A klubtörténelem egyik legjobb támadója, Samuel Eto’o a visszavonulása alkalmából interjút adott a ‘SER Catalunya’ rádiócsatornának, ahol a ‘Que t’hi jugues’ nevet viselő műsorban elmesélte a Barçába igazolásának a történetét.
Luis (Luis Aragones – a szerk.) irodájában volt egy megbeszélésünk, amikor is egyszer csak azt mondta nekem: ‘de néger, most komolyan, mi szeretnél lenni? Egy jó játékos vagy egy nagyszerű játékos? Szerintem az időd itt, Mallorcán már lejárt, és olyanokkal kellene küzdened, akik a te szinteden vannak.’ Én csak néztem rá, és azt gondoltam magamban: te jó ég, miket beszél itt ez az apóka… Ő azonban tudott mindent. Felvette a telefonját, hívta Txikit (Txiki Begiristain, a Barcelona akkori sportigazgatója – a szerk.), és belemondta a készülékbe azokat a mondatokat, amiket csak ő volt képes kimondani: ‘Txiki, szeretnél nyerni a következő években?’ Txiki persze helyeselt, hogy természetesen trófeákat akar szerezni a Barçával. Erre Luis azt reagálta, hogy akkor ‘itt van egy srác, akit le kellene igazolnod, mert ő fog hozzásegíteni titeket ezekhez a kupákhoz’. Amikor kimondta a nevemet, egy pillanatra csend lett, majd Txiki vélhetően azt kérdezhette: ‘szív valamit az öreg vagy mi történt itt?’. Végül Laporta megfogadta Aragones tanácsát, aki nagyon sokat tudott a futballról. Később, amikor Joan (Joan Laporta, a Barça akkori elnöke – a szerk.) eljött Mallorcára, hogy tárgyaljon Florentinóval (Florentino Pérez, a Madrid akkori és jelenlegi elnöke – a szerk.), nagyon kemény beszélgetések zajlottak le. Volt ott minden, még fenyegették is egymást a felek. Aztán Butragueño (Emilio Butragueño, akkoriban a Madrid intézményi kapcsolatokért felelős vezetője – a szerk.) eljött a házamba, átbeszéltük a dolgot, én pedig azt mondtam neki: ‘Csináljatok, amit akartok, én végül a Barcelonában fogok kikötni. Ha kell, várok még itt egy évet.’ Joan annyit küzdött értem, hogy Florentino belátta: innen csak egy kiút van, mégpedig a tárgyalás. Amikor Joan távozott erről a megbeszélésről, ami egyébként nem olyan volt, mint amilyennek vártuk, azt mondta nekem: ‘most meg vagy, ezúttal megszereztünk’. Én nagyon izgultam, nem mindig hittem abban, hogy végül a gránátvörös-kék mezben folytathatom majd. Erre Joan kilép a teremből, és kimondja a szavakat, amiket vártam: ‘most már a Barcelona labdarúgója vagy’. Én csak néztem rá, és azt gondoltam, hogy ‘ez az ember őrült’. Ugyanakkor igaza volt. Ez az úriember mindent és még többet is megtett azért, hogy én Katalóniába jöhessek, és átélhessem mindazt, amit végül átéltem a klubbal.
