Az elmúlt évtizedben újra és újra felbukkanó Európai Szuperliga létrehozása a ‘Sky News’ értesülései szerint egyre inkább közeleg, a szigetországi hírportál akár már egy 2022-es indulást is elképzelhetőnek tart a legújabb tervek alapján. A formátum, mely a Bajnokok Ligáját váltaná fel, és szakítana a nyílt rendszerű versenyzésen alapuló európai hagyományokkal, egyértelműen a futball történelmének egyik legnagyobb horderejű változását hozná magával, egyben pedig lezárná a futball iparággá való alakulását, ahol már mindent a kőkemény üzleti logikának rendelnek alá. Alább kifejtem, miért elkerülhetetlen és végső soron helyes ez a váltás.
Évek óta a levegőben lóg már egy Európai Szuperliga létrehozása, melyben a legerősebbek csakis a legerősebbekkel mérik össze az erejüket, ám lévén, hogy ez alapjaiban változtatná meg az európai labdarúgást, nem egyszerű tető alá hozni a váltást. Amint azt a német ‘Der Spiegel’ médium és partnerszervezeteinek a kutatómunkájára épülő ‘Football Leaks’ könyvek már bemutatták, a topklubok már évek óta készítik elő azt a zárt bajnokságot, ahova csak a legkomolyabb erővel rendelkező egyesületek nyerhetnek bebocsátást. A szigorúan titkos folyamatok nyilvánosságra kerülése után valamelyest megtorpant a projekt, hiszen óriási érdekellentétek és hatalmi játszák húzódnak meg a színfalak mögött.
A legerősebbek még több bevételt akarnak, amit csak úgy lehet elérni, ha a csúcsmeccseket csomagoljuk be egy gigasorozatba, hiszen a televíziók és a szponzorok akkor fizetnek többet, ha még többet ér a termék. A termék pedig akkor ér többet, ha a Barcelona egy hónapon belül a Juventus mellett nem a Ferencváros vagy a Dinamo Kijev ellen játszik, hanem például a Tottenham és a Bayern München ellen.
Ennek természetesen a legnagyobb ellenzője az UEFA, mely egyrészt az európai hagyományokat, a kisebb csapatok érdekeit védi valamelyest, ám nagyobb részben a saját hatalmának elvesztését félti. A csúcsklubok ugyanis már kinőtték a nemzetközi labdarúgást egykor úttörő módon összefogó szervezetet: hatékonyabbak, profibbak, rugalmasabbak és már olyan nagyra nőttek – ezzel együtt pedig az alkupozíciójuk is – , hogy egyedül is képesek tárgyalni a szponzorokkal, a televízókkal és egyéb üzletfelekkel. Más szavakkal: a nagyoknak már kevésbé van szüksége az UEFA-ra, mint éppen fordítva.
A futball romantikusai számára, akik a sportban közösségformáló erőt, testedzést és életstílust látnak, ez a lehető legkedvezőtlenebb hír, ám meggyőződésem, hogy nincs másik járható út, hiszen a labdarúgás ma már elsősorban üzlet. Joan Gamper 1899-ben azért alapította meg a Barcelonát, hogy lelkes amatőrök összejárjanak focizni. Ezzel ellentétben manapság a világ minden részéről érdeklődő befektetők természetesen nem azért vásárolnak meg klubokat, hogy a lelkes amatőrök számára labdarúgópályákat építsenek. Minden egyes befektető profitot remél a felvásárlásból – legyen az pénzügyi nyereség vagy hatalmi térnyerés.
Az üzleti logika a háttérbe szorít minden más elvet – a más szempontokkal való ötvözése kizárt
A pontos időszakokról, hogy mikor is kezdődött el a labdarúgás iparággá való alakulása, természetesen lehet vitatkozni, az viszont vitathatatlan, hogy az Európai Szuperliga ennek az iparági kifejlődésnek az utolsó, betetőző mozzanata lenne. A változás egyrészt azért elengedhetetlen, mert a piaci alapon működő iparágak mozgatórugója az üzleti logika, melynek egyetlen egy célja van: növekedni és nyereséget termelni. Amint az könnyen belátható, ebben a célrendszerben sehol sem található meg a szolidaritás elve, a nyílt bajnokságok rendszere, mely azt hirdeti, hogy ha jól teljesítesz és a pályán kiérdemled a feljutást, akkor feljuthatsz a legjobbak közé.
Maradva a fent említett termék analógiánál, a topklubok semmilyen haszont nem látnak abból, ha egy kisebb csapat hosszú idő után bejut a Bajnokok Ligájába, mint ahogyan azt például a Ferencváros tette idén. Ami hatalmas és dicsérendő teljesítmény a Fradi szempontjából, az a nagycsapatok számára nem hordoz értéket, hiszen ők abban érdekeltek, hogy minél több bevételhez juthassanak a meccseik által.
Itt pedig el is érkeztünk a második fő érvhez: a vegyes rendszerben mára már áthidalhatatlan lett a különbség a kicsik és a nagyok között. A Barcelona úgy nyert múlt héten 5-1-re a Ferencváros ellen, hogy egyébként a magyar csapat jól teljesített, ígéretes támadásokat vezetett, és bizonyos periódusokban jól meg is fogta a katalán csapatot. Az említett különbség azonban ténylegesen akkora, hogy azokban a periódusokban, amikor a Barça magára talált és megrázta magát, akkor simán, mindenféle erőlködés nélkül lelépte a magyar gárdát.
Ez a vegyes rendszer tehát, amikor a futball már üzlet, de még a régi, szolidáris alapokon működtetjük, nem hoz semmilyen értéket a legerősebb csapatok számára, melyek azonban már könyörtelen üzleti logikával működnek. Vagyis egyetlen egy lehetőség maradt arra, hogy ezek a klubok mégis növeljék a „termékeik” árát, méghozzá az, hogy sűrűbben csapjanak össze a legjobbak a legjobakkal. Ezeken a meccseken kiszámíthatatlan az eredmény, nagy az izgalom, magasfokú a látványosság, vagyis benne van minden, amiért szurkolók milliói leülnek meccset nézni, illetve benne van minden, amiért a szponzorok és a televíziók hajlandóak lennének még többet fizetni érte.
Meggyőződésem, hogy a sport és a ladbdarúgás közösségeket formál, nevel és helyes az a cél, hogy a szolidaritás elvén működjön, méghozzá helyi, amatőr szinten, ahol ez tökéletesen is működhet, ám a professzionális labdarúgást külön kell kezelni. Ott is formálódnak közösségek, de amíg az amatőr sportban a közösségteremtés a végső cél, addig a profi világban ez csupán az előfeltétele a még több eladott terméknek és ezáltal a magasabb bevételnek.
Ennek következtében lehet ez ellen tiltakozni és helytelen fejlődésnek tartani az összképet tekintve, de a futballban, mint iparágban a következő logikus lépés az Európai Szuperliga létrehozása.
***
Olvass tovább: Miért lehet esetleg mégis rossz irány a szuperliga?
Az Európai Szuperliga a BL helyébe léphet – A kérdés csak az, hogy szükség van-e rá
***
