Suarez családról, Liverpoolról, Messiről, a nyomásról, és az ideális szezonzáróról – 2. rész

Az interjú második része

A közelgő Bajnokok Ligája elődöntő előtt a Liverpool korábbi, a Barcelona jelenleg klasszisát, Luis Suarezt övezi talán a legnagyobb figyelem. A napokban két angol média, a Guardian és a Daily Mail is mikrofonvégre kapta az uruguayi klasszist, aki beszélt a párharcról, a liverpooli évekről, Messiről, és még sok minden másról is.

Messiről

“Ez nemcsak arról szól, hogy látod őt játszani, hanem hogy vele játszol. Elkezdek futni leszegett fejjel, a labda pedig egyszer csak megjelenik előttem. Arra gondolsz: hogyan tette oda a labdát? Honnan tudta, hogy én ott fogok feltűnni? Sokszor várok a labdára ugyanabban a pozícióban, közte és köztem 3 emberrel, és arra gondolsz: “nem, nem, elmozdulok innen máshova, mert hogyan fogja iderúgni?”. Aztán a labda megérkezik, de te már nem vagy ott. A passz jó volt, de az én hibám, hogy nem gondoltam arra, hogy meg tudta csinálni. Több ezer ilyen mozgásunk volt már. Tökéletes párost alkotunk, a pályán és azon kívül is. Szomszédok vagyunk, a gyerekeink ugyanabba az iskolába járnak, a feleségeink üzlettársak, és a legtöbb edzésre egy kocsival megyünk. Nehéz lesz majd, amikor Leo visszavonul, mert örömet okoz az embereknek, akik látják játszani. Amikor idegenben játszol, és az ellenfél szurkolói megtapsolnak, az szenzációs dolog. A legszebb dolog az egészben, hogy átéljük ezt vele, és még sok évig élvezhetjük azt, amit Leo csinál.”

A 176 gólról Barça mezben

“Nem több? (nevet) Ezek csak statisztikák. Mások talán jobban előtérbe tolják magukat, én azonban sosem voltam ilyen. Nem mondom soha, hogy én vagyok a Barca történetének legjobb kilencese, vagy bármi hasonlót. A számok magukért beszélnek. Sikerült kétszer Aranycipőt nyernem egy olyan korszakban, amikor Messi és Cristiano is a pályán volt.”

A barcelonai nyomásról, Coutinhoról és az alkalmazkodásról

“A Barcelona játékosainak együtt kell élniük az állandó kritikákkal: mentálisan erősnek kell lenned ahhoz, hogy átlendülj a nehéz pillanatokon. Coutinho a barátom, fiatal, ezért próbálok neki tanácsokat adni. Liverpoolban bizonyította, hogy milyen játékos valójában. Nekem is nehéz volt itt az első időszak, és megmondtam neki, hogy ugyanilyen helyzetben voltam. El kell fogadnod a kritikát, de a legfontosabb dolog, hogy ő jól érzi magát, boldog itt, a csapattársa bíznak benne, a menedzser bízik benne. A játékosok óriási figyelemnek vannak kitéve. A legkisebb dolog is sokkal nagyobbá válik. Ha a szurkolók azt akarják, hogy egy játékos teljesítsen, az ő oldalán kell állniuk, támogatniuk kell, mert a játékos nem hülye. Hallja, ha labdavesztés után fújol vagy felhördül a közönség, és ez hatással van rá. Azt gondolja: “hűha, mi lesz, ha elveszítek még egy labdát”. Nem. A szurkolóknak támogatniuk kell a játékosokat, ha Bajnokok Ligáját akarunk nyerni.

Nem gondolom, hogy megváltozott a játékom, de alkalmazkodnod kell a csapat játékához, ahhoz, amire a csapatnak szüksége van. Amikor megérkeztem, Neymar volt az egyik oldalon, Leo a másikon, és nekem kellet elvégeznem a piszkos munkát. Futnom kellett, lehagynom az őrzőmet, ők pedig ezt kihasználták, mert amikor két középső védőt lekötöttem és bemozogtam az üres területekbe, az egyikük nem tudta, hogy mit csináljon, a másik pedig követett engem. Így Messi és Neymar egyedül maradtak, egy az egyben. És egy az egyben ők a legjobban. Ez az, ahogyan egy csapat működik.”

Arról, hogy idegenben 2015 ősze óta gólképtelen a BL-ben

“Az én számításom szerint az Old Traffordon az én gólommal nyertünk. Az emberek beszélnek erről, a 3-4 éves gólcsendemről, de ettől nem alszom nyugtalanul. 32 éves vagyok, néhányan minden nyáron el akarnak adni, mert szerintük kövér vagyok (nevet). Elég néhány rossz meccs, és máris kikezdenek. De ezek azok a barcelonai elvárások, amelyek nagyon magasak, és amelyeknek meg kell felelned.”