Felkészülve a rá váró kritikák áradatára, Xavi egy kukában landoló meccstervvel és egy bizonytalan beszéddel tér vissza Rijádból. Az edző számára semmi sem alakulhatott volna rosszabbul a Spanyol Szuperkupa fináléjában, mert csapatának egyik területen sem sikerült felülkerekednie a Real Madridon. A Barça elképesztően gyenge benyomást keltett a Madrid ellen.
A döntőben Xavi ismét a megerősített középpályára szavazott, a játék pedig szokásosan a labdatartáson alapult, de vasárnap is számos hibát elkövettek hátul. Az első tíz percben háromszor is rosszul helyezkedtek a játékosok pályán, és túlzott kockázatot vállaltak két olyan villámléptű játékossal szemben, mint Rodrygo és Vinicius. Az eredmény lesújtó volt. Egy megrendült csapat benyomását keltették a gránátvörös-kékek, akik hátul gyenge lábakon álltak, támadásban pedig nem voltak elég határozottak, és így a Madrid akarata szerint alakultak az események.
Taktikailag a Barça azt a benyomást keltette, mintha elvesztette volna a fonalat. Túl azon, hogy három támadóval vagy négy középpályással játszanak, függetlenül attól, hogy ez a formáció működik-e vagy sem hosszútávon, a védelemben folyamatosan megfigyelhetőek a hibák, bármilyen rendszerben is játszik a csapat. 27 hivatalos mérkőzésen 34 gólt kaptak, ami elfogadhatatlan szám egy olyan csapattól, amely címekért akar harcolni. Ahelyett, hogy fejlődnének, teljesen eltűnt idénre a játékból a tavalyi szezonban érezhető stabilitás hátul, de támadásban sincs áttörés. A Real Betis és az Antwerpen elleni győzelmekkel induló izgalmas szezonkezdet után a csapat a tavalyi évhez hasonlóan most is nehezen nyeri a meccseket, és nem azt a futballt produkálja, amit várnak tőle.
Azonban Xavinak van egy még ennél is aggasztóbb problémája. Az üzenete úgy tűnik nem jut el eléggé a játékosokhoz, vagy nem tudják értelmezni, hogy pontosan mit is szeretne látni a pályán, vagy egész egyszerűen képtelenek ezt megvalósítani. A szurkolók egy része kezdi elveszíteni a belé vetett hitét, annak ellenére, hogy abszolút klublegendának számít Barcelonában. A döntő előestéjén a Cruyffizmusra való hivatkozása nem vált be. Xavi négyszer kért bocsánatot a szurkolóktól a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón, de talán az aggasztja Xavit a legjobban, hogy nem tudják a játékosok megvalósítani azt, amit kér tőlük. Míg az előző szezonban volt egy remek kapcsolat az öltöző és közte, még ha a csapat nem is volt mindig briliáns, és egy olyan elkötelezettség, amely lehetővé tette, hogy egymás után egygólos különbséggel nyerjenek meccseket, addig most elszakadt a cérna, mert egyrészt sem a védelem nem kimagasló, sem pedig a szerencse nincsen a csapat mellett a legtöbbször.
Közvetlenül az Almería elleni meccs után Xavi így nyilatkozott: „Ez elfogadhatatlan” – mondta aznap. Majd figyelmeztetett: „Ez nem fordulhat elő még egyszer”. Kevesebb mint egy hónappal később, Rijádban ismét elmondta: „Nem mehetünk így ki egy döntőre”. Nyilvánvaló, hogy az edző és a játékosok közötti kommunikációs csatorna nem úgy működik, mint az előző szezonban. Xavinak gyorsan kell reagálnia erre, hogy a Barça helyzete ne legyen még ennél is rosszabb. Úgy tűnik, nem „csak” sportszakmai problémái vannak, de a játékosok sem értik/tudják megvalósítani azt, amit kér tőlük. Ezeket az ügyeket gyorsan meg kell oldania.
***
