Sergio Busquets a napokban elismerte: az idei Barcelona nem játszik igazán jól, de stabil, egységes, és végsõ soron ez utóbbi számít a leginkább. Azt is mondta, hogy sok minden változott: új az edzõ, a játékrendszer, a csapatjáték. Ennek minden pozitív és negatív tulajdonságával.
A támadójáték azonban hullámzó, és egy meccsen végig igazán még nem játszottak lenyûgözõen. Lionel Messi húzza a támadójáték szekerét, a középpálya elõkészítõ szerepe közelít a régihez. Voltak persze jó percek, félidõk, amikor az egész csapat támadójátéka hozta a legmagasabb szintet: a Sevilla ellen az elsõ félidõben, idõszakonként a Juventus vagy az Atlético Madrid ellen is jól ment. De Valverde eddig inkább arra alapoz, hogy a csapat ne kapjon gólt, azaz az ellenfél eleve ne nagyon jusson el a kapuig. A kritikák pedig nem izgatják túlságosan, ahogy mondta is, „nem fog elnézést kérni azért, hogy nyernek”.
De lesz ennél jobb támadójáték?
Eddig nagyon sok múlt Messi pontosságán, de az tény, hogy Neymar már nincs, Suárez egyelõre nem találja az idei góllövõcipõjét, Dembélé pedig sérült. Ilyen alapon pedig bõven benne van a csapatban, hogy lesz még ennél jobb is a támadójáték.
Úgyhogy ennek a szituációnak a pozitív olvasata az, hogy a Barcelona támadójátékában van még több is, mert a kulcsemberek közül egyelõre kevesen mutatták meg elõl a legjobb formájukat. Ha pedig megmutatják, akkor abból nem csak több gól, de több „látvány” is lehet.
