Amikor nála van a labda, olyan, mintha minden más megállna – mint a lassított felvételnél

Két meglehetősen népszerű kép készült Andrés Iniestáról a 2012-es Európa-bajnokságon Olaszország és Horvátország ellen. A képeken az látható, hogy egy pöttöm varázsló javában küzd az ellenfelek ellen teljesen körülvéve, és ő az egyetlen játékos, aki tudja, hogyan kell futballozni. Megállítani Andrést olyan, mint megállítani az egész csapatot. Ez a forgatókönyv emlékeztet a fent említett Fernando Torres idézetére. Szinte minden alkalommal, amikor megkapja a labdát, az ellenfelek rárontanak, hogy megpróbálják megállítani, de valami elképesztő könnyedséggel oldja meg ezeket a lehetetlennek tűnő helyzeteket, miközben ellenfelei megdöbbenve nézik, milyen könnyed mozdulatokkal jutott át rajtuk.

A labdarúgás egy olyan sport, amelyre többnyire úgy tekintenek, mint egy versenyre az erő és a dinamika tekintetében, párharcokra lebontva, ahol az erősebb kerül ki győztesként. Ez az általános felfogás. Termetét tekintve Andrés nem felel meg ezeknek a kritériumoknak. Azonban ami a termetéből hiányzik, annak a többszörösét nyeri vissza a játékintelligenciája és a technikai képességei miatt. Ő egy olyan játékos, aki a legbonyolultabb feladatokat is nemes egyszerűséggel végzi el különösebb erőlködés nélkül. A kis termetét a saját javára fordítja, úgy kúszik át a nagydarab védők között megtévesztően gyors mozdulatokkal. Nincs hiba a játékában. Minden, amit csinál, egyszerű, de ugyanakkor nem lehet leolvasni. Soha nem tudjuk kitalálni, hogy a kis varázsló merre fog menni, vagy melyik játékoson fog átjutni. Egyszerű, mégis kiszámíthatatlan, ilyen Andrés Iniesta.

Pályafutásának többségében támadó középpályásként játszott, mivel a fő erősségei a cselezés és az utolsó passzok. Amikor egy cselgépre gondolnak, akkor szemet gyönyörködtető cselekre, dinamikára asszociálnak, de Andrés más. Nem bonyolítja túl a dolgokat. Amikor cselez, a kifinomult labdaérintés párosul az intelligenciával. Megvárja, merre mozdul az ellenfél. De nem csak a cseleit élmény nézni, hanem a passzait is. Egyszerűen passzol, de mindig megfelelő sebességet és súlyt ad a passzának. Nem számít, milyen messze van a csapattársa tőle, vagy milyen nehéz a passz szöge, a labdát mindig a megfelelő ütemben teszi a csapattárs megfelelő lábára annak érdekében, hogy gyorsan le tudja kezelni, és előre tudja játszani azt. Nem csak a labdaérintése és a higanymozgása teszi őt varázslatossá, hanem a játékintelligenciája és az a higgadtsága, amivel végrehajtja a mozdulatait. Andrés mindig a legjobb döntést hozza meg a mérkőzések közben. Mivel a Barcelona játékstílusának alapja a labda és a játékosok folyamatos mozgása, Iniesta játéka egy igazi mozgatórugóként működik ebben a fociban.

Az egyszerű dolgokat helyesen végrehajtani, ez a barcelonai filozófia lényege, amit Iniesta személyesít meg.

Fuentealbillában született, néhány kilométerre Albacetétől, aki teljesen a játék megszállottjává vált. Órákig rúgta a bőrt az iskola játszóterén. Néha a barátaival, Abelardóval és Juliannal, néha egyedül. A társaság nem számított, csak a labda. Minden azzal a kemény gumilabdával kezdődött és, amelynek először a felülete kopott le, majd a színét is elvesztette. A labda volt a mindene. Állandóan ott volt azon a játszótéren. Sötétedésig játszott, vagy amíg a nagymamája érte nem jött. „Milyen kár, hogy akkoriban még nem voltak reflektorok” – emlékszik vissza Andrés arra az időre egy kis sajnálattal, majd hozzáteszi: „ha olyan reflektorok lettek volna, mint most, sosem jöttem volna el onnan”. Először az Albacete Balompie ifjúsági csapatában játszott, ahol sokakat lenyűgözött. Azok, akik az Albacetében edzették, azt mondták, annyira jó volt, hogy minden gyerek az ő csapatában akart játszani, mert tudták, hogy vele mindig nyerni fognak.

A La Masiában megtanulta a Barcelona filozófiáját. Megtanulta azokat az értékeket, amelyek a klubot olyan nagyszerűvé tették. Megismerkedett a csapatmunka fontosságával. Nem sokkal később az akadémiában mindenki arról a sápadt, Albacetéből származó, vékony kölyökről beszélt, aki túl jó volt a kortársaihoz képest. Az akkori barcelonai csapatkapitány, Pep Guardiola, miután megnézte egy meccsét a bátyja tanácsára, megjegyezte, hogy olyan játékost látott, aki „jobban olvassa a játékot, mint én”. Guardiola Andrés bálványa volt Michael Laudrup mellett. Csodálta mindkettőjüket. Pepet azért, mert ő volt a csapatkapitány, magába foglalta a klub stílusát. Laudrupot azért, mert nagyon hasonlított a saját stílusa hozzá. Még Laudrup hírhedt „La Croqueta” cselét is elsajátította.

Miután Louis Van Gaal átvette az első csapatot, a Club Brugge elleni Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen mutatkozott be 18 évesen. Általában egy 18 éves ideges lenne az első Bajnokok Ligája-mérkőzésén, de Andrést mást fából faragták. A 34-es mezszámban debütált, nem mutatta a stressz jeleit, úgy játszott, mint egy tapasztalt játékos. Van Gaalt kétségtelenül lenyűgözte, de a kis varázslónak többet kellett tennie, hogy bebiztosítsa a helyét az első csapatban. Az elkövetkező években Iniesta a barcelonai rendszerben a legkiemelkedőbb szerepet töltötte be. Frank Rijkaard irányítása alatt a Barcelona kétszer egymás után nyerte meg a bajnoki címet, és noha Iniesta hozzájárulását ehhez a sikerhez nem lehet letagadni, többnyire még csak csereként játszott. A többség még mindig nem volt meggyőződve arról, hogy a csúcsra érhet, és az emberek az alacsony termete miatt kétségbe vonták, hogy a legmagasabb szinten lehet-e jövője.

Bár Xavival együtt játszott néhány meccsen, nem sok ember tekintett rájuk, mint egy potenciális, a legjobbak ellen bevethető duóra. Sokáig tartott, hogy az emberek véleménye megváltozzon. Rijkaard harmadik szezonjában a Barcelona bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. Az ellenfél az Arsenal volt. Hogy ellensúlyozza a fizikai előnyüket a középpályán, Rijkaard a Deco, van Bommel, Edmílson triót választotta, így Iniesta a padon maradt. Edmílson az első félidőben megsérült, így Andrést a félidőben becserélték. Az egyenlítő gólhoz jelentősen hozzájárult, miután ő ugratta ki  a kameruni Eto’o-t a találat előtt. A Barcelona 2-1-re nyert, és ezzel kezdetét vette az európai dominancia. Iniesta elnyerte Rijkaard bizalmát, és a továbbiakban még fontosabb tagja lett a csapatnak.

A válogatottban a 2006-os világbajnokságon debütált, ahol ő volt az egyik kiemelkedő játékos, annak ellenére, hogy Spanyolország nem jutott a döntőbe. Két évvel később Spanyolország megnyerte az Európa-bajnokságot. Iniesta lenyűgözte a teljesítményével a világot, és benevezték a torna csapatába. Ez volt Spanyolország első nagy címe 1964 óta, és a La Roja megkezdte a nemzetközi dominanciáját. A labdarúgás közössége úgy tekintett rá, mint a világ egyik legjobb játékosára. Miközben sikert aratott a válogatottal, a Barcelona nem a legjobb éveit élte. Két trófea nélküli szezon Rijkaard távozását, majd Pep Guardiola érkezését jelentette. Pep új ötletekkel és nagy bátorsággal újjáépítette a csapatot. Hagyta, hogy számos kulcsjátékos elmenjen, köztük Ronaldinho is, és új fiatalokat épített be, akik nem sokkal ezután a futballvilág uralkodói lettek. Megkezdődött Pep Barcelonájának felépítése, és Iniesta volt a légfontosságú darab a szerkezetben. Lionel Messi és Xavi Hernandez mellett végül a kis mágusból olyan játékos vált, akire mindenki várt.

A Barcelona játszotta a legélvezetesebb futballt Pep irányítása alatt, amit bárki láthatott valaha is. Lionel Messi irányításával a Barcelona triplázni tudott a szezon végén. Természetesen az argentin zseninek nagy érdeme volt a katalán sikerekben, ám Xavi és Iniesta is nagyon komoly szereppel bírtak. A Barcelona viszonylag könnyen nyerte meg a bajnokságot és a kupát, de a Bajnokok Ligája nem lett volna lehetséges Iniesta nélkül. A katalánok a Chelsea ellen játszottak a Bajnokok Ligája elődöntőjében, és mint kiderült, ez egy nehéz feladatnak ígérkezett. A kékek védelmi vonala ellen még a nagy trió sem tudott mit kezdeni. Az odavágó a Camp Nouban 0-0 lett, és minden nyomás a Barcelonára hárult, hogy továbbjusson a Stamford Bridge-en. A Chelsea Michael Essien révén a kilencedik percben megszerezte a vezetést. A rendes játékidő hosszabbításában még mindig az angoloknál volt az előny.

De ahogy a klasszikus szól: a hármas sípszóig kell játszani. A Chelsea kispadja felkészült az ünneplésre, a meccs pedig a feje tetejére állt. Miután Messi megkapta a labdát a Chelsea tizenhatosánál, Iniestához passzolt, aki kapásból, jobb külsővel kilőtte a felső sarkot. A gól után levette a mezét, és egymásra borult az egész csapat. A hazai közönséget elhallgattatták, és valóra váltak a katalánok római álma. A döntőben Iniesta visszatért a kreatív szerepéhez, majd 2-0-ás győzelmet aratva véghezvitték a klub első triplázását. A kis varázsló annyira lenyűgöző volt, hogy még Wayne Rooney is azt mondta, hogy Andrés a világ legjobb játékosává vált.

Iniesta a szezon során számtalan sérüléssel küzdött, a római döntőben is kétséges volt a játéka, és csak úgy engedték a pályára, hogy nem lőhet kapura a meccs alatt. Összesen két hónapot hagyott ki sérülés miatt. Amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan érzi magát pontosan, a „szabadesés” szóval jellemezte, ahol teljesen tehetetlennek érzi magát. A folyamatos lábadozás mellett Daniel Jarque hirtelen halálának híre is padlóra vitte Iniestát. Jarque, aki a városi rivális Espanyolban futballozott, Iniesta egyik legközelebbi barátja volt.

Ugyanakkor tökéletes alkalmat kapott, hogy előtte tisztelegjen. Az a kép, ahol Andrés fut, ünnepelve a világbajnoki döntőben szerzett gólját, miközben a mezét leveti, minden spanyol emlékezetébe belevésődött. Nem csak azért, mert ez a gól hozta meg a régóta várt világbajnoki trófeát, hanem a trikóján lévő üzenet miatt is: „Daniel Jarque, mindig velünk van.” A kis varázsló megnyerte Spanyolországnak az első világbajnoki címét, és ezért minden spanyol hálás neki. Bármelyik stadionba megy, vastapssal fogják köszönteni.

Ezek után megnyerte Spanyolországgal a 2012-es Európa-bajnokságot is, és számtalan trófeát a Barcelonával, köztük két Bajnokok Ligája-címet. Mindent megnyert, amit meg lehet nyerni, és ő az egyetlen játékos, akit BL-, EB- és VB-döntőben is a meccs emberének választottak. Andrés Iniesta létfontosságú a spanyol válogatott és a Barcelona számára is. Egyéni szinten nem szerzett sok elismerést, mert volt egy csapattársa, aki még nála is jobb volt, nevezetesen Lionel Messi. Sokan állítják, hogy igazságtalanság, hogy nem nyert egy Aranylabdát sem. Mégsem tagadhatja meg senki a kis varázsló fontosságát a gyönyörű játékhoz. Korábbi játékostársa, José Manuel Pinto szerint nem is számítanak az Aranylabdák, mert Iniesta kivívta a közvélemény egyöntetű elismerését, ez pedig a korábbi kapus szerint jóval fontosabb.

Azt hiszem, nem férhet kétség ahhoz, hogy Andrés Iniesta a valaha volt egyik legtechnikásabb és legintelligensebb játékos a világon. A labdarúgás történelemkönyvébe beírta magát, és ott fogják emlegetni a legnagyobbakkal együtt. Andrés Iniesta a szó legnemesebb értelmében egy legenda.