Volt egyszer egy Barcelona, amelynek a játéka úgy is lenyűgözte a csapat szimpatizánsait, ha éppen kikapott. Volt egyszer egy Barcelona, amelyben a saját nevelések központi szerepet kaptak, ezáltal pedig emlékezetből játszott a csapat. Volt egyszer egy Barcelona, amely ugyan követett el hibákat, nem volt tökéletes, de hű maradt ahhoz a stílushoz, melyet Johan Cruyff kialakított, és mely megannyi örömöt okozott már a katalán szurkolóknak. Alább olvasható az, ahogy a szurkolók látták – a teljesség igénye nélkül – azt a csapatot és néhány játékosát…

A 25. bajnoki címhez egy különleges póló is dukál! Ha érdekelne egy egyedi tervezésű, külön erre az alkalomra készített póló, akkor látogass el a most nyíló Eurobarça Shopba vagy menj rögtön a ’Campions25’ termék aloldalára!

Víctor Valdes – a Pók

Miért pók? Mert a pókot is ki tudja harapni a sarokból. Viccet félretéve, nehéz volt igazán jó nevet találni VV barátunknak. Ha jó napot fog ki, a világ legjobbjai között van, és valóban olyan, mintha beszőné a kapuját, nem lehet neki gólt lőni. Ha viszont rosszat, akkor olyan esetlenül mozog, mint a kaszás pók a zuhanytálcában egy kora nyári estén. Szerencsénkre, utóbbiból egyre ritkábban kapunk ízelítőt. Sokan eleve nem emlegetik egy szinten Casillassal, de én nem látok különbséget kettejük teljesítménye között. Talán vezérként VV nem állná meg a helyét, de erre egy Barca szintű csapatban nincs is szükség. Ehhez persze kellett az a pár év, amíg inkább megelőlegezett volt vele szemben a bizalom, ami a kapuban tartotta. Anno sokan fogták a fejüket, amikor Rüstü a kispadon ült, Víctor pedig épp egy potyát szedett ki a kapuból. Most már szóba sem kerül más név a kapusposzton. Árulkodó statisztika, hogy VV a legfoglalkoztatottabb játékosa a Barcának, s ha nincs sérülés, vagy eltiltás, elképzelhetetlen, hogy ne ő legyen a kezdő. Xavi és Messi csúcsai mellett, szépen halkan ő lehet a Barca valaha volt legtöbbet foglalkoztatott kapusa. Mellesleg kiváló mutatókkal.

Daniel Alves – a Megszállott

Dani Alvest senki sem szereti. A Barca szurkolókon kívül. És ez így van rendjén. Anno ugyanezt elmondhatták a Sevilla szimpatizánsai is. Magam is az „Anti Dani Alves Klub” tagjának vallottam magam, s nem igazán örültem neki, amikor a csapathoz került. Mindig is érzelmi alapon döntöttem ilyen kérdésekben, s nem vette be a gyomrom a Barca elleni gólokat. Néztem a Sevilla elleni meccset, és kirázott a hideg, ha Alveshez került a labda. Mert vagy túl jól adott be, vagy maga teremtett gólhelyzetet. Sok sárgát kapnak róla, miközben üt, rúg, csíp, harap. Nem egy kellemes ellenfél. Egészen addig utálod, míg nem a te csapatodban játszik. Mert csak pár meccs kell, míg rájön az ember, hogy ez az a játékos, aki mindent megtesz a csapatért. Vagy pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy mindent a csapatért tesz!

Puyol – a Kapitány

Puyol nem tehetséges. Nem hiszem, hogy különösebben kiemelkedett volna a korosztályából. Nem kifejezetten erős, nem tartozik a leggyorsabb játékosok közé, nem labdazsonglőr, nincsenek hihetetlenül jó passzai. Puyol a kedvencem. A kapitány! Az egyik legfontosabb láncszeme a Barcának. A megalkuvást nem tűrő, többieket magával ragadó játéka tette a szurkolók bálványává. Neki valami olyan adatott meg, ami nagyon keveseknek. Amit nem lehet tanulni. Ő a vezér, akinek a szavára figyelnek a többiek. Aki mindig ott van, ha segíteni kell, akire ránézve megnyugszanak a többiek. Korszakos egyéniség, nélküle a csapat nem érhetett volna fel a csúcsra. Helye van a klub arany oldalain.

Xavi – a Gép

Gondolom, sokakat meglep a név. Mert lehetett volna professzor, vagy passzkirály, vagy az agy, vagy bármi hasonló. De szerintem Xavi testesíti meg legjobban a jelenlegi Barca filozófiáját. Ő az esszencia, akiben minden megvan ehhez a játékhoz. Mert ez a Barca egy gépezet, ami maga alá gyűri az ellenfelet, és felszántja Európa pályáit. Xavi 12 éve az első csapat tagja, a csapat történelmének egyik legtöbbet foglalkoztatott játékosa. Örök fájdalmam, hogy akkor sem nyerne Aranylabdát, ha Messi és C. Ronaldo egyazon szezonban sérülne meg, és dőlne ki hosszabb időre. Mert találnának helyette mást. Mindig ott van, mindenki tudja, hogy a legjobb, minden szakkommentátor megemlíti a fontosságát, de szerintem nem értik igazán a játékát. Xavi nem hibázik. Szinte soha. Legyen nálad a labda. Ha nincs nálad, szerezd vissza. Ez a kettősség uralja a játékát minden pillanatban. Tökéletes rúgótechnikai, átlag 11 lefutott km meccsenként, és idén már 10 gól a Ligában. Ezt csak egy gép tudja megcsinálni.

Iniesta – a Művész

Be kell ismernem, nem lettem azonnal Iniesta rajongó, amikor bekerült a csapatba. Folyton rátekeredik a labdára, és ahhoz képest, hogy mennyiszer játszott elöl, nem rúgott túl sok gólt. Iniesta olyan, mint egy jó film. Minél többször megnézed, annál több apró részletet veszel észre, és a rabjává válsz. Senki nem tud úgy labdát tartani/vezetni, mint Iniesta. Beleértve Messit is. Az a könnyedség, elegancia, hihetetlen magabiztosság jellemzi, ami csak az eredendő zsenik sajátja. Egészen hihetetlen dolgokra képes a labdával. Többet hibázik, mint Xavi, nem olyan céltudatos, mint Messi, de mára mindent elnézek neki. Mert amikor futballozni látom, olyan, mintha Bono énekelne, vagy Sennát látnám előzni. Egységet képez a labdával, és lenyűgöz mindenkit. És emellett meg úgy néz ki, mint egy postás…

Pedro – a Szomszéd srác

Abban nyilván megegyezhetünk, hogy Pedro valószínűleg soha semelyik másik csapatból indulva nem lett volna Európa-bajnok, Világbajnok, Király Kupa-győztes, illetve Spanyol Szuperkupa-győztes, spanyol bajnok vagy éppen Világkupa-győztes… Minden sorozatban lőtt gólt, gyakorlatilag mennybe ment. Nem különleges semmiben, talán a gyorsasága átlag feletti. Mindenben hozta azt az elvárt szintet, ami ahhoz kellett, hogy a csapatban időnként megragadva kimaxolja a pályafutásában rejlő lehetőségeket. És ez nem kis szó. Valójában nagyon keveseknek adatik meg. Ehhez kellett a maximális alázat, a csapatba és önmagába vetett töretlen hit.

Piqué – a Bohóc

Ezzel a névvel nem könnyű Katalóniában. Talán nem mindenki tudja, hogy a közkedvelt Gerinek a teljes neve úgy hangzik, hogy Gerard Piqué BERNABEU. Ettől függetlenül persze a csapaton belül ő a legnagyobb Culé. Az aktuális megmondó ember, a botrányhős. Ha valami igazán ostoba poénra derül fény, biztosak lehetünk benne, hogy az ő keze-lába- benne volt a dologban. Ennek ellenére vagy pont ezért az egyik legfontosabb láncszeme a csapatnak. Meghatározó egyéniség az öltözőben, óriási szerepe van a Barça sikereiben.

Busquets – a Láthatatlan ember

Neki változott a megítélése a legtöbbet a csapatban töltött hosszú évek során. Ez viszont nem is csoda, mert akármilyen edző irányította az együttest, akármilyen összetételben játszott a csapat, akármilyen tétért ment a küzdelem, ő ott volt a kezdőben. A Barcelonában és a spanyol válogatottban egyaránt. Láthatatlan, mert ha a pályán van. általában átengedi a showt a többieknek. Árulkodó hogy többet beszélnek róla, ha valamiért hiányzik. Mert igazán akkor szembetűnő a játéka, ha nincs ott. Vagyis a hiánya. Gyakorlatilag pótolhatatlan.

Fabregas – a Joker

Fabregas beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem lő annyi gólt, mint Messi, nem passzol olyan pontosan, mint Xavi, nem szerez annyi labdát, mint Busquets, nem olyan labdazsonglőr, mint Iniesta. Ő a csapat Bétéja. Minden poszton képes világklasszist nyújtani, ha kell. Valójában kevés ilyen játékos szaladgál a világ pályáin.

Alexis Sanchez – a Jófiú

Ha nem futballista lenne, akkor egy dél-amerikai fiú együttes frontembereként tudnám elképzelni. Latino arcél, latino dallamok, nyitott fehér ing, séta a tengerparton. Még szerencse, hogy nem így alakult az élete. Kiskorában adtak neki egy labdát, és úgy látszik, hogy bejött a dolog. Gyors, robbanékony, elfut a szélen. Beilleszkedett a csapatba. És az átemelős góljai…

Messi – a Gól

Mindent leírtak róla. Nem nagyon vannak jelzők. Én azt gondolom, hogy a vita is lassan eldől, hogy a valaha volt legjobb játékost tisztelhetjük személyében. Nem beszél sokat, akkor is halkan, nem hisztizik, nincsenek durva megmozdulásai, nincsenek ügyei. Igazából egy unalmas fazon. Csak lövi a gólokat. Főleg ballal. Néha fejjel. Egyszer-kétszer jobbal is bekotorja. Szólóból, tizenhatoson belülről, átlövésből, kiugratásból, szabadrúgásból. Egyet-egyet, aztán kettesével, néha mesterhármas, és ott vannak a négygólos meccsek. Megnyitja a gólok sorát, hozzátesz egyet, vagy eldönti a meccset. Sokszor eldönti a meccset. Ott, ahol ő van, nagyon kevés a hely. Valójában nem is fér el mellette más a csúcson.

Írta: Kovács Márk

Ha szeretnél egy emléktárgyat, ami még évekre veled marad a mindennapokban Andrés Iniestával kapcsolatban, akkor rendeld meg azt most az újonnan nyíló Eurobarça Shopban vagy olvasd el a részleteket itt.