Lionel Andrés Messi június 24-én betöltötte a 31. évét. Bár az argentin előtt előreláthatólag még egy-két ilyen színvonalú szezon biztosan van, valószínűleg vb-n nem látjuk többet. A Barcelonának pedig szépen lassan el kell gondolkodnia, hogy mi lesz a csapattal, ha a korszakos argentin zseni már nem lesz képes önmagában egy bármilyen meccset eldöntő tényező lenni. Azaz mi lesz abban a most sötétnek tűnő korban, amit nevezhetnénk csak poszt-Messi érának. Egyelőre azonban még ez a Messi nevű csillag bevilágítja a futball egét, legalábbis a Barcelonában – teszik hozzá az argentin kritikusai. Mert a válogatottban látványosan kevesebbre képes Messi, mint klubcsapatában. Látványosan… vagy inkább látszólag? Erre a kérdésre adhat választ, ha összevetjük a mögöttünk hagyott világbajnokságot a Barcelona elmúlt szezonjával Messi tükrében.

Először is szögezzük le, hogy a nemzetek egymás közötti versengése a futball terén jelentősen megváltozott. Sok „szakértővel” ellentétben nem állítanám, hogy csökkent a színvonala, ellenkezőleg: a klubfutball nívója növekedett az elmúlt 15-20 évben elképesztően a nemzeti csapatokkal szemben. Ennek egyik fő oka, hogy a futball az elmúlt években színtiszta üzletté vált. Ennek miértjeiről könyveket lehetne megtölteni a sportba áramló – gyakorlatilag – végtelen mennyiségű tőkétől kezdve, a klubok mindinkább márkanévvé (termékké) válásán át a kommerciális tényezőkig. Hogy ez jó irány-e, azt mindenkinek az egyéni véleményére bízhatjuk. Az viszont kétségtelen, hogy ez a globális trend, a klubfutball szépen lassan kenterbe veri a nemzetközit, és ennek egyik legnyilvánvalóbb lecsapódása a vb-n az olyan „egy sztár köré épült” csapatok voltak, mint Argentína.

A fent vázolt globális gazdasági tényezőket a Barcelona időben felismerte, és az utóbbi 5-10 évben nem is próbálkozott mással, minthogy csapatot építsen Messi köré. Amelyik években ez sikerült (pl. MSN-korszak), ott bajnok, kupa-, és esetleg BL-győztes lett a csapat sziporkázó, mindent elsöprő játékkal. Amikor kevésbé, akkor gyengébbre sikerültek a szezonok (pl. ‘Tata’ Martino szezonja). Ez az, amiben az argentin nemzeti tizenegy nem tudja felvenni a versenyt a Barcelonával, nem tud (természetesen nem csak anyagi, de nyilvánvaló okokból) Messi köré csapatot építeni (vásárolni). Messit rengeteg kritika érte a világbajnokság kezdetén és korábban is, hogy a válogatottban nem tud olyat alkotni, mint a Barcelonában. Pedig erről nincs szó, a „Bolha” az oroszországi vb-n is csapata egyértelmű vezére és esze is volt, de sajnos ez azt is jelenti, hogy a dél-amerikai csapat matematikáját nagyon könnyű levezetni: Messi+10 és a 10 tényleg majdnem bárki lehetett a 23 fős keretből. Ezért Argentína ellen mindenki tudta a bombabiztos receptet a csoportkörben, egyszerűen állíts legalább két embert Messire, és ha még így is labdát kap, akkor rontson lehetőleg még legalább kettő rá. Ha ezt meg tudod csinálni úgy, hogy az utóbbi két ember még képes időnként részt venni a csapatvédekezésben is, akkor nyert ügyed van. Argentína félkarú (vagy hogy autentikusabb példánál maradjunk: féllábú) óriássá válik és egy olyan kevésbé nehéznek tűnő csoportból is alig jut tovább a vb-n, ahol a riválisok közt ott van Nigéria és Izland. Horvátország (többek közt egy másik barcás kiválóság –Rikitic- jóvoltából) teljesen eltűntette a pályáról, az eredmény pedig nulla lőtt gól. Izland is többé-kevésbé megoldotta a dolgot, csak egy gólt kaptak. Ahogy pedig Messi zseniális gólja is mutatja (egy jobbára egyéni akció végén), Nigéria nem igazán.

A csoportkörben megszerzett 4 pont pedig – éppen csak, de – elég volt a továbbjutáshoz. A nyolcaddöntőben aztán a számbeli végeredmény ellenére sem volt igazán szoros a meccs, a franciák a tornán végig jellemző nem túl látványos, de az ellenfél stratégiáját rövid úton kivégző hátul stabil, elöl pedig a villámgyors játékukkal simán nyertek. Ezen a mérkőzésen egyébként jól lehetett követni Messi zsenijét, még ebben a gyenge és a franciák által szétzilált argentin támadóegységben is. Az első gól, bár Di Maria szerezte, nagyban köszönhető az argentin 10-esnek. A gól előtti szituációban két embert is elvont középről, többek közt ez teremtette meg a lövőhelyzetet. A második gólnál az ő lövése pattant meg egy csapattárson egy szögletet követően, a harmadik gól pedig az ő felíveléséből született. A franciák nem fogták a meccsen végig szorosan legalább két emberrel, aminek három kapott gól lett az eredménye, ami még így is kevés volt, és Argentína búcsúzott a tornától.

A Barcelona ellenben nagyon stabilan és helyenként kifejezetten szépen játszott az elmúlt szezonban. Ami pedig nagy különbség az argentin válogatottal szemben, az az, hogy eredményesen is. Ha a római rövidzárlatot figyelmen kívül hagyjuk, akkor szinte tökéletes szezont zárt. És hogy mi volt a recept? Rendkívül stabil védelem, ami nagyban köszönhető a csapat védelmi magját alkotó Umtiti-Piqué-Busquets-Rakitic négyesnek, akik zsenialitása egymással való szinte már szimbiózisa egy külön írást megérne. Elöl pedig Messi szabad kezet kapott, no meg Suarez, aki góllövés szempontjából gyengébb időszakaiban is okos elmozgásaival helyet, hihetetlen agilitásával és agresszivitásával pedig sokszor lehetőséget teremtett az argentin előtt. Ehhez jött még a két szélső – főleg Alba – kiváló játéka, no és persze egy már zenitjén túl lévő, de még mindig zseniálisan szervező Iniesta vagy a csapat játékfilozófiájába egyre inkább beilleszkedő – és a vb-n egyébként szintén zseniálisan játszó – Coutinho. Messi pedig ezáltal rengeteg területet, lehetőséget és játszótársat kapott, amivel vagy lőtt gólok vagy pedig kiosztott gól-, és kulcspasszok formájában élt is.

Olyannyira csak a támadásokkal kellett törődnie, hogy, ahogy számos szakember és elemzés kiemelte a szezonban, a futóteljesítménye visszaesett. Az átlagos 10 km körüli meccsenkénti átlaghoz képest jó, ha 7-8 km-et tesz meg, és ennek a jó részét is sétálva vagy maximum kocogva. Ennek az az oka, hogy Messinek kifejezetten nem feladata a védekezés vagy a visszazárás. Ő az ellenfél támadásinál is maximum a kezdőkörig jön, sétál vissza és úgy helyezkedik, hogy a labdaszerzést követően már lehessen is neki passzolni, hogy szervezhesse a támadást, ellenben például Iniestával, vagy Suarezzel, aki bár Messinél papíron jóval feljebb játszik, mégis sokkal többet fut(!) vissza védekezni vagy az ellenfél támadásépítését zavarni. A Barcelona tehát teljesen Messi köré épül, és úgy játszik, hogy az argentin klasszis erényeit mindinkább kidomborítsa. Ennek persze a szezonban is láttuk a negatív hatását, gondoljunk csak a csapat Levante elleni, egyetlen vesztes meccsére a bajnokságban. Bár nem csak ez volt a vereség oka, de a mérkőzésen Messi nem játszott. Ami meg is látszott az ötlettelenségen és a játékosok meglehetősen esetleges megoldásain, hiszen hiányzott az a fogaskerék a gépezetből, aki az egész csapatnak fazont ad, a játék mikéntjét és irányát meghatározza, akinek a szerzett labdát felpasszolják, és ő majd eldönti, hogyan épüljön fel a támadás. Persze a jövőben, a már említett poszt-Messi érában is lesznek ennek következményei. Mégpedig vagy megtalálja a csapat a jövő Messijét, aki köré a csapat épül. Őt jelen állás szerint vagy Coutinhonak, vagy esetleg Arthurnak hívják majd, de erre a verzióra kisebb az esély. Valószínűbb, hogy a csapat játékát új alapokra kell majd helyezni.

A fentiekből jól látszik, hogy mi az oka Messi – most már kimondhatjuk – látszólag gyengébb játékának az argentin válogatottban. Ugyanis az elmúlt évek sokszor kritikán aluli játékospolitikája ellenére, hála Valverde kiváló stratégiai érzékének, a tréner felismerte és meg is valósította a csapat teljes mértékben Messire szabását, „Messiesítését”, illetve az, hogy a Barcelona sokkal erősebb játékosállománnyal bír, mint Argentína, a csapat jóval sikeresebb, és eredményesebb dacára annak, hogy az argentin zseni mindkettőben nagyon magas szinten játszik továbbra is.

Írta: dr. Gaszner Tamás