Régen jelentkezett az EuroBarça #Retro rovata, úgyhogy a ma esti El Clásico felvezetéseként gyorsan összegyűjtöttük a kedvenc Klasszikusainkat, azokat a meccseket, amikre nagyon szívesen emlékszünk vissza különböző okokból kifolyólag. Ennek apropóján most titeket is egy kis nosztalgiázásra invitálunk – jöjjön néhány emlék a közel- és távolabbi múlt Barça-Realjairól, természetesen videókkal és az akkori összefoglalóinkkal színesítve.
(Kis kiegészítés: a YouTube videóknál, ha itt nem indul el a videó az oldalon beágyazva, kattintsatok a címére és a YT-ra ugorva nézhető is).
Egy felejthetetlen este a Bernabeuban 2004-ből // Real Madrid-Barcelona 1-2, 2004.04.25.
Ákos: „Ronaldinho első idénye, egy alakulóban lévő csapat, botrányos őszi teljesítmény utáni tavaszi feltámadás Edgar Davids érkezésével, közte ez a szenzációs siker a Bernabeuban, heroikus küzdelem árán, egy olyan időben, amikor nem olyan gyakorisággal jöttek a győzelmek Madridban, mint az elmúlt 10 évben. A meccs jelenetei közül több is a retinámba égett: ahogy Puyol a gólvonalon fejjel véd egy lövést, ahogy Valdés még tejfölös szájjal és hosszú hajjal parádézik, ahogy látszott a Real játékosain a frusztráció, hogy nem tudnak gólt lőni, majd miután Solari betalált, jött az a felállás és fordítás a második félidőben, ami abban az időben tényleg borzasztóan nagy eredmény volt. Kluivert fejese is emlékezetes volt, de igazán Xavi győztes gólja és az azt megelőző Ronaldinho passz az, amit Barcelona szurkolóként sosem fogok elfelejteni. A mérkőzésről féltve őrzök azóta is egy zenés összefoglalót (aminek akkoriban nagy divatja volt, itt egy kis Carmina Burana és a Matrix filmzenéi adják a libabőrt), amit most elő is túrtam a cikk kedvéért.”
Messi első villanásai, és Dinho tapsa // Real Madrid – Barcelona: 0-3, 2005.11.19.
Iván: „A legnagyobb diadal az elmúlt 10-15 évből természetesen a 2-6 és az 5-0. De igazi favorit számomra a 2005 őszi, Bernabéuban elért 0-3 is. Rijkaard csapata ekkor már bajnokként ment Madridba, de olyan fölényre nem lehetett számítani, ami a pályán kialakult A többségnek Ronaldinho góljai és az őt megtapsoló madridi közönség miatt emlékezetes a meccs. Nekem inkább azért, mert ekkor húzta meg Rijkaard végre azt, hogy Messit a kezdőcsapatba állította egy nagy meccsen, és Giulyt így a kispadra tette. Akkor még Messi nyilván nagyon fiatal volt, sérülékeny is, nem volt olyan folyamatosság a játékában, mint később, de öröm volt látni, mit tud. És bizonyított is, még ha az est sztárja Ronaldinho is volt.”
A Hatos a Bernabeuban // Real Madrid-Barcelona 2-6, 2009.05.02.
Matyi: „Az első igazán nagy győzelem a Bernabéuban, amivel eldöntöttük a bajnokság sorsát. Az a csapat volt akkor a Real Madrid ellenfele, amelyhez oly sok szép emlék köt. Hadd osszak meg egy apró személyes élményt: ezt a Clásicót a Madrid-szurkoló testvéremmel és haverjával néztem együtt, akik Higuain fejese után cukkoltak, hogy máris „lefőtt a kávé”, de aztán szerencsére jött Henry, majd Puyol bólintása után gyorsan változott a kedvük, ahogy az enyém is. Ez volt az a Klasszikus-győzelem, aminek duplán örültem. Cserébe Piqué gólöröméről kaptam egy rajzot bátyámtól Karácsonyra. Remélem, hogy Piqué valamilyen úton-módon megint betalál a Real ellen, és újabb győzelmet ünnepelhetünk… 
”
Ibrakadabra megérkezett // Barcelona-Real Madrid 1-0, 2009.11.29
Bence: „Az én kedvenc Klasszikusom a 2009-es hazai őszi, amikor Dani Alves elkövette élete egyik legjobb beadását, a pár perccel korábban csereként beállt Zlatan pedig kapásból bebombázta a hosszú oldalon a kapuba. Emlékeim szerint eléggé kiegyenlített meccs volt, és lehetett érezni, hogy egy villanás dönthet. A mai napig előttem van Zlatan gólöröme. Néha még ma is eszembe jut, hogy ilyen is lehetett volna az a Barcelona, egy klasszikus centerrel a csatársorban.”
A Special One kapott egy ötöst // Barcelona-Real Madrid 5-0, 2010.11.29.
Andris: „Ez a mérkőzés több okból is emlékezetes a számomra: az egyik maga a dátum, mivel viszonylag ritkán fordul elő, hogy pont az alapítás napján, november 29-én rendezzenek El Clásicot (még akkor is, ha 1 évvel korábban is pont megtörtént), ami akkor a 111. évfordulót jelentette. Szintén a dátumból fakad, hogy úgy készültünk a meccsre a barátokkal, hogy ezt a meccset fogjam fel amolyan névnapi ajándék gyanánt: 10 év távlatában is úgy látom, hogy ez életem legszebb névnapi ajándéka Bár a mérkőzés előtt volt bennem egy kis félsz, hisz a Real Madrid egészen jó formában volt, addig sem a bajnokságban, sem a BL-ben nem találtak még legyőzőre. Ezt Cristiano Ronaldo egy nyilatkozatában meg is említette, hozzátéve, hogy szerinte a legjobbkor kerül megrendezésre a klasszikus. José Mourinho már visszafogottabb volt, mert talán már tudta előre azt is, hogy „félelmében” át fogja tenni Cristiano Ronaldót a balszélről a jobb oldalra, hogy védekezésben más foglalkozzon a brazil gyalogkakukk Dani Alvesszel. Utólag úgy gondolom, hogy ez volt talán a Guardiola-éra egyik legjobb meccse, a slusszpoént pedig a nem túlságosan hatalmas karriert befutó Jeffrén gólja adta. A siker pedig az eredmény mellett azért is volt édesebb a szokásosnál, mert José Mourinho csapatának földbe döngélése nem csak Barcelona, hanem a futball ünnepe is minden egyes alkalommal.”
Újabb kiütéses győzelem a Bernabeuban // Real Madrid-Barcelona 0-4, 2015.11.21.
Áron: „2015-ben a Luis Enrique-féle Barcelona olyan verést mért a Rafa Benitez vezette Real Madridra, hogy Beniteznek még az öregek otthonában is rémálmai lesznek a meccsről. Az első perctől egészen a hármas sípszóig sokkal jobb volt a katalán csapat, osztálykülönbség állt fenn a felek között. Varane és Ramos azt sem tudták, hogy éppen milyen rendezvényen vannak, a Neymar-Suárez duó ízekre szedte a madridiak védelmét. Messi csupán az 57. percben lépett pályára Rakiticet váltva, ugyanis a találkozót megelőző időszakban sérüléssel bajlódott. Suárez duplázott, a 2. gólja nagyon pimasz volt. Neymar is betalált, Iniesta pedig olyan bombagólt lőtt (Ney lekészítéséről nem is beszélve), ami valóban feledhetetlenné tette az összecsapást.”
Az egyik legizgalmasabb El Clásico az elmúlt években// Real Madrid-Barcelona 2-3, 2017.04.23.
Norbert: „2017-ben egy olyan El Clásicót láthattunk a Bernabeuban, amely felejthetetlenre sikerült katalán szempontból, a találkozó a végső pillanatokig tartogatott izgalmakat és végül az utolsó támadásból Alba átadását követően Messi érkezett a szokásához hívően a második hullámban és egy csodálatos megoldással vette be Navas kapuját – ezzel eldöntve a mérkőzést. A vezetést a Real Madrid szerezte meg a mérkőzés 28. percében Casemiro találatának köszönhetően, öt perccel később egy szép akciót követően Messi egyenlített. A találkozó hajrájához közeledve Rakitic a pályafutása egyik legszebb gólját szerezte, de a 85. percben a madridiak válaszolni tudtak erre James Rodríguez révén. Ezután jött Messi, és az utolsó másodpercekben és eldöntötte a meccset. Ez (is) egy felejthetetlen Klasszikus volt.”
***
