Daniel Alves leigazolása meglepetésnek biztosan meglepetés, komolyan nem volt benne a pakliban, és nagyon gyorsan változott úgy az ügy, hogy bejelentés is lett a vége. Januárig nem játszhat, ráadásul 38 éves. És mégis igaz, hogy segíthet.

Sokatmondó, hogy Daniel Alves volt a Guardiola-éra első igazolása. Egyben az egyik legjobb igazolása. És most ő a Xavi-éra első igazolása is. Ez megdöbbentő kórkép a Barcelona jelenéről, ahol nincs pénz igazolásokra, van viszont szükség olyan profikra, mint Alves. Szükség van vezéregyéniségekre az öltözőben, olyanokra, akik irányt mutathatnak a fiataloknak, és csak győztesként tudnak gondolkozni, ami sajnos kiment a divatból az elmúlt években.

Egyrészről persze abszurd, hogy egy 38 éves játékostól reméljük a megváltást. Pláne mert egy új, fiatal csapatot épít a Barcelona, amibe nehéz beleilleszteni egy 38 éves játékost. Ráadásul az nyilvánvaló, hogy ha be is érik az új Barcelona, Alves abban a csapatban már lehet ott sem lesz.

Mégis inkább az az ember érzése, hogy csak nyerhet ezzel a Barcelona, veszíteni alig, pláne, hogy Alves szinte ingyen vállalja a játékot. Több mint 33.000 percet játszott a Barcelonában, több mint 100 gólpasszt adott, és nem igazán volt nála jobb a jobbhátvéd poszton a Barcelona történetében.

Most már 38 éves, és az biztos, hogy nem ugyanaz a játékos, aki elhagyta a Barcelonát, aki az évek során felszántotta a pálya jobb oldalát sokszor, és Messi egyik legjobb társa volt. Aztán Bartomeu elnök munkájának egyik áldozata lett, nyíltan vállalta a távozása pillanatában is, hogy a klubvezetés viselkedése miatt döntött a távozás mellett. Nem azért, mert ne szeretett volna Barcelonában játszani és élni.

Mostanra Alves veszített a fizikai adottságaiból, de még így is ott volt nyáron a Tokiói Olimpián, továbbra is képes a legjobbakkal is versenyezni. Azt viszont nehéz megmondani előre, hogy mennyit adhat a pályán belül a Barcelonának, mekkora súlyt kaphat a rotációban.

Amiket nem lehet vitatni, azok a pályán nyújtott teljesítményen kívüli tényezők. Önmagában már a jelenléte remény adhat, más, a mostanában megszokottól teljesen eltérő szemléletmódot hozhat az öltözőbe. Olyan gondolkodásmódot, amibe egyszerűen nem fér bele a megalkuvás, a vereség vagy egy döntetlen elfogadása.

Alves egy nyerő játékos, még a nyerőknél is nyerőbb, a profiknál is profibb. Elég meghallgatni a nyilatkozatait, vagy megnézni a statisztikáit. Eddig 46 trófeát nyert pályafutása során, ebből 23-at a Barcelona játékosaként. Célja az 50 trófea, és még szeretne ott lenni a Katari Világbajnokságon is jövőre.

És a legfontosabb: benne nem lehet kételkedni, hogy a lelkét is ott fogja hagyni a pályán. Bartomeuék kételkedtek benne, nem kellett volna. Ő olyan ember, aki még ha hibázik is – mint mindenki más is a pályán – mindent belead, és ez mindig így van. Ha pedig most azt gondolja, hogy még tud adni a Barcelonának, akkor alighanem el lehet hinni neki.