környezetben. Sorianóval és Inglával egy csapatban vágott neki a 2010-es elnökválasztásnak, és ha nyer ez a páros, akkor vélhetően az elnökség tagja lett volna. A végső győztes azonban Sandro Rosell lett 2010-ben, Font pedig 2013 óta kezdett el a saját projektjén gondolkozni, illetve dolgozni.

Xavi a projektje mellett, mely három pilléren alapszik: sportszakmai, gazdasági és szociális oszlop

Font február elején tartott előadása nagy érdeklődést keltett Barcelonában, hiszen olyan prominens személyiségek jelentek meg a beszélgetésen, mint éppen Carles Puyol, Óscar Garcia vagy éppen Josep Maria Minguella korábbi játékosügynök, de rajtuk kívül számos, a klub életét korábban vagy jelenleg befolyásoló vezető is ott ült a hallgatóság soraiban. Még a jelenlegi elnökség is képviseltette magát Josep Vives szóvivőn keresztül.

Az üzletember nem rejtette véka alá, hogy mennyire nem ért egyet a jelenlegi elnökség irányvonalával, ám egy percet sem fecsérelt arra, hogy Bartomeu elnökségét lejárassa vagy hogy azt rossz színben tüntesse fel. Egy alternatívát, egy új intézményi struktúrát vázolt fel, és meg is indokolta annak a szükségességét: Messi közelgő visszavonulása és az arab, valamint amerikai tőkével finanszírozott versenytársak jelenléte miatt ugyanis roppant nehéz évek várnak a Barcelonára. Font ismét kiemelte azt, amit a korábbi interjújában: ha nem akar a Milan sorsára jutni az egyesület, akkor még időben lépnie kell.

Font: “Az a veszély, hogy a Barça lesz az új AC Milan”

Noha az összehasonlításnak nyilvánvalóan figyelemfelkeltő célja is van, Font szerint tarthatatlan a jelenlegi működési struktúra. A klubnak ugyanis egyre több bevételre van szüksége, minden évben nagyjából “100 millió euróval kellene növelni a bevételeket, ám ezt valójában még sosem sikerült elérni. Ez egy időzített bomba“. Ezen felül Font rávilágított arra is, hogy a klub vezetése korántsem csökkenti tovább az egyesület adóssági szintjét, mint ahogy azt sokan képzelik róla. Font tudomása szerint az elnökség játszik az adósság definíciójával, ám a 200 millió eurós nettó adósság helyett a külső finanszírozás mértéke nagyjából 500 millió euróra rúg.

Az elnökjelölt rávilágított továbbá arra is, hogy ugyan a jelenlegi Barça továbbra is felveszi a versenyt a legjobbakkal, ám ő személy szerint élvezetesebbnek találta a Pep Guardiola és Tito Vilanova által játszatott koncepciót, mely sokkal közelebb állt a Cruyff-féle stílushoz. Itt hiányolja az egyesület filozófiájához való teljes elkötelezettséget és hűséget: “Mindig és minden tekintetben lojálisak kell maradnunk a játékstílusunkhoz. Olyan nem történhet meg, hogy egy évben leigazoljuk De Jongot – kiváló igazolás – és Arturo Vidalt is.”

A fentiek következtében Font egy három pillére támaszkodó modellt javasol. Az első pillér a sportszakmai hatáskör, amit teljes mértékben a Barçával mindent megnyerő és képzett ex-játékosokra hagyna. Font szerint például a sportszakmai alelnöknek a sport világából kell jönnie, ami nagyjából egy olyan struktúrát jelentene, mint amilyet a Bayern München meghonosított. A gazdasági részt elválasztanák a sportszakmaitól, külön kezekbe adnák azokat, ám a végtermékhez természetesen ezeknek a részeknek a kooperációja szükséges. Ha hinni lehet a híreknek, úgy Xavi Hernández, aki egyébként egy vállalkozási projektben már egyesült is Fonttal, már többször is konzultált az elnökjelölttel, és a főbb vonalakat illetően egyértelműen támogatja Font elképzeléseit. Font és Xavi egyértelműen a Masia, valamint a Cruyff és Guardiola által képviselt stílusban hisznek, maga Font pedig az egyik interjújában hangsúlyozta is, hogy sokkal bátrabban és szélsőségesebben kell ragaszkodni a klub alapelveihez. Ez egybecseng Xavi szavaival, aki ugye mindig magánál akarja tartani a labdát, és inkább nyer 5-4-re, mint játszik 0-0-át. A ‘Catalunya Radio’ legfrissebb értesülései pedig szintén a kettejük lehetséges együttműködését erősítik meg.

Ami a gazdasági részt illeti, Font itt is számos forradalmi ötlettel állt elő. Kritizálta a jelenlegi struktúrát, melyben az elnökség a választást éppen megnyerő üzletember barátai alapján áll össze, és semmilyen kompetencia vagy képzettség nem szükségeltetik ahhoz, hogy a Barcelona irányítását átvegyék az illetők. Font itt is a szakértelemre építene, és tervezi a CEO, azaz a vezérigazgatói poszt bevezetését, mellyel az elnök felszabadulna számos tevékenység alól, ám ezzel együtt időt nyerne más tevékenységekre. Maga a klub pedig szakértői kezekben lenne, egy olyan vezető kezében, aki már bizonyított akár az iparágban. Apropó iparág: Font szerint az elnöknek nem szabad például az építőiparból érkeznie – egy apró kitekintés Bartomeura – , ugyanis a Barcelonának nem az építőiparban kell a bevételeit generálnia. Egy olyan szakemberre van szükség, aki a szórakoztatóipar és a technológia területén van otthon. Összességében tehát a CEO vinné a napi ügyeket, az elnökség pedig koncentrálhatna a klub életét meghatározó stratégiai döntésekre.

A másik ötlet, mely szintén alapjaiban változtatná meg a struktúrát, a gazdasági aspektust illetően pedig az, hogy a Barcelonának “saját magának kell generálnia a bevételeit, nem pedig a Nike-ra támaszkodnia”. Font számokkal is igazolta, mennyire faramuci a Barcelona jelenlegi helyzete.

A katalán klub ugyanis egy globális márka, ennek ellenére gazdasági értelemben egy középvállalkozásnak tekinthető Font szavai szerint. Csak Katalóniában is van ugyanis 90 (!) vállalat, mely több bevételt teremt elő, mint a Barça. És nem is feltétlen csak a mezekre kell gondolni, hanem képi- és hanganyagok előállítására is, valamint a hagyományos merchandising eszközök saját kézbe vételére. Egy szó, mint száz: Font számítása szerint 400 millió rajongóval rendelkezik a Barcelona világszerte, vagyis ha minden egyes szurkolója csak 4 eurót költene saját, a klub által kontrollált Barça-termékre, úgy ez a forrás kapásból 1.600 millió eurós bevételt jelentene. Amint az ismeretes, a jelenlegi éves összbevétel nagyjából 800-900 millió euró környékén mozog.

Végül, de nem utolsó sorban Font a pártoló tagok életébe is merőben új változásokat hozna, és növelné a sociók képviseletét az egyesületen belül. Az elnökjelölt itt is az innovatív megoldásokban hisz, és például az elektronikus szavazás rendszerével számos ügyben kikérné a “klub tulajdonosainak, vagyis a pártoló tagoknak a véleményét. Ismerem ugye Ferran Sorianót, a City ügyvezető igazgatóját, és a City modellje remekül ki van dolgozva, ám Barcelonában sosem működne ez a franchise alapú szisztéma. Itt ugyanis a soció a tulajdonos.” Font elképzelése szerint lehetnének olyan ügyek, melyekben a szavazás végeredménye nem kötelező érvényű, de olyan témák is, amiben a voksok alapján kell cselekednie az elnökségnek. Egy példát is hozott: az új klublogót pontosan ilyennek írta le. “Nekem esztétikailag nem volt különösebb gondom az új tervezettel, de megértem azokat, akik szerint az FCB felirat eltűnése a hagyomány megtiprása. Éppen ezért egyszerű lenne az elektronikus rendszert használni: prezentálni 4 alternatívát, a soció pedig eldönti, merre akar továbbmenni” – így Font, aki tehát a szociális téren a pártoló tagok részvételét a klub döntésében, valamint ezzel együtt a transzparenciát növelné.

“Piqué talán lehet superman, hiszen ő játékos volt. Én viszont sportszakmai kérdésekben nem tudok olyan tudással és képességekkel dönteni, mint Xavi Hernández” – foglalta össze az ‘Igen a jövőre” program lényegi elemét, azaz a kompetenciák szétválasztását Font.