Az utóbbi néhány évben a kreatív, labdabirtoklásra épülő, sok rövid passzos foci hatékonysága egyre inkább megkérdőjelezhető, ennek a tendenciának az újabb ékes bizonyítéka az idei világbajnokság, ahol ennek a stílusnak a legjelentősebb képviselője, a spanyol válogatott vasárnap délután kiesett a házigazda Oroszországgal szemben. Amint az ismeretes, 1-1 –es rendes játékidőt követően végül tizenegyesekkel dőlt el a párharc (4-3) az oroszok javára.

Mindenekelőtt érdemes párhuzamot vonni a spanyol válogatott és a Barcelona között a játék felépítését és taktikát alapul véve, mert évek óta a nemzeti csapat gerincét adja a gránátvörös-kék klub. Ami jól működött 5-10 évvel ezelőtt, az mind a spanyol válogatott, mind a Barcelona esetében gyakran döcögni látszik napjainkban. Akkoriban nem volt ellenszer a „tiki-taka” néven is ismert játékstílusra. A nagy arányú labdabirtoklás akkor nem meddő oldal- és visszapasszok formájában mutatkozott meg, hanem kreatív, kombinatív játékban, ahol a játékosok keresték a beindulás és elmozgás lehetőségeit. Labdavesztés esetén pedig azonnal presszionáltak, és igyekeztek visszaszerezni a bogyót. Az akkori és mostani csapatok keretének magját többségében ugyanazok a focisták alkotják. A világverő játékfilozófia ma már sokszor csak csikorgó gépezet. De vajon mi lehet az oka ennek?

Úgy gondolom, hogy alapvetően két irányból kell megközelíteni a problémát.

• Egyfelől a spanyol válogatott játékosok átlagéletkora 28,5 év a ‘Talksport.com’ adatai alapján, a meghatározónak számító labdarúgók pedig mind 30 körül vannak. Ez például a 2010-es világbajnokságon jóval kedvezőbb számokat mutatott (~25 év), emellett azóta olyan játékosok öregedtek ki, mint Carles Puyol, Casillas, Xavi vagy éppen David Villa. Mivel nagy az átfedés a Barcelonával, így ez a jelenség nálunk is elmondható. A védelemből kivált Puyol, Piqué 31 éves, a középpálya motorját éveken át adó 3 játékosból kettő már nem a csapat tagja (Xavi, Iniesta), míg Busquets sem lett fiatalabb, a támadósorban pedig Suarez és Messi egyaránt 30 felett vannak.

A kiöregedő generáció lendülete megkopott, sokszor biztonsági játékra törekednek, rengeteg oldal és hátra passzal operálnak, ezzel altatva ellenfelüket, de sokszor saját magukat is. A kreativitás és kockázatvállalás hiánya gyakran visszatérő probléma. A játék képét tekintve a magas labdabirtoklás és a sok, pontos passz továbbra is jelen van, de ez önmagában nem lehet eredményes. Ahogy az alábbi ábra is mutatja, hiába passzoltak rengeteget, és próbálták mozgatni az orosz védelmet a spanyolok, megfelelő mozgások és passzok révén ez most nem volt sikeres.

A spanyol – orosz statisztikái

Az alábbi ábra pedig kiválóan szemlélteti, hogy Diego Costa mindössze 14 passzt kapott a tegnapi mérkőzés során, de Marco Asensio és David Silva értékei sem sokkal jobbak az arányokat tekintve a többi játékoshoz mérve.

A támadók kapott passzainak száma

Összegezve: az akkori „arany generáció” meghatározó alakjai már vagy elmentek vagy pályafutásuk utolsó szakaszába léptek. A két csapat taktikája nem változott meg jelentősen azóta sem, viszont a játékosok sebessége megkopott, már nem terhelhetők annyira, mint korábban. Másfelől az ellenfeleknek mind a nemzetközi porondon, mind pedig klubszinten sikerült elemezni, illetve kiismerni a spanyolok és a Barcelona játékát.

A dinamikájukat vesztett „nagyok” a kettős falat felhúzó, tömörülő védelemmel szemben szenvednek az utóbbi időben. A dupla védelmi vonallal felálló csapatok sokszor 10 emberrel védekeznek, hogy megnehezítsék az esélyesebbek dolgát. Az előző spanyol bajnoki szezonok alkalmával és a mostani világbajnokságon is jól látható, hogy a kellően szervezett kiscsapatok akár meglepetést is okozhatnak.

Irán is megnehezítette a spanyolok dolgát

A labdarúgásban mindig is jelentős szerepe volt a pénznek. Egy kis költségvetéssel rendelkező klub, amelynek ritkán adódik meg a lehetőség, hogy komolyabb eredményekkel hívja fel magára a figyelmet, mindennél fontosabb a győzelem, ezért a játék szépségét gyakran feláldozva választanak taktikát. Ezzel szemben a spanyolok filozófiája az eredményesség rovására ment az évek során. A labdabirtoklás és a rengeteg passz önmagában nem ér győzelmet. A világbajnokságon még csak látványosan sem játszó spanyolok mellett a Barcelona is megtanulhatta ezt az utóbbi időben.

Komoly feladat előtt állnak tehát az edzők, hogy olyan szinten képesek legyenek megújítani a korábbi csodareceptet, hogy az a régi fényében tündököljön a jövőben is.

Ha rendelnél még a limitált kiadású Iniesta-pólóból, akkor ne habozz, mert egyre inkább kifutunk a készletből! Rendeld meg a pólót a linkre kattintva az EuroBarça Shopban!