A Barcelona német középpályása a France Footballnak adott interjút, amelyben a tőle megszokottnál sokkal személyesebb oldalát mutatta meg. Mesélt arról, hogy miért nem annyira aktív a közösségi médiában és hogy mi a legrosszabb tulajdonsága, ami az elmondása szerint az, hogy nem tudja jól megélni és élvezni a remek pillanatokat.

Jelenléte a közösségi médiában

„Nem vagyok túl aktív a közösségi médiában. Nem nagyon osztom meg a magánéletemet. Sokan szeretnék, ha ezt gyakrabban tenném, de engem ez nem érdekel és így nem is teszem. Ez egy olyan dolog, ami nem igazán érdekel. Csak azt akarom, hogy az emberek jó futballistának lássanak. Szóval a munkámra, magamra és a sportomra koncentrálok. Ha minden apró részletet kitennék az életemről az Instagramra, vagy bármelyik másik felületre, az nem igazán én lennék.”

Gündogan a pályán kívül

„Egy normális srác vagyok, aki úgy néz ki, mint az a játékos, akit a pályán látsz. Valaki, aki nyugodt. Mindenkinek vannak problémái az életben, senkinek nincs tökéletes élete. Mindannyiunknak vannak kétségeink, gondjaink. A nap végén, amikor hazamegyek, ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. A nyilvánosság azt látja, hogy sok pénzt keresek és valóban nehéz lenne panaszkodnom, de az, hogy kiváltságos életem van, nem jelenti azt, hogy nincsenek problémáim. Van egy 8 hónapos kisbabám, és csak vele és az egészségével törődöm. Nagyon félek, és mindig aggódom, hogy amint egy kicsit is beteg lesz. Hamarosan el kell vinnünk az orvoshoz, be kell majd oltani.”

A média sok olyan hírt terjeszt, ami nem igaz

„Talán ez az oka annak is, hogy nem mutatom be annyira az életemet a közösségi médiában. Amikor felmegyek az Instagramra, csak tökéletes életeket látok, de ez nem a valóság. Igen, szeretek kiöltözni, de sok olyan nap is van, amikor bármit felveszek, amikor csak pihenni szeretnék otthon, a kanapén, a fiammal és a feleségemmel. Nem szeretném, ha az emberek túl nagy hangsúlyt fektetnének arra, hogy hogyan viselkedem vagy milyen vagyok a magánéletemben, mert az csak talán 1%-a lenne annak a személynek, aki valójában vagyok.”

A Barcelona kivételével minden csapatban kapitány volt

„A csapattársaim és a klubok, ahol játszottam, megértették és értékelték ezt a létmódot. Azt hiszem, elsősorban azért adták nekem a karszalagot, mert olyan ember vagyok, amilyen. Számomra az a fontos, hogy a lehető legtöbbet tudjak segíteni a csapattársaimnak, és fordítva, nekem is szükségem lehet segítségre. Az, hogy idősebb vagy tapasztaltabb vagyok, nem jelenti azt, hogy nincs szükségem segítségre. A futball csapatsport. Mindenkinek segítenie és támogatnia kell a másikat.”

A kezdetek Törökországban és Németországban

„Török származásúak vagyunk, és minden alkalommal, amikor egy török csapat játszott, megálltunk megnézni. A legtöbben Galatasaray-szurkolók voltunk, kivéve édesanyámat, aki a Fenerbahçe csapatát szerette, akárcsak a nagyapám. Jó móka volt. Mindig emlékezni fogok arra a napra, amikor a Galatasaray 2000-ben megnyerte az UEFA-kupát. Nagyszerű este volt, de Gelsenkirchenben is elég sok időt töltöttem, egy olyan városban, ahol a futball és a Schalke 04 nagyon fontos.”

Nehézségek az iskolában

„Nem utáltam az iskolát, de mindig nagyon nehéz volt számomra. Mellette ott volt a futball, nagyon nehéz volt a kettőt összeegyeztetni. Hogy őszinte legyek, azt hiszem, a szüleim nélkül abbahagytam volna, de számukra ez nagyon fontos volt. Végig hajtottak engem, és ezt köszönöm nekik. Végül kemény munkával szereztem meg az alapdiplomámat. Ez segített abban, hogy soha ne adjam fel. Ez a diploma lehetőséget adott arra is, hogy legyen valami B tervem, ha a futballban nem működnének a dolgok, de néha amikor hirtelen felébredek az álmomból, akkor arra gondolok, hogy nem diplomáztam le, és vissza kell mennem.”

Mindig van valami a fejedben?

„Ez igaz… (Mosolyog.) Mindig is ilyen voltam. Állandóan sok mindenre gondolok, a körülöttem lévő emberekre, a barátaimra, a focira, az élet dolgaira. A feleségem gyakran látja, hogy gondolkodom dolgokon, és megragad, és azt mondja: ‘Még mindig min gondolkodsz? A fiad ott van melletted, élvezd és játssz vele”. Nem tudom, mindig is ilyen voltam. Az egyetlen dolog, amit nem szeretek, hogy soha nem tudom jól megélni a pillanatokat. Nagyszerű dolgokat értem el a futballban, címeket nyertem, de nem élveztem eléggé. Még mindig megkérdőjelezem a saját magam teljesítményét. Azt kérdezem magamtól: „Mi lesz a következő, hogyan tudnék még jobban teljesíteni?” És néha ez egy kicsit szomorú. Egy kicsit elveszi az örömöt az emberből, amikor éppen nagy dolgokat ért el.”

Szeretne edző lenni majd a jövőben

„Ez a legkövetkezetesebb útvonal, és ezt fogom felfedezni, amennyire csak lehet. Azt hiszem, hiba lenne, ha nem próbálnám ki, miután ilyen hihetetlen edzőkkel dolgoztam. Ez az egyik lehetőség, de választhatok valami mást is. Majd meglátjuk.

***