Nico González a spanyol U21-es válogatottban játszott a héten Szlovákia ellen, amit a csapat 2-3-ra megnyert. Nico egy félidőt játszott a 3-2-re megnyert meccsen, előtte pedig a Marcának adott interjút rövid sport pályafutásáról, szédítő fejlődéséről és arról milyen egy igazi foci legenda fiának lenni.

Hogy érzed magad, miután nem tudtál játszani Litvánia ellen?

Előtte nap belázasodtam és meglehetősen rosszul voltam csütörtökön és pénteken is, de folyamatosan javul az állapotom. Szlovákia ellen már bevethető leszek [egy félidőt játszott végül – a szerk].

Mielőtt rólad beszélnénk, hadd kérdezzelek édesapádról. Milyen felnőni egy olyan focista mellett aki egy egész generáció bálványa volt?

Végülis az emberek kívülről látják, hogy egy focista fiára nagyobb nyomás nehezedik, de mivel én gyerekkorom óta ezzel szembesültem, számomra ez normális dolog. Ahogy az is, hogy az emberek összehasonlítanak vele és kérdezgetik, hogy jobb, vagy rosszabb leszek-e nála 11, 12, 13 évesen, ezt már vagy ezerszer megkérdezték. Ezek olyan dolgok, amiket megszoktam és jól kezelem őket. Büszke vagyok édesapámra, arra amit elért és amit jelentett sok embernek.

Te 2002-ben születtél, édesapád 2005-ben vonult vissza, tehát nem láthattad játszani. Mit meséltek neked arról az időszakról, amikor még játszott?

Azt mondták, hogy amikor lementem az edzőpályára nem értem labdához, nem szerettem játszani vele. Tényleg csak később kezdtem el játszani, 3-4 évesen nem kellett a labda. 

Az olyan futballisták gyerekeivel, akiknek szülei eljutnak a legmagasabb szintre gyakran előfordul, hogy fejlődésük során nem éri olyan nyomás őket szülői részről, mint más szülők gyermekeit.

Édesapám szigorú volt velem az áldozatvállalás és az erőfeszítések tekintetében. Ő már átélte azokat a dolgokat, amiket én most és tudja mit jelent a Barça első csapatának, vagy a spanyol U21-es válogatott tagjának lenni és, hogy ez megéri az évek során hozott sok-sok áldozatot. Sokan nincsenek tisztában vele, hogy a profi sport mennyi áldozattal jár egy tinédzser számára. Édesapám mindig szigorú volt a munka tekintetében, sok erőfeszítést tett és mindig a maximumot nyújtotta. Ezek nélkül nem lehet a csúcsra érni.

Az első áldozat az volt, hogy Barcelonába mentél 11 évesen. Ez a döntés, amit nagyon fiatalon hoztál meg, meghatározta az egész életedet.

Nem csak az enyémet, a családom életét is. Szerencsés vagyok, hogy a szüleim és a testvéreim velem együtt költöztek Barcelonába, ez sokat segített. Sokkal nehezebb lett volna egyedül menni a La Masíára, ami egy nagyon jó hely, de a család az család, így tudtam a legjobban fejlődni.

Mennyi idősen, mikor tudatosult benned, hogy focista leszel?

Mielőtt a Barcához érkeztem valójában nem ez volt a cél, de amikor megjöttem és láttam, hogy lehetséges, hogy sokra értékelnek és hogy a legjobb utánpótlás akadémiánál vagyok, ez lett a célom és az álmom. Minden nap áldozatokat hozol és a legjobbat nyújtod, hogy elérd ezt a célt. Azt hiszem akkor fogalmazódott ez meg bennem amikor megérkeztem a Barcához és láttam, hogy a legjobb ifi játékosok között vagyok olyan szinten, hogy elérjem azt, ahová most eljutottam.

Konkrétan milyen áldozatokat hoztál?

Kamaszkorom során sok mindent feláldoztam. A legjobb példa erre a nyarak. A barátaim táborozni, túrázni mentek, vagy ehhez hasonló dolgokat csináltak. Én ezeket sajnos nem éltem át, pedig szerettem volna. És rengeteg dologról a hétköznapokban, amikor 15-16 évesen kilenc órától este ötig az iskolában voltam , majd ezután mentem edzésre. Az egész napom a tanulás és az edzés körül forgott. A profi futballban nincs sok szabadidő az edzések és a meccsek között. A Barcánál rengeteg meccsünk van és sosincs megállás. Ritkán van csak szabadidőnk és ha van is, pihenésre használjuk, hogy jó állapotban legyünk a meccsekre. A szabadidődben is a meccsekre koncentrálsz.

Most van időd a tanulmányaidra?

Nem, két éve kezdtem el tanulni ADE-t (ADE: Degree in Business Administration and Management – Gazdálkodás és menedzsment), de abbahagytam. Az ifi ligában játszottam amikor elkezdtem az első évet és emlékszem voltak meccseim, amikor elutaztunk két napra és ez egybeesett több vizsgával. Rájöttem, hogy nagyon nehéz ezeket összeegyeztetni, volt, hogy megbuktam egy olyan vizsgán, amin nem tudtam megjelenni, mert egybeesett az időpontja egy meccsel.

Mikor indult be a karriered és kerültél fel a Barça első keretéhez?

Azt hiszem a legnagyobb változás körülbelül egy éve történt, amikor a Barça B-ben nagyon jól játszottam védekező középpályásként. Innentől nagyon felpörögtek a dolgok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan megkapom a lehetőséget, de úgy érzem az előszezonban kiérdemeltem, az év pedig csak úgy elszállt. Minden nagyon gyorsan történt. Elkezdtem jásztani, egyre többször voltam kezdő, majd aláírtam az első csapathoz. Mindez egy év leforgása alatt.

Mindig is középpályás voltál?

Igen, amióta 11 évesen megérkeztem a Barcához, a 8 szezonomból a fiatalabb korosztályoknál 7-et védekező középpályásként játszottam, de a Barcánál alkalmazkodni kell, és jól teljesíteni akár a középpálya közepén is.

Tökéletesen alkalmazkodtál ahhoz, hogy kicsit előretoltabban játszol.

Csak idézőjelben, mert ez egy új pozíció számomra, bár pár meccset játszottam itt a Barca B-ben. Alkalmazkodtam és azt hiszem jól ment. Az is igaz, hogy szeretek ezen a poszton játszani.

Középső középpályásként akár befejező ember is lehetsz, illetve kulcspasszokat, gólpasszokat adhatsz. Védekező középpályásként pedig a játékot szervezed, rálátásod van az egész pályára. Melyiket élvezed jobban?

Az első osztályban csak a középpálya közepén játszottam, ezért nehéz az összehasonlítás, védekező szerepkörben nem voltam. Most középső középpályásként játszom és nagyon boldog vagyok, ha egy nap védekező középpályásként lesz rám szükség akkor védekező középpályásként fogok játszani.

A válogatottban Vencedorral, Turientesszel, és Rodrival, a Barcelonánál Pedrivel és Gavival osztozol a posztodon. Mi van ebben a generációban, hogy termelhet ki ilyen tehetségeket a spanyol futball?

Érdekes, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sok minőségi játékos bukkant fel. A Barcánál rég volt, hogy  ennyi fiatal játékos egyszerre tűnik fel és ez szerintem jó jel. Bíznunk kell ezekben a fiatalokban. A példának okáért : a Barcánál a távozók száma őrületes. Amikor megérkeztem 11 évesen Ansuval és Eric Garcíával játszottam együtt és az, hogy együtt kerültünk fel az első csapathoz elképesztő.

Azt mondtad a múlt évben minden ami történt veled jó volt. Hogy szoktad meg ezeket?

Még nem sikerült teljesen. Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy híres vagyok, felismernek, megjelenek a TV-ben. De az igazat megvallva nem szeretem az ismertséget, ám a jelenlegi helyzetemnek is örülök, boldog vagyok. Amikor az emberek odajönnek hozzád és kérnek egy fotót, vagy valamit az nagyon jó érzés és tudod hogy a munkádnak van értelme. Boldog vagy, hogy ennyire értékelnek. De ez lassú folyamat, még szoknom kell.

A szezon kezdete nehéz volt a klubotok számára, de mostanra a dolgok jól mennek, így elképzelhető, hogy nagy megbecsülésben lesz részetek.

Tulajdonképpen érkezésem első pillanatától csak megbecsülést éreztem. Még akkor is amikor a helyzet komplikáltabb volt a szezon elején, csak szeretetet kaptam. Az első pillanattól kezdve érzékelhetően nagyon nagy volt a támogatás. Ugyanezt éreztem a szezon elején is és most is, amikor már jobban mennek a dolgok és jönnek az eredmények.

Most ez csak fokozódni fog a legutóbbi Clásicot követően.

Az üzenetek, minden őrületes volt. Ez volt életem legkülönlegesebb mérkőzése, minden kétséget kizáróan. Soha nem éreztem így. A boldogság, a meccs előtti feszültség, az érzelmek… csodálatos volt. Két Clásicón vettem részt, és egyiket sem tudtuk megnyerni, ezután győzni a Bernabéuban ilyen játékkal és ahogy ünnepeltük a gólokat együtt… gyönyörű volt.

Három Clásicoból egyet megnyertél. De a játék amit mutattatok nem mindennapi.

Mondták nekünk a veterán játékosok, hogy élvezzük ezt ki, mert nem mindennapi, hogy az ember 0-4-re nyer a Bernabéuban. Nagyon élveztük.

Úgy tűnt annyi gólt szerezhettetek volna amennyit csak akartok

Jól mentek a dolgok. Az, hogy így játszottunk egy olyan csapat ellen amelyik vezeti a LaLigát, a Bajnokok Ligája negyeddöntőse, a világ élvonalában van, valóban nagy dolog.

Most pedig az U21-esek az Európa Bajnokságban a továbbjutásért játszanak, fél szemmel a párizsi Olimpiai Játékokra tekintve.

Az olimpiai játékokon való részvétel minden játékos titkos vágya. Nagyon jó lett volna játszani és megszerezni az aranyat Tokyoban, amihez nagyon közel állt a csapat. És az Európa Bajnoksággal kapcsolatban is nagyon izgatottak vagyunk, ha megverjük Szlovákiát ott is leszünk! [A 3-2-es győzelemmel pedig ez sikerült is – a szerk.]